A melanóma nyomában: mi okozza a javuló trendeket?
Szignifikáns javulás történt a melanóma túlélésben Magyarországon 2011 és 2019 között – derült ki az MSD szakértőkkel közösen végzett adatkutatásának eredményeiből. Az okokról Gyulai Rollandot, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető professzorát, a Bőr-, Nemikórtani és Onkodermatológiai Klinika vezetőjét, a Magyar Dermatológiai Társulat (MDT) elnökségi tagját, korábbi elnökét kérdeztük.
Azt, hogy csökken a melanóma incidenciája, igazolják a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatai. De mi áll a javuló adatok hátterében?
Amióta mérik a melanóma incidenciáját, lassú, de folyamatos növekedést tapasztaltunk, a trendforduló a 2010-es évek közepétől figyelhető meg. Ennek oka lehet, hogy az elmúlt években pontosabb és biztosabb diagnosztikai lehetőségek állnak rendelkezésünkre, és több rákmegelőző elváltozást távolítunk el. Az elmúlt évtizedek felvilágosító kampányaival sikerült elérni, hogy a lakosság is egyre tudatosabb, és mind többen ügyelnek arra, hogy kevesebb olyan környezeti ártalomnak tegyék ki magukat, amely növelheti a bőrrák kialakulásának kockázatát. Emellett az MDT és az egyetemi klinikák is szerveztek olyan szűréseket, ahová a rizikócsoportba tartozókat invitáltuk ellenőrzésre, ahol lehetőség volt arra, hogy a gyanús bőrelváltozásokat még azt megelőzően távolítsuk el, hogy kialakulna a rákmegelőző állapot. Mindezek összessége eredményezhette a kedvező fordulatot.
A melanómát a rendkívül rosszindulatú daganattípusok között tartják számon, amely gyorsan ad korai áttéteket. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy javulnak a túlélési esélyek, és kevesebben halnak meg a betegség következtében.
A korai diagnózisok számában nem történt szignifikáns előrelépés, és a javuló tendencia azoknál a betegeknél is megfigyelhető, akiknél későbbi stádiumban derült fény az elváltozásra. Így a javuló halálozási mutató sokkal inkább a korszerű kezelések megjelenésének tudható be. Az elmúlt néhány évben két olyan kezelési csoport jelent meg a palettán, amely alapjaiban alakította át a melanóma terápiáját. A target kezelések a daganatsejtek növekedését állítják le a daganatsejtek jelátviteli útvonalainak célzott gátlásával, speciálisan tervezett molekulák segítségével, míg az immunterápia során a modern készítmények segítségével az immunrendszer képes felismerni a daganatot, az immunsejtek pedig a tumor sejtjeihez kötődve elpusztítani azt.
Az immunterápia megjelenése az előrehaladott, áttétes melanómában szenvedő betegek túlélését is javította?
A IV. stádiumú betegek 90 százaléka egy éven belül meghalt ezen készítmények megjelenése előtt, azaz mindössze tíz százalékos esélyük volt a túlélésre. Most a páciensek közel 50 százaléka még 4-5 év elteltével is életben van. Bár a betegek felét még most is elveszítjük, de ez így is rendkívülinek mondható javulás.
Hozzájutnak a betegek ezekhez a terápiákhoz?
A kezelések maximálisan hozzáférhetőek, néhány kombinált terápia azonban csak restrikciókkal.
A hétköznapi ember számára a rákdiagnózis sokáig egyet jelentett a biztos halállal. Ebben tapasztalnak változást? Tudják a pácienseik, hogy rendelkezésre állnak már új, innovatív terápiák?
A melanómás betegeink egy része tájékozódik, és felkészült, mások nem tudják, hogy van más lehetőség is a kemo- vagy sugárterápián kívül. De meg kell jegyeznem, hogy még az orvostanhallgatóink sem feltétlenül vannak tisztában azzal, hogy manapság kemoterápiát már csak az utolsó vonalban adunk, ha az innovatív kezelések nem bizonyulnak hatékonynak.
Az, hogy az innovatív terápiák áttörést hoztak, azt is jelentette, hogy kevesebb ezen a területen a klinikai vizsgálat?
A studyk most is nagy számban vannak jelen, hiszen mindig van hová fejlődni, és a jelenleginél is hatékonyabb terápiákat keresni. A fókuszában most leginkább a kombinációkat tesztelő vizsgálatok állnak. Úgy tűnik, hogy az immunellenőrzőpont-gátlókkal (PD-1/PD-L1 elleni antitestek) önmagukban már nem fogunk a jelenleginél jobb eredményeket elérni, így olyan kiegészítő gyógyszerekkel igyekszünk növelni a hatásukat, amelyek nem növelik a készítmények mellékhatásait.
Az immunterápiának súlyos, esetenként életveszélyes mellékhatásai lehetnek. Ezek nem ijesztik el a betegeket?
Ma már jól ismerjük mind az immun-, mind a célzott terápiák speciális mellékhatás-profiljait, arra törekszünk, hogy rendszeres vizsgálatokkal ezeket mihamarabb felismerjük a kezelés során. Az orvosnak és a betegnek egyaránt azt kell mérlegelni, hogy a kezelés nyomán esetlegesen kialakuló hormonális rendellenesség vagy más, élethosszig tartó krónikus betegség kerül az egyik serpenyőbe, míg a másikba a halál. A mellékhatások egyébként egyénileg rendkívül eltérőek, és egyelőre nem tudjuk ezeket előre jelezni vagy felmérni. Más súllyal esnek latba a mellékhatások az adjuváns kezeléseknél, ahol a terápia a daganat kiújulásának megelőzését szolgálja, hiszen ezekben az esetekben a várható haszon és a kockázat eltérhet az áttétes betegek kezelése során várt értékektől.
Azt látjuk, hogy a melanóma gyógyszeres terápiájában hatékony és eredményes éveket tudhatunk magunk mögött. Változott a sebészi kezelés is?
A radikalitásban óriási visszalépés történt, ami pozitív fejlemény. Míg 30 évvel ezelőtt 5 centiméteres volt a standard biztonsági kimetszési határ a melanoma esetében, és ezzel együtt eltávolították a régióhoz tartozó összes nyirokcsomót is, ma 1-2 centiméteres a biztonsági zóna, és legfeljebb úgynevezett őrszem nyirokcsomó eltávolítás történik. Most egyébként úgy tűnik, hogy a neoadjuváns kezeléseké lesz a jövő, tehát a sebészi beavatkozást megelőzi az immunterápia, és csak azt követően történik disszekció, ha egyáltalán még szükséges. Sokan nagy reményeket fűznek még a rákellenes vakcinák fejlesztéséhez is, amelyeknek a Covid-időszak ágyazott meg, és melanómában biztató eredményeket értek el az mRNS-vakcinákkal.
