A depresszió a tartós munkaképesség-csökkenés második leggyakoribb oka

A WHO Global Burden of Disease tanulmánya szerint a depresszió gyakorisága 1993 és 2013 között 53,4%-kal emelkedett (1), amit a Covid-járvány kitörése után egy újabb 27,6%-os emelkedés követett (2). Hasonló eredményt mutat a Hungarostudy magyar országos reprezentatív vizsgálat újabb, 2021-es panelje is, amelyben a Beck Depresszió Kérdőív rövidített változatával mért depressziós tünetek gyakorisága a népesség egyes csoportjaiban csaknem megduplázódott a 2015-ös, korábbi felméréshez képest (3). Természetesen lehetséges, hogy ez az újabb nagymértékű emelkedés csak átmeneti, a járvány okozta, és annak lecsengésével a depresszió incidenciája is csökken majd. Fontos azonban, hogy már a Covid-járvány előtt is a depresszió volt világszerte a tartós munkaképesség-csökkenés második leggyakoribb oka, csak a szív- és érrendszeri betegségek előzték meg (1). Ez pedig azt jelenti, hogy a depresszió nemcsak gyakori betegség, hanem terhei a mindennapi életre is nagyon jelentősek.

Direkt hatások

A depresszió mindennapi életre gyakorolt súlyos hatását természetesen nem kell magyarázni azoknak, akik maguk is depresszióban szenvednek vagy szenvedtek, vagy azoknak, aki tanúi voltak hozzátartozójuk depressziójának. A tünetek (örömtelenség, motivációhiány, az érdeklődés elvesztése, nyomott, rossz hangulat, hogy csak a legfontosabbakat említsük) közvetlen módon súlyos szenvedést okoznak, és gátolják a hétköznapi életvitelt, beleértve az emberi kapcsolatok működtetését és a munkát. A depressziós betegek hétszer több munkanapot töltenek táppénzen, mint a mentális zavarban nem szenvedők, a táppénzen töltött munkanapok 25%-áért felel a depresszió, ez a szív- és érrendszeri betegségek esetén csak 18%, a diabétesz esetén pedig 12% (4). A táppénzen töltött napokon kívül jelentős probléma a prezentizmus is, amikor a munkavállaló ugyan nincs táppénzen, de munkahelyi hatékonysága és produktivitása töredéke a megszokottnak. Mindez persze rengeteg pénzbe kerül, a depresszió költségei már a Covid előtt is az Európai Unió GDP-jének 1%-ába kerültek, ennek 88%-a pedig indirekt költség volt, vagyis nem a depresszióban szenvedők egészségügyi ellátása kerül ennyibe, hanem ez az összeg nem termelődött meg a depresszió miatti társadalmi produktivitáscsökkenés miatt (5).

Indirekt hatások

Mindez önmagában elég nagy népegészségügyi jelentőségű volna, a depresszió azonban az egészségügy egyéb színterein is jelentős indirekt hatást gyakorol: számos betegséggel együtt jár, rontja azok lefolyását és növeli azok kezelési költségeit (5). A vezető halálokot jelentő szív- és érrendszeri betegségek esetében a depresszió 20%-kal növeli az (akár halálos) adverz események kockázatát (6). Szívelégtelenség esetén a halálozás egyik legfontosabb kockázati tényezője a depresszió, ezért kezelésének jelentőségét már a terápiás irányelvek is kiemelik (7).

Hogyan ismerhetjük fel a depressziós beteget?

Ezek szerint a depressziós betegekkel az egészségügy (és az élet) szinte minden színterén találkozhatunk. A felismerés azonban nem olyan könnyű, mert a betegek ritkán osztják meg az orvossal pszichológiai tüneteiket, és nem kérnek ezekben segítséget, mert félnek a stigmától és/vagy azt gondolják, hogy úgysem lehet rajtuk segíteni (a reménytelenség a depresszió fontos tünete). Nagy részük tehát csendben szenved, és mindössze 16,5%-uk kap megfelelő terápiát (8).

Mindenképpen gyanakodni kell rá, ha a beteg adherenciája nem megfelelő, vagy hirtelen romlik. Mindennek természetesen számos oka lehet, de az egyik fontos ok a depresszió. Jellemző a motiválatlanság és reménytelenség kifejeződése („nekem úgysem fog sikerülni…”, „minek, úgysincs semmi értelme…”) a kezelésekkel, vagy akár az élet bármely területével kapcsolatban. Fontos figyelemfelhívó tünet lehet az inszomnia, illetve a testsúly változása (fogyás és hízás egyaránt). Nagyon fontos, hogy depresszió esetén nyíltan kérdezzünk rá a tünetekre és az öngyilkossági gondolatokra is. Ettől a beszélgetéstől nagyok sok szakember fél, pedig valójában felszabadítjuk a beteget, kifejezzük, hogy az érzelmi tünetekről és a rossz gondolatokról nyíltan, elfogulatlanul lehet beszélni, tehát egyben destigmatizáljuk a helyzetet (és legfőképpen a beteget). Ha pedig nyíltan lehet a tünetekről beszélni, akkor nyíltan beszélhetünk a kezelési lehetőségekről is, amelyek számosak depresszióban.

Kezelés

A depresszió sikeresen kezelhető betegség, azonban időigényes, és eleinte sajnos külön időt igényel a beteg számára hatásos kezelés megtalálása is. Ez nehéz helyzet, mert valahogy fenn kell tartani a reményt egy amúgy is reménytelenséggel küzdő betegnél. Az antidepresszívumok hatásosságát vizsgálatok tömkelege bizonyítja, ugyanakkor nagyon egyedi, hogy kinél melyik szer hatásos. Az első választott szerre adott gyenge terápiás válasz 50% körüli, ha a szert vakon választjuk, márpedig egyelőre csak arra tudunk támaszkodni, hogy az esetleg depresszió miatt kezelt közeli vérrokonoknak melyik szer vált be. Reményeink szerint hamarosan a beteg genomja alapján már nem vakon fogunk választani. Antidepresszívum ugyanakkor rengetegféle van, tehát előbb-utóbb sikerül megtalálni mindenkinél a hatásos molekulát. Ugyanilyen fontos a pszichoterápia is. Számos pszichoterápiás forma bizonyítottan hatásos, ezek azonban nagyon nehezen érhetők el az Európai Uniós államok többségében – így Magyarországon is. A pszichoterápiával kapcsolatos igények meredeken emelkednek, a kapacitás ezzel nem tud lépést tartani, és már a magánpraxisban is várólisták alakultak ki.

Prevenció

Egyelőre nem tudjuk, hogy mi áll a depresszió gyakorisága drámai növekedésének a hátterében. Bizonyára fontos szerepe van a kulturális faktoroknak is, amilyen a szélsőségesen ingergazdag, nagy kihívásokat támasztó és szélsőségesen sikerorientált társadalom. Fontos azonban, hogy az életmód szerepe a depresszióban éppen olyan fontos, mint a többi, nagy népegészségügyi jelentőségű krónikus betegségben. A rendszeres testmozgás biztosan az egyik leghatékonyabb prevenciós eszköz, az egészséges táplálkozás pedig antidepresszív hatású, és megfordítva: az egészségtelen (szénhidrátokban és zsírokban gazdag) pedig közvetlen módon depresszogén. Lényeges szerepet játszik a felborult bioritmus és a megzavart alvás is, hiszen a hangulat egyik legfontosabb szabályzója a cirkadián ritmus. Egészséges életmóddal tehát éppúgy megelőzhető a depresszió, mint a szív- és érrendszeri betegségek. Ha pedig a kultúránknak a siker- és növekedésorientációról sikerülne a hangsúlyt a fenntarthatóságra helyeznie, feltehetően tovább csökkenne a depressziósok száma.

1. Global Burden of Disease Study 2013 Collaborators*(2015). Global, regional, and national incidence, prevalence, and years lived with disability for 301 acute and chronic diseases and injuries in 188 countries, 1990–2013: a systematic analysis for the Global Burden of Disease Study 2013. The Lancet. Available online: June 7^th, 2015 doi:10.1016/S0140-6736(15)60692-4
2. Santomauro DF, Herrera AMM, Shadid J et al. Global prevalence and burden of depressive and anxiety disorders in 204 countries and territories in 2020 due to the COVID-19 pandemic. The Lancet. 2021;398(10312):1700−1712.
3. Purebl G, Petrea I and the JA WP4 collaborative workgroup. Joint Action on Mental Health and Well-being.: Depression, Suicide Prevention and E-health. Situation analysis and recommendation for action.2016. http://www.mentalhealthandwellbeing.eu/assets/docs/publications/WP4%20Final.pdf
4. Rajan S, McKee M, Rangarajan S. et al. Association of symptoms of depression with cardiovascular disease and mortality in low-, middle-, and high-income countries. JAMA psychiatry,2020;77(10):1052−1063.

3. Tóth MD, Székely A, Purebl Gy. A depresszió és az öngyilkossági gondolatok alakulása a magyar fiatalok körében. KAPOCS 2022;1:112-118.
4. Wahlbeck K. Background document for the Thematic Conference on Prevention of Depression and Suicide. Luxembourg. 2009. Forrás: http://ec.europa.eu/health/ph_determinants/life_style/
   mental/docs/depression_background_en.pdf

7. Jaarsma T, Hill L, Bayes‐Genis A et al. Self‐care of heart failure patients: practical management recommendations from the Heart Failure Association of the European Society of Cardiology. European journal of heart failure, 2021;23(1):157−174.
8. Thornicroft G, Chatterji S, Evans-Lacko S et al. Undertreatment of people with major depressive disorder in 21 countries. The British Journal of Psychiatry. 2017;210(2):119−124.