Véget érhet a mutyivilág?
Lesz-e olyan világ Magyarországon, hogy amikor a miniszter húga odatelefonál egy kórházigazgatóhoz, mert azonnali vizsgálatot akar, azt a választ kapja: tessék időpontot kérni, mint mindenki más? Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász interjúja a 168 órának.
(...) Változnia kell az egészségügyről alkotott képnek: a kórházcentrikus gondolkodás hamarosan idejétmúlt lesz.
– Az egészségügyi kormányzatnál szemlátomást még nem az: épp arról szólnak a hírek, hogy hová tervezik az új szuperkórházakat. Vagy van létjogosultságuk ezeknek az intézményeknek?
– A szuperkórházak ötlete – gumicsont. Természetesen annak volna létjogosultsága, hogy mondjuk az elavult, pavilonrendszerű Szent János kórház helyett elérhető legyen Budán egy modern központ, de hogy hol, hogy régi kórházat újítsanak fel vagy építsenek egy újat, az szakmai kérdés, közlekedési kérdés, egészségügyi építészeti kérdés. Az a baj, hogy nálunk minden a politikáról szól. (...)
– Ön mivel kezdené az egészségügy átalakítását a kórházak esetében?
– Meg kell nézni, miből állnak össze a kórházak közötti különbségek, s azokat ki kell egyenlíteni. Amíg ez nem történik meg, addig természetes, hogy az emberek illegális eszközökkel vásárolják meg a szerintük jobb szolgáltatást. Aztán el kell dönteni, hogy akarunk-e tiszta, átlátható egészségügyet, vagy fenntartjuk a mutyivilágot. Nem akarok orvosbárózni, de ha az utóbbi a cél, akkor kizárólag annak a főorvosgárdának a kegyeit kell keresni, amely kézben tudja tartani a beosztottakat, és bízni kell abban, hogy meg tudja akadályozni, hogy mindenki elmenjen külföldre. De akkor marad a feudalizmus az egészségügyben. Én nem ennek vagyok a híve. Inkább ki kellene alakítani a legális kereteket ahhoz, hogy ezek az orvosok megtalálják a számításukat. Itt jönne a képbe a magánellátás az állami egészségügyben vagy a biztosítási piac felélénkítése kiegészítő biztosításokkal. Olyanra gondolok, mint ami például Ausztriában működik, ahol pluszpénzért, kiegészítő csomagban meg lehet választani az orvost. Egy neves főorvos gyakran a jövedelme 80-90 százalékát magánbiztosítóktól szerzi. Érdeke minél több biztosítóval szerződni, a biztosítónak érdeke a legjobb orvosokat megszerezni, a beteg pedig megfizetheti a számára legjobb orvost. Innentől kezdődhetne az egyenirányítás, amikor is nincs odatelefonálás, pénzdugdosás. Ott kapom az egészségügyi ellátást, ahová lakhelyem szerint tartozom. Ha máshová megyek, és van rám kapacitás, akkor fizetek. Ez a legnehezebb része a folyamatnak, mert az iskolázott, nagyvárosi, politikához közeli, jó kapcsolatokkal rendelkező embereknek az általam felvázolt rendszer ingyenes része a mainál kevesebbet fog nyújtani. De a többi kilencmilliónak, aki nincs a tűz közelében, sokkal többet.
– Eléggé lehetetlennek tűnik, amit elmondott.
– A kérdés, lesz-e olyan világ Magyarországon, hogy a miniszter húga odatelefonál a kórházba, és kéri, azonnal vizsgálják meg, az orvos pedig azt mondja neki, tessék időpontot kérni, mint mindenki más. Ha nem, akkor tovább virágzik a feudalizmus, a jelenlegi tákolmány él és virul, ha valahol hiányzik a pénz, odadobnak pár milliárdot, parasztvakításként meg építenek néhány szuperkórházat. Szembenézni a változással nem csak a kormány feladata. Kérdezem: vagyunk ennyire érettek? Le tudjuk nyomni a felsőbbrendűségi érzésből fakadó külön igényeket, be tudjuk-e állítani a sorba a kiváltságosokat? Magyarországon komoly hagyománya van az autoritásnak, az emberek midig arra várnak, hogy valaki megmondja nekik, mit csináljanak. Meggyőződésem, hogy ha világos szabályokat alkotunk, és azokat be is tartjuk, elindulhat a változás.
