Svéd Tamás: Személyzet nélkül nincs intenzív ágy

Napról napra rekordokat dönt a koronavírus-fertőzöttek száma, a lélegeztetett betegeké pedig lassan megközelíti az ezret. Ilyen terheléssel még soha nem kellett szembenéznie a magyarországi kórházaknak. Arról, hogy ez pontosan mit jelent, milyen körülmények között dolgoznak az orvosok és az ápolók, nincs hivatalos tájékoztatás. Belülről hogyan látják mindezt?

Az adatokról nekünk sincs pontos tájékoztatásunk, így nehéz teljes képet alkotni. A napi tájékoztatásban például mindig a lélegeztetett betegekről van szó, de nem tesznek különbséget az intubált, vagy a non-invazív módon lélegeztetettek között, és azt sem tudni, hányan fekszenek oxigénterápia mellett egyéb szövődmény miatt intenzív osztályokon. Nem ismerjük a nem koronavírus fertőzés miatt intenzív osztályokon ápolt, de ugyanúgy intenzíves kapacitást lekötő betegek számát sem. Utóbbiak között egyébként lehetnek a Covid-fertőzés alól már felszabadított, de továbbra is intenzív igényes betegek is, ha nem is nagy számban.

Miért lenne fontos látni ezeket a számokat?

Ebből tudnánk, milyen a valós leterheltség, de amit fontosabb lenne tudni: hány ágy van még szabadon a szomszéd várban, hogyan tudunk sakkozni a betegek elhelyezésével. Ez alapján tudnám eldönteni, mi történjen a következő beteggel, hogy fel kell-e vajon szabadítanom neki egy ágyat, vagy van még potenciális lehetősége máshova kerülni. (...)

Az intenzív osztályok nem terhelhetők a végtelenségig. Hallottunk olyan fővárosi kórházról, ahol a 70 év felettieket már nem tudják az intenzív osztályra küldeni. Ez valóban előfordulhat?

A fenti konkrét hírt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom, de a hasonló híreknek lehet igazságtartalmuk. Az intenzív ágyak számát nem lehet exponenciálisan és folyamatosan növelni egy adott mennyiségű, fix személyzettel, a megfelelő tudású ápolókat pedig évekig tart kiképezni. Így hiába van gépem, oxigénem, ha nem tudok az ágy köré hozzáértő személyzetet rendelni, akkor az nem lesz intenzív ágy. Az osztályok már most közel telítettek, ahol eddig nővérhiány mellett 9–10 ágyat tudtak ellátni, most a másfélszeresét, kétszeresét, sőt néhány esetben a többszörösét próbálják működtetni. Felelősen ennél több beteget nem lehet a rendelkezésre álló számú szakszemélyzettel ellátni, hiába rendelünk melléjük akár lelkes, segíteni akaró, de az intenzív terápiában járatlan segítséget.

Eljöhet az a pillanat, amikor szelektálni kell a betegek között, hogy ki kerüljön lélegeztetőgépre?

Nem tartom kizártnak. Ha eljön, ez történhet a Magyar Orvosi Kamara által korábban javasolt kemény sorolás módszerével, dokumentáltan, az etikai ajánlásokat figyelembe véve, vagy „puha megközelítéssel” is, amikor egy adott osztályon, a kezelőorvos szintjén dől el, hogy ki megy az intenzívre és ki nem. Sem a sorolás szükségessége, sem annak bármelyik módja nem ördögtől való, inkább az a baj, hogy elhallgatjuk. Egy katasztrófahelyzetben nem juthat mindenkinek tökéletes és maximális ellátás.

 A teljes interjút ITT olvashatja