Allergiás futásra, fékezésre, szexre
Sokan viccelnek azzal, hogy azért kerülik az edzőterem környékét, mert allergiásak a testmozgásra. De mi van azokkal, akiknél egy kiadós edzés valóban súlyos allergiás tüneteket vált ki? Közéjük tartozik egy négygyermekes, 33 éves brit fiatalasszony is.
Kasia Beavernél terhelés okozta angioödémát diagnosztizáltak, ezért az javasolták orvosai, hogy hagyjon fel a testedzéssel. A betegség lényege, hogy túlságosan szapora szívműködés mellett a szem körül duzzanat, a torokban gombócérzés jelentkezik, és a bőrön csalánkiütések jelennek meg. Amennyiben a fizikai terhelés túlságosan erős, fennáll az anafilaxiás reakció kockázata is, mely potenciálisan életveszélyes állapot. Pedig esetében ennél sokkal kevesebb is elég a tünetek jelentkezéséhez, például annyi, ha futnia kell a busz után vagy utolérnie elcsatangolt gyermekét.
A Daily Mail című lap által készített interjúban így mesél erről: „Amikor közeledik a roham, akkor szemem környéke megduzzad és viszketni kezd. Nem kell hozzá több öt percnél, és a duzzanat olyan nagy lesz, hogy nem látok ki rajta. Ez különösen akkor ijesztő, amikor egyedül vagyok otthon a gyerekekkel. Egy különösen erős rohamot akkor éltem át, amikor éppen korcsolyáztunk a férjemmel. Az emberek nem hiszik el nekem, hogy allergiás vagyok a testmozgásra, inkább úgy veszik, hogy ezzel mentegetem a lustaságomat. Pedig korábban rendszeresen látogattam az edzőtermet, sportos alkatom vol, és 38-as ruhákat hordtam.”
Kasia Beaver úgy emlékszik vissza az első allergiás rohamra, hogy éppen első gyermekével volt várandós 12 évvel ezelőtt, amikor duzzadni kezdett a szeme. Először azt gondolta, hogy talán valamelyik új arcfesték okozta az allergiás tüneteket. Bár azonnal abbahagyta a gyanúba vett kozmetikum alkalmazását, mégis három napba telt, míg a duzzanat megszűnt. Aztán az egyik szokásos edzőtermi látogatása alkalmával feszülést érzett a szeme körül. Az édesanyja azt mondta, hogy elég furcsán néz ki, keresse fel a sürgősségi osztályt. Kasia ott antihisztaminokat kapott, és azt tanácsolták neki, hogy tegyen hideg borogatást a szemére. Ez a módszer kezdetben segített, a probléma azonban újra és újra visszatért, sőt súlyosbodott. Később már elegendő volt néhány száz métert gyalogolnia, és máris jelentkeztek a tünetek.
Évek teltek el így, mire egyszer végre kiderült, hogy a fizikai megterhelés okozza a panaszokat. Az addig eltelt időben az orvosok mindig újabb gyógyszerekkel próbálkoztak, ezek azonban csak átmeneti megoldást jelentettek, és a tünetek mindig visszatértek – egyre hevesebb formában. Mostanra már nagyon kevés is elegendő: Kasia Beaver elmesélt a Daily Mail riporterének egy olyan esetet, amikor a gyermekeivel utazva a busz hirtelen fékezett, és már ez is elég volt a szemduzzanat kialakulásához. „Ott álltam négy gyerekkel és fogalmam sem volt, mit csináljak. A gyerekek sírtak, miközben én semmit nem láttam. Végül a legnagyobb gyereknek, Jaynek kellett elvezetnie bennünket a nővérem házához.”
Nem sokkal később világossá vált, hogy nemcsak a testmozgás váltja ki a rohamokat, hanem bármi, ami szapora szívműködést okoz, így például a házasélet is. A beteg azt meséli, hogy abban az időben szinte soha nem éltek szexuális életet a férjével.
Orvosa először szemészetre küldte, ahonnan továbbutalták bőrgyógyászatra, de ott is csak széttárták a kezüket a beteg panaszai hallatán. Kasia Beaver végül egy norwichi specialistánál kötött ki, aki terhelés okozta angioödémát diagnosztizált nála. Ez olyan kórállapotot jelent, amikor allergiás ödéma és csalánkiütések jelentkeznek fizikai megterhelés, illetve bármilyen olyan tevékenység hatására, mely szapora szívműködéssel jár – ez utóbbi pedig akár bizonyos ételek fogyasztásakor is bekövetkezhet. A szakértők szerint a terhelés okozta angioödémát a pajzsmirigy alulműködése, hipotireózis is kíséri. Kasia Beaver évekig járt orvostól orvosig, és már kezdte azt hinni, hogy az ő fejében nincs rendben valami, mire betegsége nevet kapott, ő pedig hatásos kezeléshez jutott végre. Az orvosok arra figyelmeztették, hogy mivel betegsége igen ritka, mindenkinél egységesen eredményes kezelési mód sem létezik, inkább „kísérletezgetéssel”, az egyes szóba jövő szerek kipróbálásával lehet összeállítani a számára legjobb tüneti terápiát. Egyelőre úgy tűnik, hogy esetében egy antihisztamin a leghatásosabb. Ez persze nem jelenti azt, hogy az orvosok feloldották volna az edzőtermi edzésekre vonatkozó tilalmat. A parkba viszont már nyugodtan elmehet sétálni gyermekeivel anélkül, hogy rohamoktól kellene tartania.
