Szponzort keres a minisztérium

Dr. Páva Hanna jogász csaknem két évtizede dolgozik a közigazgatásban, 1991- ben került a Népjóléti Minisztériumba, a jogi főosztályra, ahol elsősorban a kodifikáció volt a területe. 2003-tól átvette az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal vezetését, amely többek között az emberi erőforrást érintő kérdésekkel, a diplomák elismerésével, az egészségügyi migráció kezelésével foglalkozott. 2007-től, a kötelező kamarai tagság megszűnését követően ez a hivatal vette át az egészségügyi nyilvántartások vezetését. 2008. januárjában távozott a hivataltól, majd dr. Szócska Miklós hívására, a szociális tárcától érkezett a Nemzeti Erőforrás Minisztérium helyettes államtitkári székébe. Szakmai ismeretségük az egészségügyi migrációval kapcsolatos kutatások során alakult ki. A Páva Hanna felügyelete alá tartozó területek: nemzetközi kapcsolatok, az emberi erőforrás stratégiai főosztály (most állítják fel), az unió magyarországi soros elnökségével kapcsolatos egészségügyi feladatok, a jogi kodifikáció szakmai felügyelete, valamint az egészségügyi ágazati szakképzés és továbbképzés.

– Mennyire tragikus az egészségügy munkaerőhelyzete?

– Nagyon nagy a baj, folyamatosan emelkedik a hiányszakmák száma, egyre komolyabb mértékű az elvándorlás, s az sem elhanyagolható körülmény, hogy az öregedő lakosságot mind idősebb orvosok kénytelenek ellátni, miközben sokkal kevesebb fiatal doktor lép be a rendszerbe, mint amennyien nyugdíjba vonulnak.

– Sokan hajlanak arra, hogy a migrációt, a külföldi munkavállalást jelöljék meg az orvoshiány legfőbb okaként.

– Migráció mindig volt, de tény, hogy az uniós csatlakozás felerősítette ezt a folyamatot. Abszolút értékben nézve nem mennek el túl sokan, de mindenképpen figyelmeztető jel, hogy évente 700-800 orvos szerzi be azokat a hivatalos iratokat – vagyis már nemcsak játszik az elutazás gondolatával, hanem konkrét lépéseket is tesz ennek érdekében –, amelyek a külföldi munkavállaláshoz szükségesek. Azt nem tudjuk, hogy ténylegesen mennyien mennek el, mint ahogy azt sem, néhány év múlva hányan jönnek vissza. Különösen elkeserítő, hogy a távozók döntő többsége a 30–39 év közötti korosztályból kerül ki, akik már letettek egy-két szakvizsgát, s kellő szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Szócska Miklós államtitkár elképzelése szerint létre kell hozni egy szakmai teamet, amely e témában rövid, közép- és hosszú távú intézkedéscsomagot dolgozna ki. Az akut ügyek közé tartozott például a rezidensrendelet módosítása. Volt, aki korábban azt javasolta, emeljük a hallgatói keretszámot, míg mások azzal érveltek, miért mi képezzünk nagyon sok pénzért orvosokat Nagy-Britanniának. Azt kellene igen alaposan végiggondolni, hogy hosszú távon miként kezelhető ez a kérdés, milyen ösztönzőkkel élhetünk e nagyon forrásszegény időszakban.

– A pénz, a jövedelem sokat nyom a latban, de talán nem csak erről van szó. A fiatalok egy része az egészségügy jelenlegi struktúrája elől szökik külföldre.

– Ez is benne van. Korábban készültek felmérések, amelyek azt mutatják, hogy bár a pénz nagyon fontos, hiszen elengedhetetlen a pályakezdő egzisztenciájának megteremtéséhez, a második helyen azonban valóban a struktúra szerepelt a távozás okaként. Rendkívül nagy a leterheltség és a stressz, számos kedvezménnyel járt, s adott egyfajta biztonságot. E foglalkoztatási forma előnyei mára gyakorlatilag nullára redukálódtak, miközben az elmúlt évek azt is bebizonyították, hogy ezek az állások sincsenek bebetonozva. Korai még a változtatásról beszélni, annál is inkább, mert ma a munkavállalásnak számos egyéb formája is létezik az ágazatban. Ezzel együtt biztosan eljön az az idő, amikor felülvizsgálatra szorul a dolog.

– Megszüntetné?

– Nem, viszont differenciálnám.

– Nem lenne általános a közalkalmazotti foglalkoztatás?

– A szakmák nem teljesen egyformák, vannak területek – ilyen például a mentés, a sürgősségi ellátás, a sebészet –, ahol a fizikai és a mentális leterheltség jóval nagyobb az átlagosnál. Őket közalkalmazottként többletjuttatásban kellene részesíteni, de mint mondtam, ez egyelőre nincs terítéken.

– Mi lesz a szabadfoglalkozású orvoslással?

– Nyilván ezen is gondolkodni kell, de valószínű, hogy megoldja majd az élet. Orr-fül-gégészek, patológusok, nőgyógyászok – hogy csak néhány szakmát említsek – dolgoznak ebben a formában.

– 2011-ben fél évig Magyarország látja el az Európai Unió elnöki tisztét. Mit jelent ez a gyakorlatban?

– Az uniónak két fontos szervezete van, a Tanács és a Bizottság, de kizárólag az utóbbi testület kezdeményezhet jogszabályalkotást. Mindkét testület munkacsoportokban ülésezik, ez adja az elnökség egyik feladatát: biztosítani a különféle jogszabály- és irányelv-kezdeményezések, le nem zárt dossziék munkacsoportokon belüli továbbvitelét, tárgyalását. Ugyanakkor minden ország, amikor az elnökség feladatát megkapja, meghatározza a számára fontos prioritásokat, ezes mindezt egy meglehetősen avítt rendszerben kell elviselniük – válaszolták a megkérdezettek. Ez azt mutatja, hogy felettébb összetett ügyről van szó, ami rendszerszerű kezelést igényel.

– Maradjunk még egy kérdés erejéig a rezidenseknél. A röghöz kötés szerencsétlen megoldásnak bizonyult, de abban az előző kormánynak igaza volt, hogy az adófizetők pénzén képzett orvosok legalább egy ideig maradjanak Magyarországon, tekintettel az egyre nagyobb szakemberhiányra. Hogyan tudják vagy akarják itthon tartani őket?

– Az volt a baj, hogy nem a rendszerbe lépés előtt, hanem utólag közölték a játékszabályokat. Magyarán, ha valaki előre tudja, hogy az egyetem után – ha törik, ha szakad – kilenc évig még itthon kell dolgoznia, nem biztos, hogy az orvosi pályát választja. A rezidensek is ezzel érveltek. Felmérésük szerint a végzettek kétharmada ezért nem óhajtott belépni a szakorvosképzési rendszerbe. Megállapodtunk abban, hogy együtt dolgozzuk ki a képzési rendszer átalakításának módját úgy, hogy egyik fél se járjon rosszul. Kiderült, hogy akár meghatározott idő kötelező eltöltését is tudják vállalni, de csak abban az esetben, ha előre ismerik ennek összes szabályát, és ha ezt felmenő rendszerben vezetnék be.

– Az elmúlt években többször felmerült az egészségügyiek közalkalmazotti státuszának megszüntetése. A kórházak gazdasági társasággá alakulása el is indította ezt a folyamat. Miként vélekedik erről az új kormány? Terveznek valamilyen változtatást?

– Közalkalmazottnak lenni egykoron jó megoldásnak tűnt, hiszen ket igyekszik napirendre vetetni, s megindítani a tárgyalásukat

– Automatikusan öröklődnek az elnökségi feladatok?

– Akad némi mozgástér. Lényegében az elnökség dönti el, hogy az egyes témákat milyen intenzitással viszi tovább. Vannak nem túlságosan népszerű tervezetek – ilyen volt jellegzetesen a munkaerő-irányelv, amelyet több éven keresztül tárgyalt a Bizottság, mégsem sikerült egyezségre jutni, irányelvet elfogadni. Ez a feladat például annak idején elnökségről elnökségre szállt.

– Összeállt már a speciális hazai csomag?

– A minisztériumok mindegyike meghatározta azokat a témákat, amelyeket fontosnak tart, amelyek tárgyalását folytatná, illetve megkezdené. Megíródott tehát az „étlap”. Erről a közeljövőben tárgyal a kormány, s eldönti, mely ügyeket viszi a magyar elnökség.

 - Milyen témákat javasolt az egészségügyi államtitkárság?

– Közülük kettő gyakorlatilag kötelező, mivel évek óta zajlik a Bizottság által korábban elindított jogalkotási folyamat. Az egyik a határon átnyúló ellátásokhoz kapcsolódó betegjogokról szóló irányelv tervezete.

– Úgy hírlik, hogy ezt épp a magyar elnökség ideje alatt fogadják majd el.

– A jelenlegi tervek szerint valóban a magyar elnökség ideje alatt szavaz róla az Európai Parlament. Júniusban, az Egészségügyi, Szociális és Foglalkoztatási Tanács ülésén politikai konszenzusra jutottak a megjelent egészségügyi miniszterek, így nincs akadálya az irányelv megszületésének, amely mögött a jelek szerint egységes tagállami akarat áll. A másik, mindenképp folytatandó feladat a Bizottság által kezdeményezett gyógyszercsomag tárgyalása. Ez lényegében három jogszabálytervezetet takar: a hamis gyógyszerekkel, a farmakovigilanciával, valamint a betegtájékoztatással kapcsolatosakat. Úgy tűnik, közülük a betegtájékoztatási javaslattal foglalkozunk majd behatóbban, amelynek az a célja, hogy a fogyasztó, a beteg minél több információhoz jusson, ezáltal is biztosítva az optimális gyógyszerfelhasználást. A fentiek mellett természetesen akadnak olyan ügyek is, amelyeket mi szeretnénk napirendre tűzni. Ilyen például a gyermekkori védőoltások kérdése, amely Magyarországon mintaszerűen működik, az unión belüli határok nyitottsága, átjárhatósága miatt pedig egyre fontosabbá válik. Nemcsak jó gyakorlatunkat szeretnénk reklámozni, célunk egy ezzel kapcsolatos tanácsi ajánlás elfogadtatása. A másik téma az eHealth, ami nemcsak a technika fejlődése, hanem a szakemberek elvándorlása, illetve a szakemberhiány kezelésének sajátos módja miatt válik egyre nagyobb jelentőségűvé. Ezzel kapcsolatban szeretnénk miniszterek részvételével egy kiállítással egybekötött konferenciát szervezni. Ugyancsak fontos ügy a humánerőforrás kezelése. Az ezzel kapcsolatos, uniószerte tapasztalható problémák felvetésére indokoltnak tartanánk egy informális egészségügy miniszteri értekezletet. S végül: a Bizottság évekkel ezelőtt indította útjára a „Lelki egészség – mentális egészség Európában” konferenciasorozatot, amelynek záró programját Berlinben tartanánk, de a magyar elnökség égisze alatt.

– Mennyibe kerül mindez Magyarországnak?

– Egyelőre még nem tudjuk pontosan. A kormány szeretné feltárni, hogy miként lehetne szponzorokat bevonni a rendezvények finanszírozásába, amelyeket egyébként az unió is támogathat – amennyiben megnyerjük az ezzel kapcsolatos pályázatokat.