Védjegy megbízható magánszolgáltatóknak

Korábbi ígéretéhez híven „Minősített Magánegészségügyi Szolgáltató” címmel védjegyet alapított az alig egy éve életre hívott Primus.  Az egy tucatnyi, mérete és betegforgalma alapján legjelentősebb hazai magánszolgáltató által megalapított egyesület tagjai magukon kezdik a tanúsítási eljárást, amely reményeik szerint nyár végére fejeződik majd be.

A magánegészségügyi ellátás átláthatóvá tételét, „kifehérítését” nem véletlenül tűzte megalakulása pillanatától zászlajára a szervezet, hiszen e piac hihetetlen dinamizmussal fejlődik, szolgáltatásait már nem csak a központi régió – Budapest és Pest megye –, hanem országos szinten is egyre többen veszik igénybe, a privát rendelőkben megjelenők aránya tavaly már elérte a 60 százalékot. Ám nemcsak a betegek, hanem a szolgáltatók száma is gyarapszik, felvásárlások és egyesülések révén zajlik a piac átrendeződése, koncentrációja is. Leitner György ügyvezető szerint 2021-ig éves szinten további 4-5 százalékos növekedés várható. A szektor éves forgalma körülbelül 300 milliárd forint, ennek egyharmada azonban a szürke zónában, a kis lakásrendelőkben zajlik, számlaadás nélkül.

A védjegy nemcsak a Primus tagjait illeti majd meg, hanem bármely szolgáltatót, amelyik hajlandó benevezni a két részből, próbavásárlásból és auditból álló tanúsítási folyamatba. Az ár hasonlóan két részből tevődik össze, az audit – a szolgáltató árbevételétől és telephelyeinek számától függően – 100-200 ezer forint, míg a próbavásárlás elérheti akár a 700-800 ezret is, hiszen még egy lakásrendelő esetében is legalább három próbavásárlást kell abszolválni, a nagyvállalkozások esetében pedig akár tizenötöt. A minősítés végén a védjegy használatról egy úgynevezett tanúsítási bizottság dönt, amely e tényről – s a védjegy használatáról – szerződést köt az ellenőrzéseket és vizsgálatokat sikerrel befejező szolgáltatókkal. A minősítés azonban nem egy életre, hanem egyetlen esztendőre szól, vagyis évről évre meg kell ismételni.

A folyamat bonyolultságát – s azt, hogy meglehetősen kevés egészségügyi auditor áll rendelkezésre - mi sem bizonyítja jobban, mint  az a tény, hogy e speciális feladatot négy cég – DNV Magyarország, SGS Hungária, DEKRA Certification és az ÉMI TÜV Süd – vállalta konzorcium formájában. Automatikusan, azonnal kizárják a tanúsítási folyamatból azokat a szolgáltatókat, akik a próbavásárlás során elfogadnak paraszolvenciát, illetve nem adnak számlát. Ez utóbbi, a számlaadás elmulasztása kizáró ok az auditálás során is, bár ennek során azoktól is azonnal búcsút vesznek a szakértők, akik feketén foglalkoztatják munkatársaikat, méretükhöz és tevékenységi körükhöz nem passzoló felelősségbiztosítással rendelkeznek vagy engedélyeik nincsenek rendben.

E területen meglehetősen speciális és izgalmas kérdés a próbavásárlás, hiszen még sokak emlékezetében él azoknak az adóellenőröknek az esete, akik néhány éve, számlaadást vizsgálandó, kolonoszkópiás vastagbél rákszűrésre jelentkeztek be az egyik magánszolgáltatónál. A próbavásárlást lebonyolító cég operatív igazgatója szerint e feladatot olyan munkatársaik végzik majd, akik tapasztaltak egészségügyi próbavásárlások végzésében, invazív beavatkozásra azonban nem vállalkoznak, mint ahogy olyan vizsgálatokra sem, ahol sugárterhelés érheti őket. Amit néznek – a számlaadáson és a paraszolvencián kívül: kényelmi szolgáltatások, várakozási idő, s adott esetben az ellátás színvonala, orvos szakmai minősítést viszont nem végeznek. Arra a kérdésre, vajon a pénzügyeket illető észrevételeik mennyire bizonyíthatóak, Kovács Dániel elmondta, hogy a számlaadás elmulasztása az audit során kiderül, a paraszolvencia azonban már fogasabb kérdés. Ha a próbavásárlónak valamilyen előnyt ajánlanak annak fejébe, ha kicsit „megtoldja” az árlistán szereplő díjat, akkor egy ilyen esetnek legfeljebb az adott szolgáltatóval közösen lehet a végére járni.

A beteget azonban a számlaadásnál jobban érdekli, hogy a pénzéért meggyógyítsák, vagyis az orvos szakmai munka minősége, miközben a tanúsítás az átlátható pénzügyi forgalmat valamint a kliensek ellátásának körülményeit vizsgálja. Leitner György szerint az egységes szakmai, minőségi kritériumok meghatározását az is nehezíti, hogy különböző – képalkotó és labordiagnosztika, foglalkozás egészségügy, járó- és fekvőbeteg ellátás stb. – területekről van szó, s ezért ennek még nem tudnak nekiveselkedni. Arról már nem is szólva, hogy ez a feladat az állami rendszernek is jelentős kihívás.