Nyugdíjügyek a politikai arénában
A nők 40 szolgálati év teljesítésével, életkori megkötés nélkül, teljes nyugdíjra jogosultak. A Fidesz legújabb verzióját hallva nyilván nagyot ugrottak a nyugdíjrendszerrel foglalkozó szakemberek. Az elképzelés részletei egyelőre nem ismertek, így azt sem tudni, politikai akcióról, vagy a nyugdíjrendszer régóta sürgetett paradigmatikus átalakításáról van-e szó.
Iván László, a Fidesz nyugdíjas tagozatának elnöke az augusztus eleji kánikulában jelentette be: 40 évi szolgálati viszony igazolásával nyugdíjba mehetnek a nők, ráadásul mindezt járadékuk csökkentése nélkül tehetik majd meg. Esetükben megszűnik a nyugdíjba vonulás másik kemény korlátja, az életkori meghatározottság. Egyetlen szempont játszik: az igazolt, járulékfizetéssel fedezett szolgálati idő. Igaz, a későbbi híradások némileg finomították az elhangzottakat, mondván: a parlament novemberben kezdi majd tárgyalni a részletes szabályokat, amelyek 2011 januárjában lépnének életbe.
A hazai nyugdíjrendszer jelentős átalakítására utoljára jó egy évtizede került sor. Az 1998 januárban életbe léptetett módosítások egyik legfontosabbika a magán nyugdíjpénztári rendszer, az úgynevezett II. pillér bevezetése volt, de akadtak olyan változtatások is, amelyek mindmáig nem ugrották át a társadalom ingerküszöbét. Így például ma sem közismert, hogy 1998. január elsejétől a felsőoktatásban eltöltött évek nem számítanak szolgálati időnek, nem érdemes tehát 8-10 évig a főiskolai vagy egyetemi padokat koptatni, mert ezek az évek ötvenen túl nagyon fognak hiányozni. Persze csak azoknak, akik nem vagyonukból, hanem tb nyugdíjukból kívánják fenntartani magukat idős korukban.
A hazai nyugdíjrendszert az elmúlt közel másfél évtizedben folyamatosan módosították. A nyugdíjkorhatárt például nők és férfiak esetében először egységesen 62 évre növelték. (Korábban a férfiaké 60, a nőké 55 év volt.) 2009-ig a nők 38 szolgálati év igazolásával, 57 évesen mehettek teljes nyugdíjba. 2009 január elsejével azonban szigorították az úgynevezett előrehozott nyugdíj feltételeit: a nők már csak 59 évesen, 40 szolgálati év abszolválásával élhettek a fenti lehetőséggel. Idén januárban ismét csavartak picit a srófon, összhangban a korhatár újabb, egységesen 65 évre emelésével. Levonás nélkül ugyanis a hatályos rendelkezések szerint már csak az 1952-53-ban született nők – négy évtized igazolásával – mehetnek előrehozott nyugdíjba, a további korosztályok ezt már csak induló nyugdíjuk megkurtítása árán tehetnék meg. A jogalkotók nem titkolt célja az előrehozott nyugdíj lehetőségének fokozatos kivezetése volt a rendszerből.
Adtam is, meg nem is(?)
A most bejelentett intézkedés lényegében a fenti, 2010-es változtatást tenné talonba, az ismertetett feltételek mellett megtartva az előrehozott nyugdíjba vonulás lehetőségét. Azt nem tudni pontosan, hogy az elkövetkezendő években ez mennyi nőt érint, de nehezen hihető, hogy jövőre mindössze hat ezren élhetnének e lehetőséggel – mint azt Iván László bejelentette. Gondot egyébként nem is 2011, hanem a Ratkó-csúcsok megjelenése, az 1953-1954-ben születettek jelentik 2012-2013-ban. Közülük biztos nem csak néhány ezren élnének a tényleges nyugdíjkorhatárt megelőző visszavonulás lehetőségével. Más kérdés, vajon rendelkeznek-e a kitételként szereplő négy évtizednyi szolgálati idővel? Mivel a rendszerváltás óta töredezetté váltak az életpályák – s ez nyugdíj szempontjából most elsősorban épp a fenti korosztályokat érinti – sokan biztos nem tudják teljesíteni a 40 éves előírást. Amennyiben ennek tudatában – netán az adatok pontos ismeretében – születik a döntés, úgy sokan nyilván politikai haszonszerzést kiáltanak.
De ez közel sem biztos. A Fidesz ugyanis régóta sürgeti a sok kisebb, parametrikus változtatást megért nyugdíjrendszer alapvető – paradigmantikus – átalakítását. Ebbe pedig belefér a fenti intézkedés, mivel a jelenlegi kormánypárt egy olyan rendszert tart ideálisnak, amely önmagában teszi szükségessé a munkaerőpiacon való minél hosszabb tartózkodást, amit hol egyéni számlás rendszerként, hol svéd modellként szokták emlegetni. Ez azonban így fogalmi zűrzavar. Az egyéni nyugdíjszámla ugyanis csupán egy nyilvántartási rendszer, míg a névleges egyéni számlás nyugdíjrendszer – NDC – a sokat emlegetett svéd modell.
Nem minden arany, ami fénylik
Ez utóbbinál a biztosított nevén szereplő számlán tartják nyilván a befizetéseket, s kamatoztatják azokat. A rendszer előnye, hogy a járulékfizető évről évre nyomonkövetheti, befizetései mekkora nyugdíjra elegendők. Ez a rendszer azonban – számos előnyével együtt – nem mindenkinek hozza el az öregkori Kánaánt. Arról legfeljebb csak szűk szakmai körökben esik szó, hogy alkalmazása során az induló nyugdíjak alacsonyabbak lennének a jelenleginél. Az úgynevezett svéd modell sem óv meg mindenkit az öregkori szegénységtől, s indirekt módon ugyan – mivel a nyugdíjba vonulás egyik komoly feltétele, hogy a számlán lévő összeg egy meghatározott havi járadékra elegendő legyen – tetszik nekik vagy sem, a munkaerőpiacon tartja az embereket. A rendszer ugyanakkor rugalmasan alkalmazkodik a születéskor várható élettartam folyamatos emelkedéséhez – amellyel csak folyamatos módosítgatásokkal tudnak az európai nyugdíjrendszerek kezdeni valamit. Az egyik hazai nyugdíjszakértőt idézve persze nem árt megjegyezni: a svéd névleges egyéni számlás rendszer nem azért jó, mert egyéni számlás, hanem azért, mert svéd.
Máshol sem jobb
Ma a kontinens számos országában azért tüntetnek az emberek, mert a kormányok emelik a nyugdíjkorhatárt. Így tettek korábban – kormány és ellenzéke konszenzusos megállapodása alapján – a németek, a görögök és a franciák viszont utcára vonultak felháborodásukban, s oda készülnek az olaszok is, míg Nagy-Britanniában épp most akarják megszüntetni azt a szabályt, amelynek értelmében a 65 éves nyugdíjkor elérésekor automatikusan megszüntették az érintettek munkaviszonyát.
A fenti országokban - a magyarhoz hasonlóan - ugyancsak 65 év lesz a nyugdíjkorhatár. A legtöbb országban a demográfiai helyzet teszi szükségessé e politikailag felettébb kényes intézkedést: Európa erősen öregszik. Ami a hazai adatokat illeti: jelenleg 100 aktívra 38 idős ember jut – ez az úgynevezett függőségi ráta -, 2050-ben már 81, 2100-ban pedig 107. Nem jobb az úgynevezett teljes függőségi arány sem, amely azt mutatja meg, hogy 100 aktívra mennyi nem aktív (idős, gyermek stb.) eltartása hárul. Ma ez a szám 75, 2100-ban 137 lesz, miközben a lakosság száma a demográfusok előrejelzése szerint 2050-ben 9, 2100-ban 7,2 millióra csökken.
A másik váltásra kényszerítő ok az alacsony foglalkoztatás, amely nálunk lényegesen kisebb az uniós átlagnál. Mindeközben az Eurostat szerint a nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított aránya 2007-ben már 10,2 százalék volt Magyarországon.
