Mindenki igent mond, de másért

A kormány az egészségbiztosítási rendszer alapvető fejlesztési céljának az ellátórendszert jellemző területi egyenlőtlenségek  felszámolását tartja, és a szolgáltatók számára felelős, rugalmasabb gazdálkodási feltételeket akar kialakítani. Székely elképzelései szerint – mint arról már több fórumon beszélt – függetlenítené a politikától az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat (OEP), amelyet valódi biztosítói jogokkal látna el. A legnagyobb vitát minden bizonnyal az váltja majd ki, hogy az új egészségügyi miniszter nemrégiben úgy fogalmazott: „csalók a társadalombiztosításban nem vehetnek részt”, azaz nem óhajt majd szerződést kötni azokkal az intézményekkel, amelyek nem valódi adatot jelentenek. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy az új miniszter felhatalmazást kér a szabad szerződéskötésre.
De nem Székely Tamás az egyetlen, aki új koncepciót készít. A Népszabadság értesülése szerint a szabad demokraták is újra benyújtják törvénytervezetüket (Bőhm András nem vett részt a testületi ülésen) és az MDF is készül egy új biztosítási reform-tervvel. A pénztártörvény hatályon kívül helyezésében azonban nagy az összhang, még ha a felek más és más okból nyomják is majd meg az igen gombot. Mikola István, a Fidesz szakpolitikusa az egészségügyi bizottság szerda délelőtti ülésén például úgy fogalmazott: botrányos, ami az elmúlt másfél évben a magyar egészségügyben történt, ilyen könnyen és elegánsan ne menjünk el mellette, hogy egyszerűen visszavonnak egy jogszabályt. Önök elárulták a társadalombiztosítást, ennek megfelelően vonják le a szükséges konzekvenciákat – jelentette ki a volt miniszter. Szerinte a kormánynak minimum el kell ismernie, hogy az ellenzék nem hisztériát keltett, nem kutat mérgezett, hanem megvédte a társadalombiztosítást. Nagy Kálmán (KDNP) ennél is tovább ment, amikor kijelentette, ez a kormány már ne csináljon semmit, csak rendet az ágazatban; ne kezdjen el új programot alkotni, mert ez a lehetőség számukra „lejárt”.
Horváth Zsolt egykori államtitkár (Fidesz) szerint a történtek egyrészt életévekben mérhetők, másrészt a 22 pénztár megalapítása, a vezetők járandósága és a kommunikáció összességében 1,5 milliárd forintba került, ezért „eljött a felelősségre vonás ideje” – vélekedett. Adatait később többen cáfolni igyekeztek, köztük Shvarcz Tibor (MSZP), aki szerint „ez a szokásos félrevezetés és hangulatkeltés része”, a felelősségre vonás lehetőségét pedig az 50-es évekre emlékeztető veszélyes politikai játéknak minősítette a politikus. Utalt a kormánypárti képviselők elleni tüntetésekre, Molotov-koktélokra, s bár nem állította, hogy ehhez a Fidesz-nek köze lett volna, utalását később Pesti Imre (Fidesz) minősítette egyenesen KGB-s módszernek.
Egymásnak ellentmondó, a történteket másként magyarázó és a felelősséget egyaránt a másik félben kereső politikai felszólamlásokat követően üdítő színfoltja volt a bizottsági ülésnek Csáky András (MDF) és Puskás Tivadar (KDNP) hozzászólása – a KDNP képviselője kifejezetten méltatlannak nevezte a vitát. Az egyik legnagyobb tanulságot az MDF-es Csáky András mondta ki, aki egyebek között úgy vélte, mindkét oldal levonhatja azt a következtetést, hogy ilyen agresszívan nem lehet áterőltetni a törvényhozáson egy javaslatot.
Megjegyzem: a társadalmon sem.

Köbli Anikó

A parlament előtt lévő törvényjavaslat