Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet DR. PUREBL GYÖRGY cikkei

A WHO Global Burden of Disease tanulmánya szerint a depresszió gyakorisága 1993 és 2013 között 53,4%-kal emelkedett, amit a Covid-járvány kitörése után egy újabb 27,6%-os emelkedés követett. Már a Covid-járvány előtt is a depresszió volt világszerte a tartós munkaképesség-csökkenés második leggyakoribb oka, csak a szív- és érrendszeri betegségek előzték meg.

A (kettes típusú) diabétesz a XXI. század egyik legnagyobb népegészségügyi kihívása, melynek gyakorisága világszerte emelkedik, és egyre jelentősebb személyes, családi és társadalmi betegségterhet okoz. Egyik fontos szövődménye a diabéteszes neuropátia, amely – mint kiadványunk egyéb cikkeiben olvasható, szintén jelentős terheket ró a betegekre és hozzátartozóikra is. A jelen cikkben azt igyekezzük körbejárni, hogyan függ össze a diabéteszes neuropátia a pszichológiai jólléttel és a mentális zavarokkal, illetve melyek azok a pszichológiai beavatkozások, amelyek csökkenthetik a diabéteszes neuropátia betegségterheit.

A digitális medicina vagy telemedicina az utóbbi évtizedben az orvostudomány egyik legdinamikusabban fejlődő ágává vált, a Covid-19-járvány kitörésével pedig néhány hónap alatt többévnyi fejlődésen ment keresztül. Ráadásul a szükséghelyzet a világ legtöbb országában (így Magyarországon is) kikényszerítette a terület régóta hiányolt jogi szabályozását is. A pszichiátriában és a pszichoterápiában különösen sok előnyt jelentenek a digitális módszerek.

Hypothyreosis esetén egyes betegekkel a kommunikáció talán kicsit lassabb lehet, de a betegség hosszú távú sikeres kézben tartásának hatékonyságát nagyon megnövelik a strukturált kommunikációs módszerek.

Az öngondoskodás és a tudatos életmód nagyon lényeges szerepet játszik a krónikus szívelégtelenség mindennapi kézben tartásában. A krónikus szívelégtelenség − részben az életminőség romlása miatt – gyakran társul pszichológiai tünetekkel. Ezek a pszichológiai tünetek befolyásolhatják a betegek motivációját és öngondoskodási színvonalát, és így circulus vitiosus formájában tovább rontják a betegek életminőségét. Mindezek miatt, amennyiben a társuló pszichológiai tünetek elérnek egy minőségi küszöböt, a beteg fizikai állapotának javítása önmagában nem javít az életminőségen, ilyenkor célzottan kezelni kell a pszichológiai tüneteket is. Mindezek miatt a betegek állapotának javításához sok esetben kollaboratív kezelésre van szükség.A kollaboratív kezelés elsősorban a szorongásos és depressziós tünetek enyhítésén, valamint a motiváció javításán keresztül javítja az életminőséget.

Az epidemiológiai vizsgálatok szerint a lakosság jelentős része szenved átmeneti vagy tartós alvással kapcsolatos nehézségektől. A leggyakoribb alvászavar az inszomnia, mely az esetek legnagyobb részében fontos figyelmeztető jel arra vonatkozóan, hogy a testi/lelki egészségi állapot változik, vagy arra, hogy az életmód változtatásokra szorul. Mindezek miatt gyökeresen megváltozott az inszomnia kezelési stratégiája is: a legfontosabb az (esetlegesen lappangó) társbetegségek felderítése és kezelése, valamint az életmódváltás.