A légszennyezés csökkentése gyorsan javítja az asztma tüneteit

A trendet látva felmerült, hogy a környezeti tényezők – elsősorban a beltéri és kültéri levegő szennyezettsége – fontos szerepet játszanak az élet korai szakaszában az asztma és allergia létrejöttében, illetve később is hozzájárulnak a légúti tünetek akut fellángolásához. A korábbi epidemiológiai kutatások arról tanúskodnak, hogy a külső levegőből a tüdőbe jutó szennyeződések okozta irritáció visszafordítható folyamat, ezért ésszerű feltételezésnek látszik, hogy a környezeti légszennyezés – legalább átmeneti – mérséklésével törekedjünk a tünetek enyhítésére.

 

Olasz szakemberek, G. Renzetti vezetésével éppen ezzel próbálkoztak, amikor 37, enyhe, tartós asztmában szenvedő, korábban nem kezelt gyermek szüleit arra kérték, hogy az erre kidolgozott, jól bevált stratégiákkal (párnák és matracok megszabadítása a poratkáktól, lepedők és takarók hetenkénti forróvizes mosása stb.) csökkentsék az otthoni allergénexpozíciót. Ezt követően az addig nagyvárosban (Pescarában) élő gyermekek hét napot töltöttek egy 1500 méter tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő vidéki gyermektáborban, ahol a szennyezőanyagok mennyisége, a pollenszám, illetve a meteorológiai paraméterek alapján is jóval tisztábbnak minősült a levegő, mint állandó lakóhelyükön.

 

A légúti gyulladás esetleges változásait az orrváladékból meghatározott eozinofil sejtek száma, a szennyező nitrogénvegyületek kilélegzett levegőben mért koncentrációja, a kilégzési csúcsáramlás és a vizelet leukotrién-E₄-tartalma alapján követték nyomon. (Mind az eozinifil sejtek emelkedett száma, mind a magasabb leukotrién-E₄ érték a gyulladás jelzője.)

 

Az elutazás előtti napon, illetve a táborozás utolsó napján meghatározott értékek összehasonlítása azt jelezte, hogy a tisztább levegőben eltöltött idő alatt az eozinofil sejtek száma átlagosan egynegyedére csökkent, és ugyancsak jelentősen kisebb mennyiségben lehetett kimutatni káros nitrogénvegyületeket is a kilélegzett levegőből. Ezzel egyidejűleg javult az alsó légutak működése, melyet a kilégzési csúcsáramlás jelentős növekedése is tükrözött. A vizeletben lévő leukotrién-E₄ mennyisége ugyanakkor lényegében nem sokat változott az egyhetes vidéki tartózkodás alatt.

 

A Pediatrics-ban közölt tanulmány következtetése szerint a levegő minőségének javulása rövid időn belül enyhíti az allergiás asztmát kísérő légúti gyulladást. Az orrváladékból meghatározott eozinofil szám és a kilélegzett levegőben lévő mérgező nitrogénvegyületek frakcionált mérése érzékenyen jelzi a bekövetkező változásokat, és az említett paraméterek gyors csökkenését a légúti funkciók javulása kíséri, melyet jól jelez a kilégzési csúcsáramlás növekedése. A leukotrién-E₄-szint viszonylagos állandósága valószínűleg annak tudható be, hogy a leukotrién-szintézis környezeti változásokra adott válasza kevésbé egységes és ezért nehezebben nyomonkövethető.