Ugrás előtt áll az egészségbiztosítások piaca?

A jóslás az IME, az egészségügyi vezetők szaklapja által rendezett IX. regionális egészségügyi konferencia kerekasztal beszélgetésén hangzott el, amelyen a magánfinanszírozott ellátások helyét keresték a rendszerben. A piac szélesedését régóta sokan várják, mint az ugyanis néhány fórumon már elhangzott: az elmúlt évtizedben 30 százalékról 37 százalékra növekedett a magánfinanszírozás aránya az egészségügyi rendszer forrásaiban. Péteri János, a GKI Egészségkutató Intézet vezető tanácsadója adatai szerint az egészségügyi szektorban a legjelentősebb szereplő a magánháztartás; azzal, hogy a háztartások a magánszektor kiadásainak 75 százalékát fedezik, a második legnagyobb egészségügyi finanszírozónak számítanak a társadalombiztosítás után, ami a szociológus, biztosítási szakértő szerint már „nem kiegészítő forrás”, hanem egyenesen szimbiózist jelent a magán- és a közforrások között.

Minden hiedelemmel ellentétben egy évtizede stabilan 3–4 százalék közötti értéket mutatnak a háztartások egészségügyi kiadásai a nettó jövedelmük százalékában. A magánfinanszírozás növekedése pedig két okkal magyarázható: egyrészt az elmúlt években növekedett az „öngyógyítási hajlam”, azaz a lakosság többet költ a saját maga által kiválasztott gyógyszerre, gyógymódokra, másrészt a közfinanszírozott ellátások romlása miatt egyre többen az egyre erősödő magán-egészségügyi szolgáltatásokat választják.

Mint az a kerekasztal beszélgetésből kiderült: a korábban 50 milliárdosra saccolt magán egészségbiztosítási piac 1,5 és 8 milliárd forint közé tehető – utóbbi a Mabisz díjbevételei alapján közölt összeg, ám ebben nincs különválasztva a szolgáltatás- és összegbiztosításra költött pénz. Előbbi 2,5-3 milliárd lehet, utóbbit viszont Takács Zoltán, az Országos Mentőszolgálat egykori vezetője, a Főnix-Med Egészségügyi Szolgáltató Zrt. vezérigazgatója nem nevezi valódi szolgáltatásnak, s mivel ilyenkor a beteg egy összegben kapja meg „a kárért járó” pénzt, annak döntő része a várólisták megkerülése érdekében „paraszolvenciaként landol” az egészségügyben. Mint fogalmazott, helyenként teljes gazdasági nonszensz folyik, amelyben az ügyfélnek sem érdeke az átláthatóság – tapasztalatai alapján a műtéteket ma nemigen lehet leszámlázni, alig akad, aki nyomon követhető átutalással fizetne… Ugyanezt erősítették Zsolnai Gábor, a Doktor24 ügyvezető igazgatójának szavai, aki szerint a szerződött szolgáltatók legnagyobb gondja az volt, hogy „akkor most kell adni számlát”? Váradi Péter, a hamarosan nevet váltó AXA Egészségpénztár ügyvezető igazgatója azonban már látja a változást: „tíz éve senki, ma ketten már adnak számlát”. Szerinte az átláthatatlan rendszer ellen hat, hogy vannak orvosok, akik kezdik felismerni, igaz ugyan, hogy nem ők teszik el a teljes összeget, de van annak előnye, ha ott egy recepciós pult, vezetik a naptárukat…      

Ha az egészségbiztosítás komolyabb szeletet hasít majd ki a már említett 37 százalékból, az a hálapénz ellen hat majd, mert nem engedi a fekete fizetséget – vélekedett Hevesi Attila, a Generali-Providencia Biztosító Zrt. megbízott munkatársa, aki szerint egyre inkább van valódi kereslet a magán egészségbiztosításban, akkor is, ha a lakosság egy része nem is képes azt megfizetni, illetve ismereteinek szintje is elég alacsony. Útkeresés zajlik – fogalmazott –, sok minden hiányzik még a biztosítói kínálatból, de egy-két éven belül szerinte ott lesz a gyógyszer is a biztosításokban. Fejleszt a piac, és olyanok is beléptek rá, akikről nem gondolta volna, hogy megteszik. Váradi Péter tapasztalatai szerint jellemzően a természetes személyek fizetnek ilyen szolgáltatásokért a korábbinál nagyobb arányban, míg a munkáltatók inkább kevesebbet, s változnak a felhasználási szokások is: évről-évre nagyobb teret nyer az egészségügyi szolgáltatás a gyógyszerrel szemben.

Néhány éve, 2011 decemberében, amikora Fidesz vezette kormánytöbbség adó- és járulékmentessé tette a cégek számára a dolgozóikra kötött egészségbiztosítást, számos szakértő úgy értékelte, hogy az apró törvénymódosítással lényegében megtörtént a hazai biztosítói modellváltás. A piaci szereplők azonban még mindig úgy értékelik, hogy: bár a kapu kinyílt, ahhoz, hogy ez akár a „hivatalos úton” igénybe vett szolgáltatások színvonalának emelkedésével is együtt járjon, még számos dolognak kell teljesülnie. S hogy mit változtatnának ennek érdekében a jelenlegi szabályozáson? Takács Zoltán bővítené azt a bizonyos egy mondatot, hogy Kádárt idézve, „a krumplileves legyen krumplileves”, azaz  komolyan el kellene választani az összegbiztosítást a szolgáltatásvásárlástól. Az AXA részéről újra felmerült a mindig felhozott, de soha meg nem lépett javaslat, miszerint meg kellene határozni a csomagokat, azaz, tudni kéne, mi is jár a járulékfizetésért cserébe, s miért fizetne a beteg.

A beszélgetés során Pásztélyi Zsolt, a Medicina járóbeteg-ellátó szövetség vezetője jelezte, hogy félnének attól az ugyancsak sokak által és már többször felvetett javaslattól, hogy egy-egy ellátás ára lényegében a beteget illetné, így azt magánszolgáltatónál is kifizetné a biztosító. Így ugyanis még inkább a magánellátásba áramlanának a jó orvosok. Hevesi Attila viszont úgy fogalmazott, a kórházakon ma is van nyomás arra, hogy „bevételt is termeljenek”, s ezt négy-öt kórház profin műveli is.

A szakember nyilvánvalóan arra a Szócska Miklós államtitkár által kiadónk tavaly novemberi, egészségturizmussal foglalkozó konferenciáján megfogalmazott bejelentésére is utalt, hogy felmérik a kórházak felesleges kapacitásait, s idén el is kezdik árusítani azokat. Ezt megerősítve Dózsa Csaba egészségpolitikai tanácsadó jelezte: a GYEMSZI által fenntartott, több mint száz kórházra már megtették a szolgáltatások kiajánlásával kapcsolatos javaslatot, az azonban egyelőre „az íróasztalfiókban” hever.