"A kórházban elhunytak 72 százalékánál történik kezeléskorlátozás"
Egy esetleges jogszabálymódosítás kapcsán ír az eLitMed az életvégi döntések mai szabályozásáról és az intenzív osztályokon tapasztalható gyakorlatról.
„Olykor hasztalan kezelésekre költünk pénzt” – jelzik a problémát a kérdést kutató Élő Gábor szavaival, aki azt is hozzátette: az egészségügyi ellátás gépezetét ilyenkor csak egy élő [azaz az orvosi eljárások elfogadására vonatkozó] végrendelet, vagy egy, a beteg által meghatalmazott helyettes döntéshozó állíthatja meg.
– Míg Nyugat-Európa intenzív osztályain a beteg állapotfelmérése, diagnosztikus vizsgálata egy-két napot vesz igénybe, s amennyiben szükséges, átlagosan 2,8 nap után korlátozzák a kezeléseket, addig nálunk még a reménytelen betegek is több hetet töltenek el az osztályokon. Ezt első sorban a nem túl modern vizsgálóeljárások és az alulfinanszírozott ellátás okozzák, s nincsenek olyan sztenderdek sem, amelyek alapján kollektív, tudományosan megalapozott döntést hozhatna az kezelő team a kezelés korlátozásáról – idézi a lap dr. Zubek Lászlót, a Kútvölgyi Klinikai tömb aneszteziológus adjunktusát.
Egy 2007-2008 között folytatott kérdőíves felmérésben orvosokat, majd az intenzívterápiás ápolókat is megkérdeztek az életvégi döntésekről. A válaszadók becslései alapján az életvégi döntések gyakorisága az intenzív osztályokon kezelt betegek között 3,7–9,1 százalékra tehető, ami kevesebb, mint más európai országokban, ahol a kezelés visszavonásával szemben inkább meg sem kezdik a terápiát, és a kórházban elhunytak 72 százalékánál történik kezeléskorlátozás.
