Orosz Éva: 45-50 aktív ellátást nyújtó kórház elég lenne
A források hatékonyabb felhasználásáról, egy jobb egészségügyi ellátórendszer kialakításának lehetőségeiről beszélt Orosz Éva az Abcúgnak adott interjúban.
Az Abcúg Orosz Évával, az ELTE Társadalomtudományi Karának egyetemi tanárával beszélgetett arról, hogy Magyarországon miért halnak meg sokkal többen elkerülhető betegségekben, mint a hozzánk hasonló fejlettségű országokban, és hogy az egészségügyre fordított kiadásainkat sem hatékonyan használjuk fel, az ellátás hozzáférésében és színvonalában megengedhetetlenül nagy különbségek vannak.
Vegyük sorra, miért nem hatékony a felhasználás!
A magyar egészségügy olyan, mint egy súlyosan beteg ember, akinek egyszerre több, krónikus betegsége is van, és ezért átgondolt, hosszú ideig tartó terápiát igényelne, de azzal sem lenne meggyógyítható, hanem csak stabilizálhatóvá lehetne tenni az állapotát. Ehelyett az utóbbi két évtizedben különböző orvosoktól gyakran változó, de mindig csak egy-egy bajára koncentráló beavatkozást kapott, amelyek hatását rendre lerontotta a többi kezeletlenül hagyott betegsége. Vagyis a rendszerváltás óta a kormányok csak rövditávon gondolkodtak, és alulbecsülték az oktatás és az egészségügy szerepét az ország fejlődése szempontjából.
Vegyünk egy példát:az elmúlt harminc évben sokan leírták, hogy kórházhálózatunk a 70-es évek technológiai színvonalához igazodik, azóta sok betegség miatt már nem kell kórházba kerülni, vagy sokkal rövidebb ideig tart a kezelés. Ezért kevesebb, de magasabb színvonalon működő kórházzal sokkal eredményesebb lehetne az ellátás. Mégsem alakították át a kórházhálózatot.
Kórházat bezárni politikai veszteség.
Sosem született komplex terv arra, hogyan kellene megértetni a lakossággal, hogy egy koncentráltabb ellátórendszer, amelyben a kórház messzebb van ugyan a lakóhelytől, de mindig találni ott megfelelő szakorvost és a súlyosabb betegségek ellátásában is gyakorlott szakember-csapatot, sokkal hatékonyabb lenne. Volt ugyan kórháziágy-csökkentés, de az többnyire a meglévő kórházak kapacitását csökkentette. Ráadásul a felesleges kórházak helyére fejlett járóbeteg-ellátást vagy sürgősségi ellátást kellene tenni, tehát nem egyszerű bezárásról van szó.
Hány olyan kórház van, amire a mostani formájában nincs szükség?
A gyakorlati szakemberek szerint 45-50 aktív ellátást nyújtó kórház elég lenne, ha mellette működnének ápolási otthonok, és lenne megfelelő otthoni ápolás. Gondoljon bele, mennyi pénz megy a kórházak fenntartására, karbantartására, közüzemi költségeire, és akkor még egyetlen beteget sem láttak el! Koncentráltabb ellátással kevesebb intézmény közt oszlana el a pénz, és nem lenne ekkora nővér- és orvoshiány sem.
Menjünk tovább, mi az, ami miatt még nem hatékony a pénz felhasználása?
Nagy probléma, hogy a prevenció (az egészséges életmódra vonatkozó információ és a szűrővizsgálatok) pont azokat az alacsony iskolázottságú rétegeket nem éri el, ahol arra a legnagyobb szükség lenne. Ennek oka a hosszútávú, komplex népegészségügyi programok hiánya mellett az, hogy épp az ország legszegényebb részeiben nincs elég háziorvos és szakdolgozó, de ahol van is, ott sokszor nagy a kulturális szakadék az egészségügyi dolgozók és azok közt, akiknek a legnagyobb segítségre van szükségük.
Az nem rontja a pénzfelhasználás hatékonyságát, hogy a háziorvosok leginkább recepteket és beutalókat írnak, ahelyett, hogy gyógyítanának?
Sajnos nem volt még olyan vizsgálat, amiből kiderülne, hogy hány háziorvos végez valóban háziorvosi munkát, tehát gondozza-e a krónikus betegségeket, vagy készít-e évente egy egészségi állapotvizsgálatot a betegei számára. De azért így is van olyan információ, ami jelzi, hogy nagy gond van. Vannak olyan betegségek, amelyekkel egyáltalán nem, vagy nagyon ritkán kellene kórházba kerülnie a betegnek, mert egy jól működő háziorvosi és járóbeteg-ellátásban is kezelhetők Ilyen például az asztma és más krónikus légzőszervi megbetegedések. Ezekben többszöröse a százezer lakosra jutó kórházi esetek száma Magyarországon, mint számos nyugat-európai országban. Ezek olyan erőforrásokat kötnek le a betegellátásban, amelyek más, valóban kórházi ellátást igénylő betegeknél lényeges állapotjavulást hozhatnának.
