Az alternatív módszerek is csökkenthetik a vérnyomást
Bizonyos alternatív terápiás módszerek – elsősorban az aerob testedzés és az ellenállással szemben végzett gyakorlatok – csökkentik a vérnyomást, ezért kiegészítő kezelésként mérlegelhetők a hipertónia diétás és gyógyszeres terápiája mellé – áll az American Heart Association április 22-én közzétett állásfoglalásában.
A biofeedback technikák, valamint az eszköz-asszisztált lassú légzés esetében nem ennyire meggyőzőek a bizonyítékok, de kisebb mértékben valószínűleg ez utóbbi technikák is alkalmasak a vérnyomás csökkentésére. Más alternatív terápiás módszerek (pl. meditáció, jóga, relaxációs terápia, stresszcsökkentő technikák, akupunktúra) vonatkozásában mind ez idáig nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték ahhoz, hogy ez utóbbi módszerek is bekerülhessenek a magas vérnyomás alternatív kezelési módszerei közé.
Ezek volt a fő megállapításai az American Heart Association (AHA) tudományos állásfoglalásának, melyet azzal a céllal állítottak össze, hogy „tudományosan naprakész bizonyítékokkal szolgáljon egyes alternatív módszerek vérnyomáscsökkentő hatásáról”. Az állásfoglalás ugyanakkor gyakorlati javaslatokat is nyújt az orvosoknak arról, miként építhetik be az alternatív módszereket a mindennapi gyógyító munkájukba – hangsúlyozza dr. Robert D. Brook, az állásfoglalást összeállító bizottság vezetője.
Az utóbbi hat év szakirodalmának áttekintése során 124 vizsgálatot találtak a viselkedésterápiás módszerekről, 105 közleményt a nem invazív módszerekről és eljárásokról és 773 cikket a testmozgásra alapozott vérnyomáscsökkentő sémákról. A fellelt vizsgálatok összességében nem voltak igazán jó minőségűek. Többségük obszervációs vizsgálat volt, és még a véletlen besorolásos klinikai vizsgálatok értékét is csökkentette, hogy gyakran nem megfelelő randomizációs módszereket alkalmaztak, nem volt optimális a kontrollcsoport összetétele, kicsi volt a mintanagyság, illetve a résztvevőket csak rövid ideig követték nyomon. Az áttekintett vizsgálatok jelentős részében az eredményeket kiválasztási, beteg-együttműködési tényezők, valamint egyéb faktorok torzították.
A bizottság összességében megállapította, hogy „120/80 Hgmm-nél magasabb vérnyomás esetén célszerű fontolóra venni a kiegészítő terápiás módszerek alkalmazását a vérnyomáscsökkentés elősegítésére”. Mivel azonban egyelőre nincs olyan alternatív módszer, mely legalább 20/10 Hgmm-rel lenne képes csökkenteni a vérnyomást, „az ilyen mértékű vérnyomáscsökkentésre szoruló betegeknél az alternatív módszereket csak a megfelelő gyógyszeres stratégiák alkalmazását követően lehet bevezetni”. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy az alternatív módszerek csupán 2−10 Hgmm-rel csökkentik a szisztolés vérnyomást. Éppen ezért csak a betegek kisebb részénél lehet más módszerek nélkül elérni a terápiás célt, ha a vérnyomás legalább 10/5 Hgmm-rel meghaladja a terápiás célértéket.
Az összes alternatív terápiás módszer közül az aerob testedzés hatása tűnik a leginkább bizonyítottnak, mely a vérnyomás csökkentésén túl javítja a kardiovaszkuláris kockázati tényezőket, köztük a lipidprofilt és a vércukorszintet. „Számos obszervációs kohorszvizsgálat is arra utal, hogy az aerob testmozgás dózisfüggő módon mérsékelheti a szív- és érrendszeri kockázatot” – hangsúlyozza dr. Brook. Ennek ismeretében az aerob testmozgást elsődleges alternatív módszerként kell számba venni a vérnyomáscsökkentés elősegítésére. A rezisztenciatréning vérnyomáscsökkentő hatásosságát ugyancsak meggyőző bizonyítékok igazolják, ugyanakkor javítják a kardiovaszkuláris rizikófaktorokat is, ezért – ahogyan az állásfoglalás fogalmaz – „erősen javasolhatók”. A betegek többségénél aerob vagy rezisztencia gyakorlatokkal lehet indítani (önállóan vagy a kétféle testedzést kombinálva), amennyiben nem áll fenn a testedzés ellenjavallata, illetve a beteg hajlandónak mutatkozik az aktívabb életmódra. Amennyiben ez nem hozza meg a kívánt eredményeket, úgy az orvos másfajta mozgásformákkal egészítheti ki a programot.
Egyelőre nem tisztázott, milyen hosszú ideig célszerű próbálkozni az adott alternatív terápiás módszerrel, mielőtt az orvos döntene annak eredményességéről. „A 3 hónap ésszerű időkeretnek tűnik, mivel az említett módszerek hatása ennyi időn belül többnyire már megmutatkozik a vérnyomás csökkenésében – amennyiben az valóban hatásos” – javasolja dr. Brook.