Átalakulás előtt a védőnői szolgálat

– Májusban nevezték ki a védőnői hálózat átalakításának miniszteri biztosává. Mi történt azóta? Mit végzett már el és mi van még hátra a rendszer államosításáig?

– A Nemzeti Védőnői Szolgálat (NVSZ) életre hívását maguk a védőnők kezdeményezték idén tavasszal. Tíz nap alatt több mint 1700 aláírást gyűjtöttek össze annak érdekében, hogy egységes állami fenntartó alá tartozhassanak – a fenntartók aktuális állapotából eredő egyenlőtlenség miatt. Ahol gazdagabb volt az önkormányzat, képes volt lényegesen nagyobb bevételeket produkálni, és az alapellátásra nagyobb forrást tudott fordítani, ott könnyebb volt akár a tanácsadók felújítását vagy a védőnő jutalmazását is megoldani, mint például egy hátrányos helyzetű régió aprófalvas részén. Ezeken a helyeken akár az is gondot jelent, hogy az alapkövetelményeknek megfelelhessen az önkormányzat. Éppen az ebből fakadó egyenlőtlenségek kiküszöbölése a Nemzeti Védőnői Szolgálat egyik célja. Kinevezésem után konzultációsorozatot kezdeményeztem – nem csak a védőnőkkel, hiszen az az országjárás része – többek közt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatójával. Arra kértem, vizsgálják meg a pontfinanszírozás újragondolásának, kivezetésének lehetőségeit. Ugyanígy időpontot kértem Szalai Piroskától, a nők munkaerőpiaci helyzetének javításáért felelős miniszteri biztostól (NGM); tőle a részmunkaidős foglalkoztatás, illetve a rugalmas munkaidő bevezetése lehetőségének vizsgálatát kértem. Jómagam is húsz évet dolgoztam védőnőként, pontosan tudom, hogy nem reggel nyolctól délután négyig és nem hétfőtől péntekig dolgozik védőnőként az ember. 

– Benne volt a levegőben, hogy önt kinevezik? Mert ismerjük el, nem minden nap történik meg, hogy olyan ember kerül egy pozícióba, aki alulról, ismeri a területet, végigjárta a ranglétrát…

– Benne volt a levegőben egy ideje. Februárban keresett meg javaslatával Balog Zoltán miniszter úr, de előéletemhez hozzátartozik, hogy 2010-ben országgyűlési képviselőként az egyik beadványom a védőnői szolgálat hungarikummá nyilvánításával kapcsolatban született, és a védőnők sorsa mindig fontos volt számomra. Ez persze természetes; ha valaki védőnőként dolgozott, az élete végéig az marad. Örömmel fogadtam a felkérést, de a feladat nagyon összetett és sokrétű, ahogy mondani szoktuk egymás közt: interdiszciplináris. Célul tűztem, hogy bejárom az országot. Minden megyeszékhelyre elmegyek, mert az ott szerzett tapasztalatok összegzése segítséget nyújt a jogszabályalkotásban. 

– Volt olyan javaslat, problémafelvetés, amiről nem tudta, hogy gondot jelent a terepen?

– Lehet, szerénytelenül hangzik, de nem. Folyamatosan értesülök a problémákról. A legnagyobb ezek közül, hogy 2005 óta nem volt bérrendezés. 

– A bérről majd még beszélünk, de mondja, mennyiben jelentene mást a hungarikummá válás a védőnőknek? Mitől lenne más az életük?

– A magyar védőnői szolgálat megfelel a hungarikummá nyilvánítás feltételeinek; ilyen komplex ellátási forma sehol a világon nincsen. A védőnő Magyarországon gyakorlatilag a várandósság első percétől kezdődően végigkíséri a családot a fiatal felnőtté válás küszöbéig. Mindez elsősorban erkölcsi elismerést jelentene. Büszkén mutathatnánk meg a világnak, hogy nemcsak herendi porcelánunk, kiváló boraink és ételeink, kulturális hagyományaink vannak, hanem egy olyan szolgálatunk is, amellyel az egészségtudatosságot beépíthetjük az emberek mindennapjaiba. 

– Milyen menetrendre számíthatunk? Mikorra államosítják a szolgálatot?

– A törvényalkotásnak megvan a maga menetrendje. Pontos határidőket azért nem tudok mondani, mert a NVSZ létrehozása nemcsak az egészségügyért felelős államtitkárságot és az Emberi Erőforrások Minisztériumát érinti. Sok törvény módosításával jár majd együtt – gondolok itt elsősorban az önkormányzati törvényre. Egyeztetésre lesz szükség a KIM-mel, a BM-mel és a társszakmák képviselőivel is. Azt szeretném, ha szeptember végére, október elejére lenne egy olyan munkaanyagunk, amelyet továbbíthatunk miniszter úrnak, hogy mielőbb a kormány elé kerülhessen a tervezet. A magam részéről úgy gondolom, hogy a NVSZ megalakítását követően 3-6 hónapos „tesztüzemmód” lesz, hogy a jogi háttér megteremtése a lehető legtökéletesebb legyen. Elképzelhető, hogy néhány finomításra menet közben is szükség lesz. 

– Vagyis: mondhatjuk azt, hogy a jövő év folyamán feláll a szolgálat?

– Ez a közös célunk. 

– Hová tartoznak majd? A GYEMSZI alá kerülnek? Vagy közvetlenül a minisztériumhoz?

– Jelenleg az elképzelések egyeztetése zajlik. A GYEMSZI is felmerült lehetőségként, de a legegészségesebbnek azt gondolnám, ha a szolgálat, mint intézmény közvetlenül a miniszter, s rajta keresztül az államtitkárság alá tartozna. 

– Izgalmas kérdés lehet, hogy milyen pozícióban, ki vezeti majd a szolgálatot. Most ugye van egy országos vezető védőnő is az ÁNTSZ égisze alatt.

– Az önálló intézményt főigazgató, illetve főigazgatóság irányításával lenne célszerű működtetni. Jelenleg az országos vezető védőnői poszt osztályvezetői szintet jelent. 

– Ön hogyan értékeli, javult a közös szakmai kollégiumi tagozat felállása óta kapcsolatuk a házi gyermekorvosokkal és az iskolaorvosokkal?

– Országos tendenciát levonni a korábbi problémákból nem volna bölcs dolog, hiszen vannak olyan területek, ahol kényszerből dolgoznak egymás mellett, mert nincs igazán jó munkakapcsolat, és van, ahol vállat vállnak vetve dolgoznak együtt a prevenció érdekében ma is. A kormány intézkedései szerintem azonban a bérrendezés, a szakellátás és a későbbi alapellátásbeli korrekciók szempontjából ezt a kérdést is orvosolni fogják. 

– A MESZK védőnői tagozata a minap fordult az ombudsmanhoz, ő pedig a miniszterhez, mert nem mindenhová jutott oda a béremelés, ahová szánták, de a védőnők esetében az nem is visszamenőleges hatályú, csak júliustól érvényes. Született egy jogszabálymódosítás…

– … igen, a 256/2013-as kormányrendelet épp azt a célt tűzte ki, hogy a tavaly novemberi finanszírozás-emelést valóban az érintettek kapják meg. Kimondja, hogy a területi pótlékot csakis és kizárólag a védőnő kaphatja meg – eddig a fenntartók úgy használták azt fel, ahogy akarták; vagy odaadták a védőnőnek vagy nem. Ugyanez volt a finanszírozás-emeléssel is, így teljesen megértem a kamara védőnői tagozatát. Van olyan védőnő, aki már augusztusi fizetési papírján látja az emelést, és van, akinek azt mondták, hogy nem jár neki semmi. Az államtitkárságon dolgozunk egy olyan értelmező anyagon, amelyet eljuttatunk a fenntartóknak, elkerülendő a félreértéseket. 

– Félreérthették a jogszabályt?

– Minden egyes településen van jegyző – alaphangon ő a törvényesség őre, nekik tudniuk kellene, mi a teendő. A rendelet egyértelmű – azt értelmezni is tudni kell, nem csak elolvasni. 

– Lehet, hogy csak szűk rétegre vonatkozik, de vannak, akik kifogásolják, hogy az új rendelet hátrányosan érinti az egyszemélyes kényszervállalkozókat, mert ha a finanszírozás 12 százalékát kötelező bérre fordítani, akkor abból adót és járulékot kell fizetni...

– Szerintem a helyzet egyértelmű: a pontérték alapján számított finanszírozást emelték, illetve a kormányrendelet úgy fogalmaz, hogy abból mennyit kell díjazásra fordítani. Minden ott van a rendeletben, de épp azért, mert sok megkeresést kaptunk ezzel kapcsolatban, elhatároztuk a sillabusz elkészítését, amiben minden közérthetően lesz leírva. 

– És a visszamenőlegesség?

– A béremelés visszamenőleg hatályos – a szakellátásban. A védőnők viszont nem béremelést kaptak; egyelőre a szolgálatok finanszírozását emelte meg a kormány. De a béremelésről is szó van, hiszen tarthatatlan az, hogy egy védőnő, aki kint van a területen, hóban, sárban járja az utcákat, lényegesen kevesebb fizetést kap annál, aki kórházban dolgozik a szakellátásban. Ez ugyanis konfliktusokat szülhet, így a helyzetet mindenképpen kezelni kell. Ez ügyben is tárgyalok, folyamatosan igyekszem a védőnők érdekeit képviselni, és nem mondta senki, hogy ne lenne igazam... Az ágazati vezetés jelenleg is dolgozik az anyagi források megteremtésén, és az ősz folyamán az alapellátás további forráshoz juthat majd. 

– Ha minden úgy alakul, ahogyan szeretné, milyen védőnői szolgálat áll fel jövőre?

– A legoptimistább verzió szerint az újonnan felállt Nemzeti Védőnői Szolgálatnál minden kolléganő az érvényes bértábla szerinti fizetést kaphat. És persze ruhapénzt, cafetériát, utazási költségtérítést. A tableteket egységesített infokommunikációs háttérrel használják, így már lényegében alig van szükségük papír alapú dokumentációra. 

A teljes interjút a PraxisMenedzsment következő számában olvashatják