A tamoxifen-rezisztencia előrejelzése emlőrákban

Az emlőrák kezelésében széles körben és jó eredménnyel alkalmazott tamoxifen-terápia kapcsán nagy problémát jelent, hogy a tumorrecidívák 25–35 százaléka rezisztens a tamoxifennel szemben, és éppen ezek a kezelésre nem reagáló daganatok felelősek a halálozás legnagyobb részéért. A terápiás terv felállításakor nagy jelentőséggel bír minden olyan módszer, mellyel jóelőre azonosíthatók azok a betegek, akiknél a tamoxifen nagy valószínűséggel nem hozza meg a kívánt hatást.

Holland és amerikai kutatók a Molecular and Cellular Proteomics című lapban számoltak be azokról a megfigyeléseikről, melyet 51, terápiarezisztens és -szenzitív emlőtumorból származó több ezer minta proteomikai és tömegspektrometriai vizsgálata alapján tettek. Az elemzés nagyjából 100-ra szűkítette azon fehérjék körét, melyeknek mennyisége markánsan különbözik a két csoportban.

E körből az extracelluláris mátrix-metalloproteináz inducert (EMMPRIN) tanulmányozták behatóbban. Úgy tűnik, hogy a tamoxifen-rezisztens daganatokban szignifikánsan magasabb az EMMPRIN szintje, és e protein jelenlétében nagyobb eséllyel kell számítani korai tumorprogresszióra, ennek következtében pedig rosszabb kimenetelre az első vonalbeli tamoxifen-kezelést követően.

Mindezek alapján az EMMPRIN meghatározásával megfelelő pontossággal körülírható az agresszív viselkedésű emlődaganatban szenvedő betegek köre, így a terápiás terv és a kontrollvizsgálatok ütemezése már kezdettől fogva a kedvezőtlenebb kilátásokhoz igazítható.

Dr. Simonfalvi Ildikó