Gyógyítás
A roziglitazon és a pioglitazon lipoprotein-anyagcserére gyakorolt hatása 2-es típusú diabéteszben
A roziglitazon esetében mutatkozó nagyobb kardiovaszkuláris kockázatot a lipidszintek változásával hozták összefüggésbe. Az utóbbit kimutató vizsgálatokat azonban tipikusan diszlipidémiás személyekben végezték, míg a Diabetic Medicine-ben nemrég közölt vizsgálat újdonsága az volt, hogy a bevont személyek plazmalipid-szintjei normálisak vagy közel normálisak voltak.
A kettős vak vizsgálatot 24 2-es típusú diabéteszes személyen végezték, akik diétaztak és/vagy metformint szedtek. Véletlenszerűen három csoportba sorolták a betegeket; az egyes csoportok 3 hónapon át napi 8 mg roziglitazont vagy 30 mg pioglitazont, illetve placebót kaptak.
A lipoprotein-anyagcserét – a VLDL, az IDL és az LDL apolipoprotein B100 (apoB) abszolút szekréciós rátáját (ASR) és frakcionált katabolikus rátáját (FCR) – a vizsgálat kezdetén és végén 1-13C leucin infúzióval határozták meg.
Az eredmények, egészében véve, nem erősítették meg a korábbi vizsgálatokéit: a két szer egyike sem befolyásolta szignifikánsan a trigliceridek, a teljes koleszterin, az LDL-koleszterin és a HDL-koleszterin szinjét; a nem észterifikált zsírsavak szintjét és a VLDL triglicerid/apoB arányt pedig mindkét szer csökkentette. Ez utóbbi eredmény azt jelzi, hogy a kezelések hatására csökkent a nagy VLDL (VLDL1) partikulumok aránya. A placebóhoz képest egyik gyógyszer sem változtatta meg a lipidanyagcsere mutatóit. A kétféle kezelés között az egyetlen említésre méltó különbség az volt, hogy a roziglitazon megváltoztatta az LDL összetételét: növekedett a nagy, kis sűrűségű LDL2 szintje és csökkent a kis, sűrű LDL3-é.
A korábbi eredményektől való eltérést a szerzők elsősorban annak tulajdonítják, hogy a betegek lipidszintje ebben a vizsgálatban normális volt, de emlékeztetnek arra is, hogy a lipidszintek változásai a régebbi vizsgálatokban is kis mértékűek voltak.
Weisz Júlia