Az agyunkra megy a mozgásszegény életmód
Radák Zsolttal, a Testnevelési Egyetem edzésélettan professzorával, a Molekuláris Edzésélettani Kutatóközpont igazgatójával a Növekedés.hu beszélgetett.
Az új felsőoktatási rendszerben a támogatás egyik feltétele lesz, hogy az egyetemeken is legyen testnevelés, mondta a közelmúltban egy interjúban Orbán Viktor miniszterelnök. Ön mit gondol, jobban teljesítenek majd ezután a hallgatók?
Erre van esély, a testedzés ugyan nem tesz minket zsenivé a tudományokban, de ha nem sportolunk rendszeresen kisebb az esélyünk, hogy Stockholmból hívjanak a Nobel-díj átadó ünnepségére. De az sem elhanyagolható, hogy a rendszeres testedzés csökkenti többek között az idegrendszeri megbetegedések előfordulását, javítja az ellenálló képességet a stresszel szemben, ami jól jöhet a vizsgaidőszakon kívül is!
Azt mondják, a mozgás serkenti az agyműködést.
Ez így van, de még igazabb ez a tétel fordítva: a fizikai inaktivitás egyértelműen rossz hatással van az egész szervezetünk működésére, így az agyéra is.
Mi az oka ennek?
Az ember agya hétszer nagyobb, mint ami a testméret alapján indokolt lenne. Ez azon túl, hogy egy nagyon érdekes evolúciós jelenség, azt is jelenti, hogy nagyon sok energia kell az agy működéséhez: még akkor is, ha nem csinálunk semmit, agyunk felveszi a nyugalmi energia 20 százalékát. Nem egyszerű tehát ezt az agyat működtetni, ehhez szükség volt egy speciális anyagcsere-folyamat kialakulására.
Ez rendben van, de hogyan jön a képbe a mozgás?
Az ember fejlődésének szinte a mai napig nagyon fontos része volt a fizikai aktivitás. A kezdetekkor, úgy 50-70 ezer évvel ezelőtt az, aki nem mozgott, meghalt, mert nem tudott elmenekülni az eső vagy a vadállatok elől, nem tudott élelmet szerezni, mert nem volt még házhoz szállítás. Becslések szerint az őskorban azzal, hogy áztunk, fáztunk, menekültünk, harcoltunk, tehát állandóan mozgásban voltunk, napi 4 ezer kilokalóriát égettünk el. Ez rengeteg, ha belegondolunk, hogy egy futó egy maraton alatt is csak kb. 3 ezer kalóriát éget el. Mi pedig, ha nem csinálunk semmilyen aktivitást, egy nap maximum 400-at, miközben a genetikánk gyakorlatilag ugyanaz, mert az ősembernek. Még Csokonai is gyalog járt Debrecenből Budapestre, nem Intercityvel. A fizikai aktivitás tehát még ük-, déd-, sőt az nagyapáink idejében is része volt a mindennapjainknak. Ehhez fejlődött mindenünk, az anyagcserénk is.
Nyilván ezért is hízunk. De az agyunkra hogyan hat pontosan a mozgáshiány?
Van egy szoros kapcsolat az agyméret és a fizikai aktivitás mennyisége között. A házinyúl és a vadnyúl agya között is nagy a különbség, a vadnyúlnak nagyobb, részben, mert sokkal több feladatot kell megoldania. Úgy is mondhatnánk hogy a fizikai inaktivitás rosszat tesz nem csak az izomnak, de az agynak is, mert az agy bizonyos részei nem fejlődnek megfelelően. Ha pedig mozgunk, akkor segítjük az agy munkáját, kibontakozását, például a problémamegoldás területén. Időseknél sok vizsgálat zajlott az agyi leépülés okainak kutatása során, és náluk gyönyörűen kijön a testedzés kedvező hatása az agyi funkciókra: a modern képalkotó eljárásokkal pedig azt is látni lehet, hogy az összetett információk megértésében, események memorizálásában alapvető szerepet játszó hippokampusz mérete nem csökken annyira azoknál, akik mozognak. De nemcsak az agyi funkciókra, az agy állagára is hatással van a mozgás: az agylágyulás sokkal kisebb mértékű azoknál, akik rendszeresen mozognak.
