hirdetés
2024. november. 05., kedd - Imre.

MOK: ideje dönteni az ügyeleti díjakról!

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) megküldte javaslatait az emberi erőforrásokért felelős tárca vezetőjének és a belügyminiszternek az ügyeleti díjakról.

A kamara elnöksége olyan fenntartható ügyeleti rendszert szeretne, ami egyenletesen biztonságos ellátást nyújt a betegeknek, és megtartja, nem pedig kihasználja, kizsigereli az orvosokat írja a MOK abban a levélben, amelyet Pintér Sándor belügyminiszternek, valamint Kásler Miklósnak, az erőforrásokért felelős tárca vezetőjének írtak.

A MOK változatlanul nyitott a tárgyalásra, de az ügyeleti rendszer működtethetősége, a feszültségek mielőbbi oldása érdekében szükség lenne az ügyeleti rendszer és díjazás mihamarabbi megújítására, az ehhez szükséges kormányzati döntések megszületésére – szögezik le a levélben. Jelzik azt is, hogy immár négy hónapja egyeztetnek az Országos Kórházi Főigazgatósággal (OKFŐ) az ügyeleti rendszer átalakításáról, és bár a tárgyalásokon a legtöbb elvben egyetértés mutatkozott, azonban a döntés mind az alapösszeg, mind díj szerkezete, illetve az intézmények, osztályok, szakterületek, pótlékok besorolásáról még várat magára, arról írott ajánlatot, tájékoztatást ez idáig nem kaptak.

Olyan ügyeleti díjat kérnek, amely motivációt jelent a többletmunka vállalásra, ugyanakkor a jövedelemben nem irreálisan magas arányú, és a szakterületek között nem teremt ésszerűtlen és feszültségkeltő nagy különbségeket.

Hivatkoznak arra a felmérésükre, amelyből kiderül, hogy az orvosok többsége olyan ügyeleti díjat szeretne, amely differenciált a területi progresszivitás és a szakterületekre jellemző terhelés alapján, ugyanakkor az adott intézményen belül – hasonló ügyeleti munkavégzés mellett – nem teremt kiugró különbségeket életkor szerint.

Mindemellett a többség által kifejezett, alapvető kívánság volt, hogy az ügyeleti óradíjak ne lehessenek a hétköznapi normál munkaidőben végzett órabérnél alacsonyabbak.

Az alapelvek szellemében:

  • Egyszerűbb, átlátható, intézményi szinten egységesen alkalmazott, a kollegák számára tervezhető bevételt teremtő ügyeleti díjazásra van szükség.
  • Az ügyeletben töltött idő egyetlen szakaszának a díjazása sem lehet kevesebb, mint az alapbérből számolt óradíj.
  • Egységesíteni kell a rendes munkaidő terhére teljesített órák elszámolását és az ügyelet utáni kötelezően kiadandó pihenőidő elszámolásának kérdését. Az ügyelet után kötelezően kiadandó pihenőidő nem csökkentheti a jövedelmet.
  • Az ügyelet díjazásának óradíját nem elsősorban a szolgálati időhöz kell kötni, hanem az ellátott  feladathoz

A fentiek eléréséhez megállapított alapdíjat kell korrigálni különböző szorzókkal az alábbiak szerint:     

  • Az ügyeletben betöltött pozíció (beosztott szakorvosjelölt, beosztott szakorvos, ügyelet/műszakvezető).

o   A munkavégzés időpontja (munkanap, pihenőnap, munkaszüneti nap).

o   Az ügyelet jellege (felvételes, csendes, készenlét stb.).

o   A jellemző ügyeleti terhelés:

  • progresszivitási szint,
  • az ügyeleti feladatok jellege (betegfelvétel valószínűsége, frekvenciája, az egy betegre fordított idő, az ellátandó osztály/ osztályok beteglétszáma, ügyeletben hozott döntések felelősségi szintje stb.)

A végzett munka munkajogi besorolása: elrendelt túlmunka, vagy önként vállalt többletmunka.

Mint írják, ezek mellett szükség van az OKFŐ által engedélyezett munkáltatói döntés lehetőségére, a hiányszakmák problémájának kezelésére.

A fentiek alapján kell az EU direktívákkal harmóniában egy egyszerű mátrix rendszert létrehozni, amely alapján könnyen átlátható és kalkulálható a tényleges ügyeleti díj. A díj számítása során a különböző szorzók összeadódnak (pl. ügyeletvezető magas progresszivitási szinten, terhelt hiányszakmában, hétvégén az önként vállalt túlmunka terhére) – fogalmaznak a levélben.

A fentieken kívül álláspontjuk szerint:

  • Ügyeletben és műszakban hasonló terhelés mellett ne legyen lényeges elérhető összjövedelem különbség, így az intézményvezetést szakmai és ne pénzügyi szempontok vezessék az ellátásszervezésben.
  • Egységes és tisztességes díjazás esetén érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a külső vállalkozó ügyeletesek díja ne lehessen magasabb, mint a munkatársak ügyeleti díjának bérköltsége.
  • Ha a készenlétes ügyeletest behívták, az az ügyelet teljes értékű ügyeletként számítódjon el.
  • A hétvégi pihenőnapok és az ünnepnapok díjazásában nem szükséges különbséget tenni.
  • Az ügyeleti díjak értéktartósága, az emelkedő fizetésekkel való együttmozgása érdekében az ügyelet alapdíját a mindenkori fizetések egy sávjához (minimum a 16-20 éves gyakorlati időhöz tartozó alapbérből számolt órabérhez) kell rögzíteni.
  • Azon ritka esetekben, ha a fenti alap ügyleti órabér és az összeadódó pótlékok mátrixa alapján számolt ügyleti óradíj az orvos alapbéréből számolt órabér alá esne (idős orvos kötelezhető csendes ügyelete kis kórházban, hétköznap), az ügyeleti óradíj helyett az alapbérből számolt órabér fizetendő az ügyeleti órákra is.

Könyveink