Mi lesz veled, Svájci-projekt?

Egészségpolitikai prioritás a lakóhely közelében elérhető definitív ellátások kibővítése, ezáltal a betegutak rövidítése és ennek központi támogatása – mondta nemrégiben Rétvári Bence, az erőforrás minisztérium parlamenti államtitkára. Svájci hozzájárulásból 2012 és 2017 között 3,4 milliárd forintot költöttek az Alapellátás-fejlesztési Modellprogramra. A 16 településen már bevezetett modell fenntartásához – a praxisok megszokott finanszírozásán felül – havonta 21 millió forintot kellene költeni, országos kiterjesztéshez pedig az alapellátási kassza 30 milliárd forintos bővítésére lenne szükség. Ezekkel az összegekkel az állam egy olyan modell továbbélését, illetve elterjedését biztosíthatná, amely a prevencióra helyezve a hangsúlyt, igazoltan javította a halmozottan hátrányos helyzetű kistérségekben a lakosság hozzáférését az ellátásokhoz.

A projektben létrehozott praxisközösségek összekapcsolják a háziorvosi körzeteteket és a köréjük telepített szolgáltatásokat. A paletta bővítése új minőséget hozott az alapellátásban, ezt a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának egzakt mérései is alátámasztják – mondja Sinkó Eszter, a projekt egészségpolitikai munkacsoportjának vezetője. Az elmúlt négy év számai azt igazolják, hogy ez a „pilot study” olyannyira sikeres volt, hogy nem csak folytatni, de terjeszteni kell – szögezi le a szakember.

Az üres praxisok 14 százaléka hátrányos helyzetű kistérségekben van, ahol még az átlagosnál is rosszabbak a lakosság egészségi mutatói és ismeretei – fűzi tovább Papp Magor, a modellprogram szakmai vezetője, aki szerint a praxisközösségek választ adnak az alapellátás humánerőforrás krízisére is, hiszen az itt dolgozó szakemberek közös munkával áthidalhatják a hiányokat.

Nem veszíthetik el a bizalmat

Bár a kormányzat felismerte a modell hasznosságát, hiszen egy EFOP pályázat keretében 7 milliárd forintot szánnak újabb 30 praxisközösség létrehozására, a már működő jó gyakorlatok fenntartását is biztosítani kellene. Mint Gombkötő Éva, a Berettyóújfalui Praxisközösség népegészségügyi koordinátora fogalmaz, ha finanszírozás híján felfüggesztik a programot, néhány hónap kihagyás után nehéz lesz feltámasztani, de még bajosabb lesz visszanyerni a kistérségben élő cigány emberek bizalmát. A kezdeti nehézségek után ugyanis azt tapasztalták, ha helyben jut hozzá, szívesen fordul szakemberhez a lakosság. Klienseik igénylik a programokat, a gyógytornát, a dietetikai, egészségügyi, pszichológiai tanácsadást, és ha ezek a lakóhelyükön valósulnak meg, bevonhatók azokba. A projekt eddigi eredményei szerint olyan alapellátási modell jelenhet meg Magyarországon, amely egyszerre fókuszál az egészségmegőrzésre, a megelőzésre és a krónikus gondozásra, és eddig úgy tűnt, a döntéshozó is a lakosságközeli ellátások erősítésében látja a megújulás lehetőségét. A legnagyobb egészségnyereség a gyerekekre és fiatalokra koncentrálva érhető el, az elmúlt években a körzet iskoláival, óvodáival kialakított együttműködésre az intézmények és a lakosok egyaránt számítanak – hangsúlyozza a szakember.

A térség lakossága nehezen volt mobilizálható. Sok az idős kliens, az aktív korúak körében kiemelkedő a munkanélküliek száma, egészségügyi alapismereteik hiányosak, egészségi állapotuk nem fontos számukra. Többletszolgáltatásként, rendelési időn kívül egészségi állapotfelméréseket végeztek, ami mellé a kliens helyzetének megfelelő prevenciós szolgáltatást, vagy krónikus gondozást is kínáltak. A lakosság átszűrtsége most meghaladja a 80 százalékot, a kisebb problémák mellett életveszélyes állapotokat is felfedeztek a szakemberek, amelyeket így még időben orvosolni tudtak. Olyanokat is sikerült bevonni az ellátásba, akik évek óta nem találkoztak orvossal, és döntően megváltozott a lakosság egészségtudatossága.

Az egészségpolitikusokat sikerült meggyőzni a modell sikerességéről, hiszen az alapellátási törvényben megjelent a praxisközösség, mint kívánatos ellátási forma – folytatja Sinkó Eszter, és azt is elmondja, méréseik azt igazolják, a modell nem csupán a háziorvosi munkát, hanem a közösségi tereket is megváltoztatta. Egészségesebb lett a közétkeztetés, és módosult a környékbeli boltok árukínálata, igazodva a dietetikai tanácsadók munkája nyomán átalakuló lakossági igényekhez. Mint a szakemberek beszámoltak róla, az étkezési szokások változása, a helyben elérhető gyógytorna és mozgásprogramok eredményeként nagy tömegben tapasztaltak testsúlycsökkenést.

Párhuzamosságok és együttműködések

Az alapellátás jövőjét az egészségpolitika által is deklaráltan három, párhuzamosan futó projekt határozta meg az elmúlt években. Az Alapellátás-fejlesztési Modellprogram mellett az uniós forrásokból kiépített EFI-k hálózata, valamint az alapellátás megújítását célzó, elméleti, módszertani projekt, az Egészségesebb Egészségügyért Program, a TÁMOP 6.2.5.B.

Települési szinten az egészségfejlesztési irodahálózat (EFI) nem annyira hatékony, mint a praxisközösség, a hatékonyságnövelés helyi megoldásokat kíván – magyarázza Papp Magor arra a felvetésre, hogy párhuzamos rendszerek épülnének ki a két projektet tekintve, hiszen jelenleg 61 kistérségben működik EFI preventív és krónikus gondozási feladatokkal, további ötven iroda felállítását pedig tervbe vette a szakpolitika.

Ha lenne közös módszertani központ, koordinálhatóak lennének az EFI-k és praxisközösségek feladatai, azonban az egészségügyi háttérintézmények, köztük a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (NEFI) felszámolása megakadályozza az együttműködést és a jó gyakorlatok összehangolását – vélekedik Sinkó Eszter. A módszertani központ fenntartását Papp Magor is elengedhetetlennek gondolja, a források hatékony felhasználásához szükség van egy olyan intézményre, amely biztosítja a kutatási kapacitásokat és felügyeli a minőségbiztosítást.

Az Egészségesebb Egészségügyért Program a módszertani kérdések kidolgozására fókuszált, amelyeket a gyakorlatban is teszteltek. Ez a „főpróba” is igazolta, hogy ha a táplálkozással, mozgással, lelki egészséggel kapcsolatos tanácsadást az alapellátásba illesztik, az pozitív hatással lesz a lakosság egészségi állapotára. Különös figyelmet fordítottak arra, hogy a lakosság tisztában legyen azzal, hogy saját életmódja alapvetően befolyásolja egészségi állapotát.

Az elmúlt évtizedekben számos, köztük sikeres egészségügyi pilot végezte a minisztériumi asztalok fiókjaiban anélkül, hogy eredményei beépültek volna az ellátórendszerbe. A Svájci-projekt résztvevői most mégis abban bíznak, hogy a program igazolt eredményei kellően meggyőzőek lesznek a döntéshozók számára ahhoz, hogy folytathassák a munkát, és ha klienseik azt kérdezik tőlük, „mikor mehetünk még?”, nem kell azt válaszolniuk, hogy soha.