Orvos, nem diplomás cseléd!
A kisebb vidéki kórházakban komoly nehézségeket okoz a rezidens-utánpótlás. Dr. Lénárd Rita belgyógyász szakorvos írása a wmn.hu-n.
(...) A múlt században a kezdő orvosok elnevezése még „cselédkönyves” orvos volt. Az egyetem elvégzése utáni időszakban az orvosokra további tanulás várt ahhoz, hogy önállóan dolgozhassanak. Ezek a „cselédkönyves” orvosok a kórházban bentlakó, bármikor riasztható kezdő kollégák voltak, fizetést nem, csak lakhatást és teljes ellátást kaptak a munkájukért.
Amikor kezdő orvos voltam, ezt az elnevezést már nem használták, segédorvosnak neveztek minket, de a munkabeosztásunk és a hierarchiában elfoglalt helyünk szinte ugyanolyan volt. Havi 260-280 órát dolgoztunk, mert 12-14 ügyeletre köteleztek – fillérekért. A hierarchia, a rangsor annyira erős és kirekesztő volt, hogy gyakorlatilag emberszámba sem vettek az idősebb kollégák.
Egy emlék ma is elevenen él bennem. Az első napokban lementem a kórházi ebédlőbe, örömmel láttam, hogy több kollégám is ott ül egy asztalnál, odamentem hozzájuk. Még mielőtt leülhettem volna, mindannyian rám néztek, majd az egyikük közölte, menjek másik asztalhoz, ne üljek le hozzájuk, nekem az még nem jár… Megsemmisülten távoztam, de akkor megfogadtam, hogy soha nem leszek ilyen.
Ezek az emlékek azért törtek most a felszínre, mert tudom, hogy sajnos Magyarországon a mai, „orvos-ínséges” időkben most is hasonló bánásmódban részesülnek a fiatalok. (...) A napokban derült ki: a közszférában bevezetett létszámstop a rezidenseket is érinti. A szakorvosképzést központosították, a rezidensek nem a képző kórház, hanem az ÁEEK (Állami Egészségügyi Ellátó Központ) alkalmazásában állnak. (...) Magyarul: a fiatal orvos lóg a levegőben a reménybeli állás/fizetés nélkül.
Az orvosi kamara elnöke nemes egyszerűséggel „uborkaszezonról” beszélt, az érdekvédelmi szervezetek „adminisztratív bakinak” nevezték az ügyet, az idősebb kollégák hallgatnak…
Közben a rezidensek várnak (sok közülük valószínűleg már csomagol), a nyugdíjas korú orvosok, akik szívesen dolgoznának tovább, ezt csak egyedi kérelemmel tehetik meg.
Gyakorlatilag egy teljes orvosgeneráció hiányzik, a derékhad, a jól képzett, okos, ereje teljében levő 35-50 éves szakorvosok – akiknek tanítani kellene a fiatal kollégákat – már elmentek. Két éven belül a korosztályom, az úgynevezett Ratkó-generáció nyugdíjba megy, kilép a rendszerből.
Annak ellenére, hogy ez a helyzet valóban egy rendelet „mellékhatásaként” alakult ki, és valószínűleg egy egyszerű módosítással kiküszöbölhető, mit üzen ez a hónapok óta tartó várakoztatás a fiatal orvosoknak?
Ennyit értek, ennyire vagytok fontosak, ennyire számítunk rátok…
Hahó, fel kellene ébredni!
