Politikus nem zár be kórházat
A rosszabb minőségű intézmények bezárásával és átalakításával kevesebb helyre kellene elosztani a pénzt, és egyértelmű lenne, hová kell szállítani a beteget – írja az Abcúg.
Terjedelmes összeállítást közöl az Abcúg arról, hogy miként vélekednek a hazai szakértők a kórházbezárásról, amivel azonban nehezen lehet választást nyerni, ezért nem véletlenül félnek tőle a politikusok. A 16 ezer lakosú Tapolcán négy évvel ezelőtt ötszázan tüntettek az aktív sebészeti és belgyógyászati osztály megmaradásáért, pedig teljes bezárásról szó sem volt, egyszerűen a légzésrehabilitációt szánták az intézmény fő profiljának. A jobbikos Ríg Lajos aztán úgy lett a térség országgyűlési képviselője, hogy az aktív ágyak visszahozásával kampányolt, tavaly decemberben pedig már 2,3 milliárd forintból bővítették a kórházat.
“A pénzügyi kormányzat általában mindent bezárna, az egészségpolitikai vonal kevésbé, a pártpolitikusok pedig egyáltalá nem, mert figyelni kell a helyi hatalmasságokra. Hiába államosították a kórházakat, a helyi vezetők számára politikailag még mindig vállalhatatlan egy intézmény megszüntetése” – mondta az Abcúgnak Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász. “Az átlag magyar ember is úgy van beállítva, hogy neki minden ingyen jár, nem kell messzire utaznia, cserébe nem nagyon firtatja az ellátás színvonalát”.
Pedig a bezárás valójában nem ördögtől való, még ha nem is mindenki ugyanúgy képzeli a megvalósítását. Abban mindenki egyetért, hogy az ilyesmi inkább távoltartja, semmint vonzza a szavazatokat, de Kincses Gyula volt egészségügyi államtitkár nemrég épp azon viccelődött a blogjában, hogy ha már ilyen hatékonyan kommunikáló kormánya van az országnak, azt is elültethetné az emberek fejében, hogy Magyarország számára két valós veszély van: az egyik a migránsok, a másik a felesleges kórházi ágy.
Lantos Gabriella, a Róbert Károly Magánkórház igazgatója szerint csak a megyei kórházak és néhány budapesti intézmény felel meg az elvárásoknak, a többi inkább veszélyezteti a betegeket, mert képtelen széleskörű és megfelelő szolgáltatást nyújtani. “Vidéken jobb a helyzet, mert a megyei kórházakban van akut ellátás, úgyhogy minden sürgős esetet oda irányítanak. Budapesten viszont a vakbélgyulladásos betegről sem tudni biztosan, hogy hová kell vinni, mert vagy tele az osztály, vagy épp nincs ügyeletben megfelelő specialista. Túl sok az ellátóhely, azok viszont nem nyújtanak minden akut esetben megfelelő ellátást”.
Ráadásul a felesleges kapacitások közt a pénz is jobban elvész. “Azért nincs elég orvos a nagy kórházakban, mert a kisebb helyeken felturbózott órabérekért dolgozhatnak. Egy aneszteziológus hat-hétezer forintos órabérért fog csak elmenni egy kis kórházba, amit kénytelenek kifizetni, hogy működni tudjanak. Így viszont a nagy kórházban, ahol komoly betegek vannak, nincs megfelelő személyzet” – mondta. De nemcsak a humán erőforrást szívják el, hanem a fejlesztési pénzeket is. Ahelyett, hogy karbantartanák a nagykórházak felszerelését, szétszórják a pénzt, és végül sehová sem jut elég korszerű eszköz. Lantos szerint ezért valójában csak megyei kórházakra és néhány budapesti intézményre lenne szükség, azoknak viszont kellően nagynak és felszereltnek kellene lenniük.
Kovácsy szerint túl sok az aktív kórházi ágy, de csak akkor van értelme megszüntetni őket, ha nem egy nagy kráter marad a helyükön. Az emberek most joggal tartanak attól, hogy ha megszűnik egy kórház, nem kapnak helyette semmit.
Kovácsy 1998 és 2002 közt az Egészségügyi Minisztériumban dolgozott, 2006-ban szakállamtitkár lett, 2007-től pedig ő vezette az Egészségbiztosítási Felügyeletet, míg meg nem szűnt. “Szóbeli szándék mindig volt a közepes kórházak átalakítására, de senki sem meri igazán felvállalni. Ezért inkább szépen lassan elsorvasztják őket, például azzal, hogy a krónikus ágyakat át akarják adni a szociális szférának” – mondta. “Arra viszont nincs válasz, hogy mi lesz a régi intézmények helyett”. Szerinte profi egészségügyi centrumokat kellene csinálni belőlük, megyéként 2-5 darabot.
Kovácsy szerint a kórházak átalakítása csak akkor működne, ha hozzányúlnának a háziorvosokhoz is, akik “ma recepteket és beutalókat írnak, ezen kívül többnyire olyasmit csinálnak, amire az asszisztens is képes lenne. Közben az asszisztens az adminisztrátor és a takarító feladatát látja el. Mindenki eggyel a valós képzettsége alatt dolgozik”.
