Válság és egészségügy – vita a szakbizottságban
Az egészségügyi ágazat ismét erején felül vállalt részt a világgazdasági válság miatti megszorító intézkedésekből – ezt állították az ellenzéki pártok képviselői azon az Országgyűlés Egészségügyi Bizottsága által összehívott ülésen, melyen Székely Tamás miniszternek kellett számot adnia az általa előkészített, és a kormány által már jóváhagyott 30 milliárdos csomagról. Az ülésen heves vita folyt arról is, hogy a konvergenciaprogramban szereplő, 2006 és 2009 közötti 250 milliárd forintos egészségügyi elvonásba már beleszámolták-e a mostani elvonást.
Mikola István, a bizottság alelnöke úgy vélte, az ágazatot érintő elvonások, az Európai Uniós támogatások, és az IMF hitel miatt a kormánynak el kellene gondolkodnia azon, hogy egy új, de legalább egy módosított költségvetési törvényt nyújtson be a Tisztelt Ház elé. A kormánypárti politikusok elutasították a Fidesz vezető egészségügyi szakpolitikusának kezdeményezést, úgy vélték, az egészségügyi ágazatot sem lehet mentesíteni a válság hatásai alól. A szaktárca vezetője, Székely Tamás úgy vélte, erre az intézkedésre már csak azért sincs szükség, mert az Egészségbiztosítási Alap fő összegeiben nem történik változás, belső átcsoportosításokkal kezelhető a „probléma”.
A miniszter elmondta azt is, hogy a tárca és a Magyar Kórházszövetségnek a szakértői szerint a kormány által javasolt általános forgalmi adó emelése éves szinten 9 milliárd forint plusz kiadást jelenthet a járó-és fekvőbeteg ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatóknak. Ezt a veszteséget viszont ellensúlyozza a járulékcsökkentésből adódó megtakarítás, melynek összegét 20 milliárd forintra becsülik. Így a két intézkedés hatása ebben az esztendőben 11 milliárd forint többletet jelenthet a költségvetés számára. Az év első hónapjában a tervezettnél 9 milliárd forinttal kevesebb pénzt érkezett az E-alap számlájára. Ez részben a foglalkoztatás csökkenésével és ebből adódóan a bérkiáramlás mérséklésével magyarázható. Ez némi aggodalomra ad okot – vélte, mert korábban az év első két hónapjában (főként a 13. havi bér miatt) általában pozitív szaldóval zárt a kassza.
Mint arról már korábban írtunk, a fekvőbeteg ellátásban megszűnik a teljesítmény volumenkorlát, a miniszter szerint a változás nyomán tervezhetőbbé válik az intézmények bevétele, hisz biztosak lehetnek abban, hogy valamennyi ellátásukat ellenételezi az egészségbiztosító. Az új szabályozás lényege, hogy az intézmények 70 százalékban rögzített alapdíjat kapnak az ellátott betegek után, a súlyszám 146 ezer forintról 150 ezerre emelkedik. A többi 30 százalékot pedig lebegő pontrendszerben osztják szét. A 70 százalék elszámolási alapja nem a 2003. bázisév lesz, hanem a tavalyi évben bejelentett összes teljesítmény.
Székely Tamás ezzel kapcsolatban elmondta azt is, hogy a tervezett intézkedésről tárgyalt a szakmai szervezetekkel, megállapodtak abban, hogy az új finanszírozási rendszert folyamatosan együtt monitorozzák. Ha idő közben kiderülne, hogy a fix összegű finanszírozást kiegészítő teljesítményarányos kezelések díja 100 ezer forint alá csökkenne, ismét felülvizsgálják a rendszert.
A bizottság tagjai azonban osztják az egészségügyi intézményvezetők aggodalmait, akik szerint amennyiben a működési feltételek változatlanok maradnak, komoly esély van arra, hogy a kórházak egy része tönkremegy.
Sinkó Eszter egészségügyi szakközgazdász a Medical Tribune szaklapnak nyilatkozva elmondta: a gyógyító-megelőző kassza idén nominális értéken mintegy 10 százalékkal gazdálkodik kevesebb pénzből, mint tavaly. Az elvonás pedig nem egyformán érinti az egyes intézménytípusokat: azáltal, hogy csak a 2008-as tvk 70 százalékát garantálják fix forintértéken, a fennmaradó 30 százalékért komoly verseny bontakozhat ki. A gyógyító-megelőző ellátásokra elkülönített kasszából a betegek számára vonzóbb ellátási palettát kínáló intézmények nagyobb részt tudnak majd kihasítani. Szerinte a szabályozás eredményeképpen természetes szelekció indul be: azokat a kisebb kórházakat, ahol nem tudnak egy életképes egyedi stratégiát kialakítani, bedőlés fenyegeti. A tönkremenetel nem azonnali lesz, annak különféle stációit járják be a kórházak, miként az már eddig is megfigyelhető volt. Elsőként megpróbálnak a fenntartótól pénzt szerezni; szűkítik, hígítják a szolgáltatásokat (olyan eljárásokkal dolgoznak, amit még megenged a szakmai protokoll, ám olcsóságuk folytán kevésbé eredményesek); a jelenleginél is jobban szelektálják a betegeiket (csak olyan pácienseket vesznek fel, akiket pénzügyileg megéri ellátni), valamint egyre inkább eladósodnak a beszállítók, a gyógyszercégek felé – legalábbis amíg azok hajlandók finanszírozni őket. Ma senki sem láthatja előre, mi vár az ágazatra: ha kritikus szintre emelkedik a munkanélküliség, akkor tovább csökkennek a járulékbevételek, amelyeket az államháztartás jelenlegi helyzetében a kormány sem egészíthet ki az adóbevételek terhére. Sinkó Eszter számításai szerint az év végére, a jövő év elejére alakulhat ki tömeges csődhelyzet.
A krízist tompíthatja, ha az intézmények észbe kapnak, és – akár függetlenségük részbeni feladásával – megpróbálnak stratégiai együttműködéseket kötni egymással úgy, ahogyan arra egyes megyékben vagy a fővárosban látni kezdeményezéseket. Nemcsak beszerzési konzorciumokat alakíthatnának, hanem a kapacitások jobb kihasználásában, a betegutak szervezésében is hatékonyabban működhetnének együtt. A kórházaknak a túlélésre akkor van nagyobb esélyük, ha mindebbe minél hamarabb belevágnak, mivel a szaktárca a jelek szerint a tudatos, a helyi politikai érdekeket felülíró szakmai tervezés és átalakítás, az egymásra épülő ellátási szintek logikus és hatékony kiépítése helyett a piacra hagyja a dolgok elrendezését.
(A megszorító csomag hatásairól a Medical Tribune 6., 2009. március 26-án megjelenő számában olvashatnak háttérelemzést „Lebegtetett elvonások” címmel.)
