A dialízis indítása súlyos akut vesekárosodásban
Az OTSZ Online szerint a súlyos akut vesekárosodásban szenvedő, válságos állapotú betegeknél a sürgősségi indikációk kivételével halasztható a veseműködést pótló kezelés anélkül, hogy romlana a rövidtávú túlélés.
Tanulmányukban dr. Stéphane Gaudry (Louis-Mourier Hospital, Colombes, Franciaország) és munkatársai kifejtették, hogy a válságos állapotba jutott súlyosan vesekárosodott betegeknél gyakran alkalmazott veseműködést pótló kezelés, a hemodialízis komplikációkkal járhat, ezért a kezelés megfelelő indítása komoly viták tárgyát képezi.
A kilenc klinikai vizsgálatot értékelése során összehasonlították az RRT (dialízis, hemofiltráció, folyamatos veno-veno-filtráció) korai és halasztott megindításának eredményeit összesen 1879 válságos állapotú felnőtt betegben. Minden betegnél a KDIGO (Kidney Disease Global Outcomes) szerint 2. vagy 3. stádiumban lévő akut vesekárosodás állt fenn, vagy nem állt rendelkezésre a KDIGO stádium adata, de a vesére vonatkozó Sequential Organ Failure Assessment érték 3-as, vagy annál nagyobb volt. A bármely okból bekövetkezett 28 napon belüli mortalitás volt a vizsgálat elsődleges végpontja. Az 1879 beteget találomra osztották be a korai RRT csoportba (933 beteg), vagy a halasztott RRT csoportba (946 beteg). A halasztott RRT csoportba sorolt betegek 42%-ánál (390 beteg) annyira javultak a vesefunkciók, hogy végül nem is volt szükség veseműködést pótló kezelésre.
Az egy hónapon belüli halálozás sem különbözött a két csoportban. 215 betegnél nem álltak rendelkezésre a 28 napos mortalitási adatok. A maradék 1664 beteg esetén azonos arányú volt a halálozás: a korai RRT csoportban 335/827 (43%), míg a halasztott RRT csoportban 366/837 (44%) beteg halt meg (RR: 1,01, 95%CI 0,91-1,13). A mortalitási arányok 60 és 90 nap múlva is azonosan alakultak. A szerzők szerint tehát „a korán indított RRT stratégia nem jár semmiféle klinikai előnnyel a vizsgált betegcsoportban.”
