A paracetamol okozta májelégtelenség előre jelezhető
Az akut májelégtelenséggel fenyegető paracetamol-túladagolás három olyan új biomarkerét írták le, amik szintjének meghatározása célzott antidotum-alkalmazáshoz és a paracetamol-toxicitás következményeinek mérsékléséhez járul hozzá, közölte a PharmaOnline.
A paracetamol hatásos és biztonságos analgetikum, ha az adagolása az előírásoknak megfelelően történik. Ellenben, a hatóanyag túladagolása akut májelégtelenséggel járhat. A paracetamol hepatoxicitása mind Európában, mind pedig az Amerikai Egyesült Államokban az akut májelégtelenség vezető okává teszi a paracetamol szándékos vagy véletlenszerű túladagolását. Az Egyesült Királyságban évente kb. 100 000 intoxikációval lehet számolni, amelyek jelentős részénél antidotumos kezeléssel a súlyos következmények kivédhetők ugyan, de a kezelés mellékhatásokkal és hosszabb ideig tartó kórházi tartózkodással jár, írja a lap.
A toxikus paracetamol adagok alkalmazását követően keletkező N-acetil-p-benzokinon-imin metabolit a glutation raktárakat kimeríti, ami oxidatív stresszhez és a májsejtek – döntően – nekrotikus elhalásához vezet. A sejthalál következtében számos intracelluláris molekula jut a vérkeringésbe, változásokat okozva a keringő proteinek és RNS vérszintjeiben.
A paracetamol mérgezéses esetekben jelenleg antidotumként alkalmazott acetilcisztein képes a májsejteket a károsodásoktól megóvni, de jellemzően csak akkor, ha a mérgezés bekövetkezte után néhány órán belül megkapja a beteg az antidotumot. Néhány esetben azonban hiába az antidotum, mert az időablak szűkössége, továbbá az, hogy a bevett paracetamol mennyisége pontosan nem ismert (sok esetben a beteg nem tudja/akarja bevallani), ahhoz vezethet, hogy az érintetteknél akut májelégtelenség lép fel.
A beszedett paracetamol dózisának becslése céljából napjainkban alkalmazott módszerek, így a szérum alanin-aminotranszferáz szintjének és a vér paracetamol-koncentrációjának a mérése viszonylag alacsony szenzitivitással és érzékenységgel jellemezhetők, különösen akkor, ha ezeket a szinteket a gyógyszer bevételét követően túlságosan korán határozzák meg. Ebben az esetben ugyanis nem lehet tudni, hogy kell-e számolni további paracetamol szérumszint-emelkedéssel. Elsősorban ezzel magyarázta az EMA PRAC is azt a javaslatát, aminek megfelelően kivonatná a gyógyszertári forgalomból a retard paracetamolos készítményeket.
Egy angliai kutatócsoport nemrégiben három olyan új biológiai markert nevezett meg, amelyek a korábbiakkal szemben megbízhatóbban jelzik előre a paracetamol túladagolás következtében fellépő májkárosodás kockázatát. A microRNS-122, a high mobility group box-1 protein és a keratin-18 egyaránt a májsejtekből származnak és a májsejtek masszív szétesése során onnan szabaddá válnak. A microRNS-122, a high mobility group box-1 protein jelenléte ezen túlmenően az immunrendszer aktiválódására is utal.
Az említett három biomarker jelentőségét mutatja az az 1187 páciens bevonásával végzett két kohorsz vizsgálat, amelyek során a májelégtelenség bekövetkezésének valószínűségét megbízhatóbban lehetett előre jelezni, mint a korábbi módszerek alkalmazásával.
A The Lancet folyóiratban közölt eredmények alapján az említett három biomarker szintmeghatározásával lehetőség nyílik az acetilcisztein antidotum korábbinál célzottabb alkalmazására, ily módon a paracetamollal összefüggő hepatotoxicitás valószínűségének csökkentésére.
