A Karsai-ügy hagyatéka: ne hagyjuk elülni a társadalmi vitát
Eutanázia címmel jelent meg a Fundamentum, az emberi jogok folyóirata legfrissebb száma, amelyet az ALS-betegségben nemrég elhunyt alkotmányjogász, Karsai Dániel emlékének ajánlottak, írja a Népszava.
„Karsai Dániel visszatérő és megbecsült szerzője volt a Fundamentumnak. Írásai mindig arról az attitűdről tanúskodtak, ami az ő állampolgári minőségéhez kapcsolódott. Olyan ember volt, aki egy jelen pillanatban jogilag nem létező köztársaságban köztársasági módon viselkedett. Úgy tett, mintha a resbublika jelen lenne, és az ő szakmai hozzáállása a közügyekhez természetes lenne” – mondta megemlékezésében Halmai Gábor, az ELTE Társadalomtudományi Karának – amely a lap kiadója – egyetemi tanára.
Kazai Viktor alkotmányjogász, szerkesztő arról beszélt, hogy a Karsai Dániel által az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) benyújtott kereset ügyében megszületett elutasító döntés kihirdetésekor határozták el, hogy az eutanáziának szentelik ezt a lapszámot. A szakma képviselőinek akartak lehetőséget biztosítani arra, hogy reflektáljanak erre, hiszen óriási várakozások voltak az üggyel kapcsolatban. Egy jól felépített kommunikációs kampánynak köszönhetően a téma nagy nyilvánosságot kapott, és bekerült a közbeszédbe. „Emberi jogi folyóiratként nagy szabadságunk van, nemcsak jogi oldalról közelíthetünk meg kérdéseket, hanem tudunk nyitni más társadalomtudományok és reáltudományok irányába is. Ennek a lapszámnak a szerzői között vannak olyan jogászok, akiknek erős egészségügyi, bioetikai hátterük van, vannak hospice szakértők, orvosok és filozófusok.
A Karsai-ügy legnagyobb hagyatéka az lehet, ha nem hagyjuk elülni a társadalmi vitát arról, hogy mit jelent a minőségi, az emberhez méltó élet, és mit jelent az emberhez méltó halál. És nem hagyjuk, hogy a jogalkotó sokadszor is lesöpörje az asztalról ezt a kérdést.”
Tóth Gábor Attila jogász a szakdolgozatát már az eutanáziáról írta, témául az azóta szintén elhunyt Dunavölgyi Erzsébet esetét választotta, aki ugyancsak ALS-betegségben szenvedett, és szintén nyújtott be keresetet Strasbourgban. Ügyében még nem született döntés. „Volt egy fontos különbség a két eset között: Erzsébet még inkább függött az egészségügyi és szociális ellátórendszertől, még kiszolgáltatottabb helyzetben volt. Harciasabb álláspontot is képviselt az állam közjogi vezetőivel folytatott egyoldalú kommunikációjában. A cikkben próbálom az eutanázia mellett és ellen szóló érveket ennek az esetnek a fényében újragondolni.” Kiemelte a legfontosabb gondolatot: a szűkös erőforrások szerepét az eutanázia kapcsán, ami Karsai esetében nem volt exponálva, Dunavölgyi Erzsébet esetében azonban igen. Hozzátette: amikor az eutanáziát elutasító államok az életvédelemre hivatkoznak, nagyon képmutató álláspontot képviselnek, hiszen egyfelől megtagadják az önrendelkezést, de másfelől nem teljesítik a saját életvédelmi kötelességüket.
