Tenderre várnak a biztosítók

– Bár lapzártánk idején az Országgyűlés megkezdte az általános vitát, számos kérdés kiforratlan még az egészségbiztosítás átalakítása körül; jogszabályokat kellene módosítani és egyelőre nem készültek el a végrehajtási rendeletek sem. Ön nemrégiben azt mondta a Medical Tribune-nek, nem hiszi, hogy a konkrét tenderkiírás előtt bárki véleményét megismerhetjük arról, megvásárolná-e egy állami pénztár 49 százalékát. Fenntartja ezt az állítását?
– Igen. Azt gondolom, ez mindenképpen a pályázat kiírása után, esetleg nem sokkal a licit előtt derülhet ki, hiszen, ahogyan ön is mondta, rengeteg szabályozó hiányzik, amely alapvetően befolyásolja a rendszer működését. A körvonalak már láthatók, de azokat módosítja még a parlamenti szavazás. Érezhető, hogy sokan, sok mindent akarnak ezzel a törvénnyel.

– Azért is kérdeztem, mert a 10 éve működő, szövetségekbe tömörült önkéntes egészségpénztárak közös sajtótájékoztatójukon lényegében felajánlkoztak, hogy szakmai hozzáértéssel bíró társai lennének a nagybefektetőknek. Nem korai ez?
– Eredetileg arra szerettünk volna fókuszálni – csak önök másra voltak kíváncsiak –, hogy bemutassuk, az önkéntes egészségpénztári mozgalom komoly fejlettségi szintet ért el, s ezzel a tényezővel az egészségügyi reformfolyamatban lényegében nem számoltak még. Meg akartuk mutatni, hogy megvizsgáltuk az eredményeinket és arra jutottunk, ha felállnak a kötelező pénztárak, akkor a kiegészítő rendszereket már nem kell a nulláról újra kitalálni, létrehozni. Itt vagyunk és komoly dolgokat tudnánk csinálni.

– Mi az, amit önök tudnak, mások meg nem?
– Először is: van 700 ezer ügyfelünk, ami másoknak nincs. Van kapcsolatunk 7-8000 egészségügyi szolgáltatóval, s mintegy 2 millió számlát utalunk, ellenőrzünk évente.

– Gyakorlatilag mindent csináltak már, amit a törvényjavaslat a kötelező pénztárakra hárít?
– Ezt nagyképűség lenne kijelenteni, hiszen csak kiegészítő egészségbiztosítással foglalkozunk. Az OEP hatalmas összegeket kezel és 10 millió ember ellátását szervezi hatóságként, ennek minden előnyével és hátrányával. Az önkéntes egészségpénztárak a piacról élnek, ügyfeleik igényei irányítják őket, kisebbek, rugalmasabbak, talán sok szempontból hatékonyabbak.

– És mi az, amibe beszállnának? A törvényjavaslat jól körülhatárolja, hogy a kötelező pénztárak nem folytathatnak kiegészítő pénztári tevékenységet.
– Tapasztalatainkat szakmai befektetőként tudnánk bevinni egy kötelező pénztárba. Azért vagyunk kevésbé óvatosak, azaz azért mondjuk ki, hogy ily módon, ellátásszervezőként, tagtoborzóként részt vennénk ebben, mert pénzt, sokat legalábbis, nem tudnánk beletenni.

– Kicsi a vagyonuk?
– Hogy kicsi vagy nagy, az nézőpont kérdése, az AXA-é például 3,6-3,7 milliárd forint.

– Épp ennyit, minimum 3 milliárd forint saját tőkét ír elő a törvényjavaslat a beszálló kisebbségi tulajdonos részére.
– Igen, de ez tagjaink vagyona. Olyan ez, mintha a bank által kezelt pénzre azt mondanák, hogy az a bank pénze.

– És ki dönt ilyen kérdésben, a közgyűlés?
– Igen. De nem gondolkodunk abban, hogy a tagok pénzét betegyük egy ilyen üzletbe. Azt gondoljuk, a pénztár tulajdonosként, esetleg szakmai befektetőként szaktudását vihetné be a rendszerbe.

– Mit ért szakmai befektetés alatt?
– Ebben az esetben azt, hogy az önkéntes pénztár csak jelképes tulajdonnal van a cégben, és az önkéntes pénztár és a nagy kötelező egészségpénztár kapcsolatai szorosabbak, mint egyébként lennének.

– Felajánlkozásukra jelentkezett már valaki, vagy ez üzleti titok?
– Néhány esetben a nevek adják az összekapcsolódásokat – elég nehéz eléképzelni, hogy az OTP Egészségpénztár az AXA Biztosítóval szeretne tulajdonrészt szerezni és fordítva. Inkább az lehet kérdés, kinek érdekes mondjuk egy ágazati egészségpénztár.

– Az ön biztosítója, anyacége biztosan részt vesz?
– Nem, mint mondtam, ez majd kiderül a tenderen.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy lesz önkéntes pénztár, amely tagsága teljes vagyonával beszáll?
– Nem.

– Ha önök valami módon részt vállalnak a kötelező biztosításokban, az nem rontja az önkéntes pénztárak lehetőségeit, piaci pozícióját?
–– Biztos vagyok benne, hogy ez mindkét fél számára csak előnyöket hordoz.

– Azt mondják a szakértők, hogy a hazai népegészségügyi adatok nem vagy csak részben validak, és hogy rengeteg pénzt igényelne az új rendszerhez szükséges informatikai háttér. Ki fogja ezt finanszírozni?
– Eléggé ellentmondásosak a hazai informatikai állapotokról szóló információk. Egyrészt azt mondják, a világon nincs még egy olyan kincs, mint az OEP adatbázisa, egy helyen, egy TAJ-számból gyakorlatilag az egész kórtörténet megmondható – igaz, ma még esetenként pontatlanok az adatok. Mások ezer –valószínűleg valós – hibára hívják fel a figyelmet. Az igazság valahol kettő között lehet, ki fog derülni.

– Igen, de a kötelező pénztáraknak saját hálózatot is ki kell építeniük.
– Biztos vagyok benne, hisz a pénztáraknak az lesz az érdekük, hogy saját adataikat saját maguk kezeljék, nem bízhatnak senki másban.

– Ha már az adatoknál tartunk, egyes képviselők, így például Horváth Zsolt (Fidesz), vagy Nagy Kálmán (KDNP) szerint minden tiltás ellenére sem zárható ki, hogy a leendő kötelező pénztárak felmérik majd leendő tagjaik egészségi állapotát, sőt, azt állítják, hogy a piacot már fel is mérték. S hogy olyan adatokat tartanak majd nyilván, amelyeket nem volna szabad…
– Azt gondolom, ez a fajta üzlet sem különbözik a többitől – azt leszámítva, hogy az egészségügyi adat érzékenyebb mindennél. Nem tudom elképzelni, hogy egészségügyi adatokat gyűjtsenek az üzletkötők, ha erre nincsenek felhatalmazva.

– Az egészségügyi bizottságban elhangzott példa szerint a társadalom mai szociális állapotában akár két buszjegyért, apró ajándékért bármit elmondanak magukról az emberek, s máris megvan a kockázatszelekció lehetősége…
– A biztosító viszont köteles befogadni bárkit, aki hozzá bejelentkezik, és itt vége is van a történetnek. A mai állapot szerint a pénztárakat két felügyelet, az egészségbiztosítási és a pénztárfelügyelet is ellenőrzi majd, ami nyilván kiterjed majd a nyilvántartott adatokra is. Ha csak a saját üzletünket nézem, ma is úgy működik a rendszer, hogy az egészségpénztár, a nyugdíjpénztár és a biztosító adatait külön kell kezelni, nem lehet keresztértékesítést végezni az ügyfél beleegyezése nélkül.

– Egy biztosításmatematikus egyik korábbi interjúnkban elmondta, kifinomult technikái vannak az ügyfelek elűzésének, nincs lift, nem ültetik le a pácienst…
– Nem zárom ki hogy léteznek olyan finom eszközök, amelyekkel elkerülhetők bizonyos ügyfelek. De a félelem azért sem reális ebben a pillanatban, mert senki sem tudja megmondani ki a „jó” ügyfél, hiszen ez nem függ a jövedelmétől, de direktben még csak az egészségügyi állapotától sem. Mindez folyamatos ellenőrzés, finomhangolás a szabályozó állam és a szolgáltatást nyújtó pénztárak között. Nem különbözik attól, amit bármely piaci területen történik. Biztos vagyok benne, hogy ez a terület nem lesz etikátlan, ellentétben azzal, ahogy ezt ma beállítják és feltételezik. Az állam nem mondhat le a szabályozó szerepéről…

– Nem is akar, bár nem csitulnak a koalíciós indulatok: a legfrissebb hírek szerint akár az SZDSZ lesz az, amely ellene szavaz a törvénynek, ha az MSZP azt teljesen felpuhítja. A szocialisták ragaszkodnak ahhoz, hogy a pénztártulajdonosok csak befektetéseik arányában kapjanak jogot a pénztárak irányítására, míg az SZDSZ – és az OGY előtt lévő tervezet – az operatív ügyekben döntési jogot adna a kisebbségi részvényeseknek. Nincs az a befektető, aki odaadná a pénzét, ha nem mondhatja meg, mire költik – állítják. Így van ez?
– A források az állam kezében vannak. Ő dönti el, mit kell érte csinálni.

– Bocsánat, hogy félbeszakítom, de egy ugyancsak vitatott pont szerint a díjtétel bizottság évente egyszer felülvizsgálná a szolgáltatási csomagok tartalmát, s javaslatot tenne annak megváltoztatására. Bár a jogszabályalkotó elsősorban az új eljárások befogadására és a régi, nem annyira hatásos gyógymódok kiszelektálására gondol, a legtöbben a csomagok szűkítésétől tartanak.
– Kiinduló helyzetben a csomag ugyanaz, mint most. Hogy a díjtétel bizottság feladata hogyan alakul, ma még kérdés – jelen állapot szerint javaslattevő testületről van szó. Én úgy veszem, hogy a csomag csak minimálisan befolyásolható. A hatékonyságnövelést más módon várja el az állam. És ezzel visszaértünk az előző kérdéshez: állam dönt, hogy mennyiért, mit nyújtanak a pénztárak. Ha jelenlegi koncepcióval ellentétben még azt is ő akarja irányítani, hogy hogyan, akkor a befektetőnek annyi szerepe marad, hogy pénzt ad hozzá és szorít, sikerüljön neki. Ön beszállna ilyen üzletbe? Ha az állam azt várja, hogy megszabott összegből megszabott szolgáltatást nyújtasson valaki, akkor abban legalább szabadságot kell neki adnia, hogy miként vezeti a céget. Persze csinálhatja egyedül is, mint az elmúlt 17 évben, de akkor ez nem befektetés, hanem adakozás.

– Ha már a pénznél tartunk: sokan rendkívül kevésnek tartják a 20 millió forintot, amellyel egy pénztár megalapítható. Sok ez vagy kevés?
– Nem tartom jelentős kérdésnek. Tudomásom szerint a tender előtt minden indulónak be kell bizonyítania, hogy rendelkezik azzal az összeggel, amivel egy biztosító ténylegesen elindítható.

– De miért éri meg valakinek beszállni a hazai egészségbiztosításba?
– Az egészségügyi piac nagyobb annál, mint amekkorát az összes biztosítás a kötelező gépjárműtől a lakáson át az életbiztosításokig együttesen képvisel. Ezen kívül van kétmillió potenciális ügyfél, akinek a biztosító bebizonyíthatja, hogy valamit jól csinál, tehát számíthat rá másban is. Persze ez ugyanekkora reputációs kockázat is. Kötődhet a biztosítóhoz nevéhez csalódás (rossz modor, rossz környezet, rossz ellátás). Meggyőződésem azonban, hogy egy jól működő rendszerben kialakulhat olyan win-win szituáció is, amelyben az ügyfelek megérzik, a dolgok értük vannak az egészségügyben.

Köbli Anikó

Névjegy
Dr. Váradi Péter 1992-ben végzett a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen orvosként; később neurológiából szakvizsgázott. A szegedi klinikán előbb gyakornokként, majd tanársegédként dolgozott. 2000-től a Dimenzió Egészségpénztár szolgáltatási ügyvezető-helyettese lett. A Budapesti Műszaki Egyetemen MBA-minősítést szerzett 2002-ben, 2004-től az AXA Egészségpénztár ügyvezető igazgatója.