Mit tehet a rossz hír hozója?
Dr. Pilling János pszichiáterrel közöl interjút a Szabad Föld, a téma: hogyan közölje az orvos a súlyos diagnózis betegével? Az apropó egy olyan eset, amelyben a leukémia diagnózisát először a felnőtt beteg szüleivel tudatta az orvos.
Az interjúból kiderül, hogy az orvos a tájékoztatás során sok mindent mérlegelhet (szigorú kivétel: a közlés terhét viszont nem háríthatja a családra), s a mérlegelendők egyik legfontosabbika, hogy a páciense megértette-e a mondandóját.
– Az alacsonyabb egészségműveltségű betegek tájékoztatásának sajátosságai olyan területét képezik az orvos-beteg kommunikációnak – mondja a pszichiáter az egyik kérdésre –, ami csak az utóbbi időben került a figyelem középpontjába. Hangsúlyozni kell, hogy az egészségműveltség nem azonos az intelligenciával. Többnyire nem arról van szó, hogy a betegek buták és nem értik a dolgokat. Egy nyolc általánost végzett ember is lehet kellőképpen egészségtudatos, ha, mondjuk, ápolt már daganatos beteget a családjában; ugyanakkor előfordul, hogy magasan képzettek számára is nehézséget okoz a bonyolult orvosi ismeretek megértése, ha kevésbé járatosak az egészségügy területén. Sokszor nem elég elmondani a tudnivalókat, hasznos, ha a páciens valamilyen írásos anyagot is kap, amit újra meg újra elolvashat. Különböző rajzok, ábrák segítségével még hatékonyabb lehet az információk átadása, de ami a legfontosabb: az orvosnak meg kell győződnie arról, hogy a beteg mit értett meg abból, amit elmondott. Ennek pedig egyszerű a módja: hagyni kell kérdezni. A kérdéseiből gyorsan kiderül, hogy milyen mélységben érti a betegségét és annak kezelési lehetőségeit – idézik Pilling János szavait a szabadfold.hu-n.
