Az akut HCV-fertőzés spontán megszűnésének előrejelzése
A hepatitis C vírussal (HCV) történő krónikus fertőzés változatlanul nagy közegészségügyi problémát jelent. A HCV-infekció gyakran tünetmentes, és csupán az esetek kisebb hányadában észlelhető tüneteket okozó akut C típusú hepatitis (AHC). A vírus spontán eltűnése a fertőzöttek körülbelül 20−40 százalékánál következik be.
Számos bizonyíték szól amellett, hogy különösen az icterusos, tüneteket mutató AHC eseteiben nagyobb az esélye a HCV-fertőzés spontán megszűnésének. Ebből a szempontból bizonyítást nyert, hogy amennyiben a fertőzés korai stádiumában gyorsan csökkent a HCV-RNS szintje, akkor ez virális clearance-re utal. Az AHC spontán megszűnése tekintetében genetikai markernek bizonyult az egyszeres nukleotid-polimorfizmus (SNP, single nucleotide polymorphism) a 19-es kromoszómán (rs12979860), az IL28B régió közelében. Arról is beszámoltak, hogy a HCV-infekció korai stádiumában gyakoribb a HCV-specifikus CD4(+) Th1-sejtek megjelenése azoknál a betegeknél, akiknél később virális clearance következik be. Nemrégiben az interferon-gamma indukálható protein-10-ről igazolták, hogy magas szérumszintje az akut HCV-fertőzés spontán megszűnésével társul.
A fentieket egybevetve: a HCV spontán clearance-ét a gazdaszervezettel és a patogénnel összefüggő tényezők egyaránt befolyásolják. Mindazonáltal az akut tünetekkel jelentkező betegek egy részénél a folyamat idült fertőzésbe megy át, ezért továbbra is viták folynak azzal kapcsolatban, mi az optimális terápiás stratégia a krónikus infekcióba történő átmenet megakadályozása érdekében. Az AHC-ben alkalmazott korai antivirális terápia kedvező kimeneteleket eredményezett, ugyanakkor jelentős toxicitással és költségekkel jár, és nem is szükséges azoknál a betegeknél, akiknél a betegség lefolyása során a vírusok spontán eltűnnek a szervezetből.
Ugyanakkor továbbra is vitatott, hogy a későn kezdett kezelés rontja-e az antivirális terápiára adott választ. Egy németországi vizsgálatban hasonló eredményeket kaptak, függetlenül attól, hogy az antivirális terápiát korán vagy csak később kezdték-e meg.
Osztrák szerzők egyszerű és megbízható pontrendszert fejlesztettek ki a laboratóriumi és klinikai paraméterek alapján, melyet megfelelő prediktív értékűnek találtak a vírus spontán eltűnésének előrejelzésében. Ez alapján a korai antivirális terápiára szoruló betegek elkülöníthetők azoktól, akiknél elegendő lehet a szoros nyomonkövetés mellett alkalmazott várakozó álláspont, mivel nagy a spontán vírus-clearance valószínűsége.
Betegek és módszerek
A retrospektív vizsgálatba 136 beteget vontak be (a férfiak aránya 74 százalék, átlagéletkor a fertőzés létrejöttekor 35 ± 15 év), akiknél igazoltan HCV-fertőzés állt fenn. AHC-ként definiálták, ha az alanin-aminotranszferáz (ALT) szintje több mint 5-szörösével haladja meg a normáltartomány felső határát (ULN, upper limit of normal), és esetenként sárgaság is kíséri az anti-HCV antitest és HCV-RNa szempontjából pozitív betegeknél (n = 103). Kizárási kritériumnak számított a krónikus hepatitis és az egyéb etiológiájú átmeneti hepatitis. Ha az ALT-szint kisebb volt, mint az ULN ötszöröse, akkor minden esetben dokumentált szerokonverzió állt fenn.
Spontán clearance-et akkor véleményeztek, ha nem volt kimutatható HCV-RNS és anti-HCV ellenanyag szeropozitivitás; a perzisztáló HCV-infekció kritériuma volt az anti-HCV antitest szeropozitivitás és a kimutatható HCV-RNS-szint a legalább 6 hónapos utánkövetési idő alatt. A diagnózis felállításakor mért alacsony szérum HCV-RNS-szintek miatt HCV-genotipizálásra nem volt mód.
A spontán clearance-re prediktív, egyváltozós elemzéssel meghatározott változókból három pontrendszert állítottak fel. Az analóg határértékeket a ROC görbe alatti terület alapján elemezték. Az alábbi változók és határértékek jöttek szóba:
1) IL28B-C/C jelenléte (p = 0,027);
2) életkor (p = 0,031, határérték: 35 év),
3) csúcs-bilirubinszint (p = 0,018, határérték: 6 mg/dl);
4) HCV-RNS csökkenése 4 héten belül (p<0,001, határérték: ˃2,5 log);
5) szérum IP-10-szintje (p = 0,003, határérték: 546 pg/ml),
6) CD4(+) Th1-sejtek jelenléte (p = 0,024).
Minden változó 0 vagy 1 pontot érhetett. Három pontot értékeltek (Score1: I−IV; Score2: I−V; Score3: I−VI).
Eredmények
A Score1-ben az 5-ből legalább 3 pont 71 százalékos szenzitivitással (95% CI: 0,53−0,86) és 87 százalékos specificitással (95% CI: 0,73−0,95) jelezte előre a spontán clearance-et. A pozitív prediktív érték (PPV) 79 százaléknak, a negatív prediktív érték (NPV) 82 százaléknak adódott.
Az IP-10-et is magában foglaló Score2 esetében, ≥4 pontot tekintve határértéknek, az érzékenység 81 százalék, a fajlagoság 95 százalék volt (PPV: 100 százalék; NPV: 77 százalék).
A Score3-ban, ≥5 pontot választva határértéknek, a fertőzés spontán megszűnésének előrejelzett valószínűsége szempontjából 75 százalékos szenzitivitást és 100 százalékos specificitást kaptak.
Következtetések
A szerzők a mindennapi klinikai gyakorlatban is egyszerűen alkalmazható pontrendszert állítottak fel, mely segítséget nyújthat azon betegek azonosításához, akiknél nagy a spontán virális clearance esélye, így a korai antivirális terápiát a többi beteg számára lehet fenntartani.
