Sürgős szükség a sürgősségin
Kunetz Zsombor blogbejegyzésében azt járja körül, hogy a sürgősségi osztályokon milyen változásokra van szükség.
(...) Valószínűleg nem ússzuk meg, bele kell nyúlnunk az egész rendszerbe. Először is nagyon komolyan meg kell erősíteni a TRIAGE- t, az esetek nagy részében itt dől el sok minden. A triage az a valami, amely szakmai szempontok szerint osztályozza a betegeket, leegyszerűsítve valahogy így: újraélesztendők előre, kisujj sérültek hátra. Előbbieknek nincs vesztegetni való 10 másodpercük sem, utóbbiak várhatnak akár órákat is egészségkárosodás nélkül.
A sürgősségi osztályok többségében a triage-t nem orvos végzi és ez nagyon helyesen van így, erre a munkára éppen elég egy jól képzett egészségügyi dolgozó. A probléma nem is itt szokott kezdődni, hanem annál, amit mi úgy hívunk, hogy re-triage. Ez az a folyamat, amikor az ellátásra várakozókat újra és újra meg kell vizsgálni, és megnézni, hogy az állapotuk nem romlott-e jelentősen. A jelenlegi ellátásból ez a láncszem szokott kimaradni, egyszerűen nincs rá sem ember, sem idő az iszonyatos betegforgalom mellett. Pedig ezzel gyorsan és látványosan lehetne javítani a helyzeten. Emellett szükséges az alapellátást behozni a sürgősségi osztályra és nem csak az orvost, hanem az őt segítő néhány asszisztenst is. De nem csak rendelni, hanem bizony a háziorvosokat a mentőorvosokkal, mentőtisztekkel, mentőápolókkal együtt havonta-kéthavonta be kell forgatni a sürgősségi osztályos ellátásba, természetesen tisztességes ellentételezés mellett. Ezzel a lépéssel megoldható lenne, hogy a sürgősségi ellátás kórházon kívül és belül is azonos szemlélettel rendelkezzen. Azaz a kórházon kívüli ellátás gyakorlatilag a kórházi ellátás előkészítése kell, hogy legyen sürgős szükség esetén.
Alaptényként kell rögzíteni, hogy orvos csak orvosi feladatot végezzen, jelenleg egy itt dolgozó orvos adminisztrátor, nővér, beteghordó stb… egyben. (...)
Van valami, ami véleményem szerint rendkívül fontos, ámbár a jelenlegi rendszerben sokszor nyomát sem találni, ez pedig az a nagy tapasztalatú sürgősségi orvos, aki egy kritikus (főképpen a több szakmát is érintő baleseti sérült) beteg sorsát végigmenedzseli. Azaz a szükséges vizsgálatokat összefogja, koordinálja és az egymásra épülő ellátási lépcsőket megtervezi, irányítja. Ez a betegmenedzser a kritikus beteg ellátása közben az irányítást végzi, és nem a betegellátást. Segítségével jelentősen növelni lehet mind a kritikus állapotú betegek túléléstét, mind az ellátás hatékonyságát is. Végezetül, a hatékonyságnövelés és a konfliktusok kezelése érdekében az eredményes orvos-beteg kommunikációt oktani kell, ez nem megúszható. (...)
