„Minden átalakítással elveszett valami a szakmaiságból”

– Az elmúlt időszakban az új alapellátási törvény mellett is jelentős változások történtek a háziorvoslásban. Az egészségügyi háttérintézmények 2015. márciusi átalakításával megszűnt az Országos Alapellátási Intézet – fogalmazhatunk így? –, amely hosszú ideje szolgálta a praxisokat. Mi változott ettől, azon túl, hogy ön már nem OALI-főigazgató, hanem az Országos Tisztifőorvosi Hivatal főosztályvezetője?

­

– Szívesebben használom az integráció kifejezést; elegánsabb. Jelenleg még folyik a korábbi intézet szétválása, melynek lényege, hogy az OALI klasszikus, elsősorban a Praxis Programok koordinálását jelentő feladatainak folytatására alapellátás-szervezési főosztály jön létre az Országos Tiszti Főorvosi Hivatalban. A népegészségügyi célok elérése érdekében pedig a korábbi Országos Egészségfejlesztési Intézetből a megszűnő OALI népegészségügyi feladataival foglalkozó részének és a korábbi Országos Gyermek-egészségügyi Intézetnek a beolvadásával létrejön a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (NEFI), amely a népegészségügyi feladatok tekintetében, módszertani intézetként és egészségfejlesztési szolgáltatási központként látja el feladatait. 

– Néhány évvel ezelőtt már keringtek hírek arról, hogy az OALI a tisztiorvosi hivatal főosztálya lesz, akkor azonban nem tették meg ezt a lépést. Ön egyetért ezzel a változással? Nem vész el ezzel a szakmaiság?

– Az a döntés született, hogy az OALI-t szétdarabolják, holott hosszú múltra tekint vissza az intézmény. 1979-ben hozták létre az Országos Körzeti Orvosi Intézetet, amely 1991-ben Országos Háziorvosi Intézetté, majd 1998-tól Országos Alapellátási Intézetté alakult, de mindig egyfajta módszertani háttérintézményként működött. Sajátos hivatást képviselt, amely több szakmát fog össze – a népegészségügy javítása érdekében. Azt kell mondjam, eddig minden átalakítással elveszett valami a szakmaiságból. Tudomásul kell venni, hogy a világ változik, de nem biztos, hogy a régi a jó, vagy hogy az új azonnal az lesz. Minden dolog mögött emberek vannak...

– Azért is kérdeztem, mert előző lapszámunkban úgy fogalmazott, hogy „a népegészségügyi feladatok egészségügyi rendszerében a leghatékonyabb az alapellátás, amelynek legoperatívabb része, zászlós hajója a háziorvosi ellátás. Ettől az alapellátás még nem népegészségügyi ellátás; meglepő fordulat lenne, ha mondjuk az Országos Onkológiai Intézet egy népegészségügyi intézet részévé válna. Ezt a mostani egészségügyi felső vezetők is tudják, érzékelik, így e tekintetben más akaratok és elképzelések tévutat jelenthetnek”.

– Azt tudom mondani erre, hogy az új alapellátási törvény igyekszik rendet teremteni az alapellátás tekintetében és erősíteni szeretné a népegészségügyi szemléletet. Magam viszont valóban azt gondolom, hogy az egészségügy részéről ebben a legcélratörőbb az alapellátás, azon belül is a háziorvosi ellátás, ami a többi alapellátáshoz tartozó területnél hatékonyabban tudja ezt képviselni. Minderre tudományos bizonyítékok is vannak, gondoljunk csak Józan Péter professzor adataira. Az utóbbi időszak több mint hatéves élettartam-növekedésében a technikai fejlődés mellett nagy szerepe van a háziorvosi ellátásnak is, amely a korábbinál több krónikus betegséget ismert fel és kezdett kezelni. Igazolt, hogy ahogyan nőtt a magas vérnyomásuk, cukorbetegségük vagy zsíranyagcsere-zavaruk miatt gyógyszert fogyasztók száma Magyarországon, úgy csökkent a stroke és a különféle szív-ér rendszeri okra visszavezethető halálozás. Mindez az egészségügy, azon belül is jelentős mértékben a háziorvoslás érdeme, csak hát a nép egészségének ügye is olyan, mint a szerelem: a másik fél fogadókészsége nélkül nem sokat ér...

– Ebben nyilván a NEFI-nek lesz sok teendője, de mennyiben változnak a klasszikus, OTH-ba kerülő feladatok?

– Korábban az OALI-ban is volt egy „népegészségügyi ág” a rendszer fenntartását támogató feladatok mellett. A szétválás nem feltétlenül szerencsés, de így döntött a fenntartó. Átkerülnek az új főosztályhoz a régóta üresen álló praxisok működtetését és a praxisváltást elősegítő programok; a Praxis1 és Praxis2 mellett azonban ma már arra is figyelni kell, hogy a praxisba kerülés mellett az ottmaradást is támogassa a rendszer. Ezt szolgálja a Praxis3 program, amire nagy szükség van, mert ma 10–15 évvel idősebb orvosok lépnek be a rendszerbe, mint 25 évvel ezelőtt. Adataink szerint az elmúlt 3 évben 517 praxisváltás történt, de csak 382 új orvos került a háziorvoslásba, a többi esetben csak „helycsere történt”. El kell érnünk, hogy a friss szakorvosok közül többen lépjenek be és többen is maradjanak a háziorvoslásban: a ma dolgozók között 20 kolléga 30 év alatti, míg 29-en 80 év felettiek...

– Azzal, hogy integrálódott az OALI, elköltöztek a fővárosi Jász utcából? Hol találják meg önöket?

 – Jelenleg a szétválás technikai része zajlik, a költözés leginkább a svájci projektként ismert alapellátási modellprogram számára jelent nehézséget. A népegészségügyi terület már két új helyen és új rend szerint működik, a klasszikus feladatokkal foglalkozó csapat egyelőre azonban a Jász utcában maradt. A pénzügyi terület már a tiszti főorvosi hivatalban van, és szó van arról, hogy az OTH épületébe, a IX. kerületi Albert Flórián utcába (a korábbi Gyáli út – a szerk.) költözünk. Költségkímélő okokból valószínűleg nem érdemes ott (is) egy mintarendelőt kialakítani, az internet segítségével pedig valójában mindegy, hol is dolgozik az ember...

– Korábbi honlapjuk él még, de később honnan tájékozódhatnak majd a háziorvosok?

– Azt gondolom, a régi honlapnak még hónapokig meg kell maradnia, mert azt ismerik a kollégák. Segítenie kell az átállást, de nem szabad, hogy amiatt információ vesszen el valahol, mert a honlap holnaptól nem létezik. Megjegyzem, az sem kerül pénzbe, ha egy darabig még „az OALI-val leveleznek” a háziorvosok. A változások mindig lassúak. Rólam például még mindig sokan úgy tudják, hogy a minisztériumban dolgozom, pedig 1996-ban eljöttem onnan, arról pedig sokaknak fogalmuk sincs, hogy három éve a pécsi családorvosi intézetet, és mellette a foglalkozás-egészségügyi tanszéket is vezetem... A szándék a közös munkára megvan, a valódi munkamegosztás azonban még alakul az egykori intézményrészek között. Egyik napról a másikra semmit nem lehet megváltoztatni. Lebontani könnyű valamit, de újraépíteni...

– Mikorra lesz új rend?

– Új rend nem lesz. Csak átalakított. Ennek azonban vannak nehézségei: nem megy sem magától, sem egyszerűen. A változások önmagukban is nehezek az emberek számára, amit tovább nehezít a mai valóság, melyben rég nem látott barátságtalanságot, amorális helyzeteket tapasztalok az egészségügyben. Igaz ez az orvosok és orvosok, orvosok és szakdolgozók között, valamint a betegek és hozzátartozóik és az egészségügyiek között is. A rendszer jelenleg úgy működik, hogy a klinikák és kórházak rányomják saját frusztrációikat a szakellátásra, az meg az alapellátásra, és e morális válság nem kedvez a gyógyításnak.

– És változtathat ezen a helyzeten az új alapellátási törvény? A kormány régóta hangoztatja az alapellátás kapuőri szerepét és a korábbinál nagyobb súlyát.

– A kapuőri szerep hangoztatása önmagában kevés; bár a szándék tisztességes és szükséges, ennek megvalósításához a háziorvosoknak több jogosultságot is kell kapniuk bizonyos vizsgálatok elrendelésében vagy gyógyszerek felírásában. Ma ugyanis számos esetben nem azért küldi tovább a háziorvos a beteget, mert nem akar, nem mer definitív ellátást nyújtani, hanem mert nem teheti meg. Megjegyzem azonban, hogy nem küldenek tovább sok beteget a kollégák. Negyvenéves tapasztalatom szerint „az isten háta mögötti helyekről” öt, míg a városokból 20 százalék a továbbküldöttek aránya. A kapuőri szerepnek a gazdasági rész mellett, hogy tudniillik, ne ömöljön be sok beteg a szakrendelőbe, van szakmai vonzata is, ehhez azonban a kollégáknak megfelelő kompetenciákat kell kapniuk. Ma olyan a rendszer kialakítása, hogy ha tudja sem láthatja el a beteget bizonyos esetekben, így a beteg az alapellátás és a kórház közé, a sürgősségi ellátásba szorul. Ha a törvény megfelelően működik majd, ez a része még mindig nincs kitalálva. Az alapellátási törvény a rendszer összefésülését segíti, de ennek részletei csak a végrehajtási rendeletekből derülnek majd ki, és még mindig ott a határvonal az alap- és a szakellátás között. Amíg ezt a helyzetet nem számoljuk fel és nem integráljuk az alapellátást a szakellátásba vagy fordítva, a szakellátás továbbra is rányomja saját frusztrációját az alapellátásra.