Megszorítás elhalasztva

A Nemzetgazdasági Minisztérium vezetői vélhetően kicsit elkalkulálták magukat: a Gyurcsány-kormány szakértői már minden olyan intézkedést hatályba léptettek, mely alapjaiban kiszűrte a rendszerben lévő manipulációs lehetőségeket. A kormány most a foglalkoztatásra helyezné a hangsúlyt, és azt vizsgálják, milyen módon ösztönözhetnék a munkáltatókat leginkább a harmadik csoportú rokkantak alkalmazására. A Medical Tribune számba vette a kormány előtt fekvő alternatívákat.

2008 óta meredeken csökken a rokkantnyugdíjasok száma

Megszorítás elhalasztva

Minden idők legszigorúbb rokkantosítási szabályrendszerét kellett volna idén júliusban elfogadni a Széll Kálmán Terv szerint, és januártól már életbe is kellett volna léptetni. Csakhogy októberig egyetlen jogszabálytervezetről sem döntött a kormány, így aligha lehet olyan változtatást bevezetni januártól, amely tömeges felülvizsgálatokkal jár. A kormány által beharangozott intézkedési terv halogatásában szerepe lehet annak a ténynek is, hogy a legszigorúbb szabályok tervezésénél vélhetően figyelmen kívül hagytak egy fontos tényt: a Gyurcsány-kabinet ezt már megtette helyettük. 2008 januárjától olyan szabályokat léptettek életbe, amelyek folyamatos mozgásban tartják a rokkantnyugdíjasokat, és az újbóli felülvizsgálatok során egyre inkább csökkentik az ellátottak számát.

Rehabilitáció mint csodafegyver

Mi történik ezután? Három variáció lehetséges. Az első: nem tesznek semmit, és hagyják, hogy a Gyurcsány-kabinet idején jogszabályba foglalt gépezet működjön tovább, évről évre zsugorítva az ellátottak számát. Mivel a kormány általában nem szívesen vállalja fel elődjei örökségét, így valószínűbbnek látszik az a forgatókönyv, hogy ismét szigorítanak, és az enyhébb, harmadik csoportos rokkantakat rehabilitálhatónak minősítik. A Magyar Távirati Iroda birtokába került munkaanyag szerint ezt a csoportot megmaradt munkaképességük szempontjából három alosztályba sorolnák: a 60 százalék felettiek, az 50-60 százalék közöttiek illetve a harminc százalék alattiak kerülnének egy-egy kategóriába.

Politikai döntést igényel, hogy mindhármat rehabilitálhatónak minősítik-e, vagyis munkát ajánlanak-e nekik, vagy csak egy részük esik el majd a nyugdíjától. Az elképzelés bevezetéséig – ha egyáltalán valóssággá válik -, hónapok telhetnek el, hiszen a munkába állás előtt minden érintettet újra meg kellene vizsgálni. A másik lehetőség, hogy (esetleg ezzel egy időben) felemelik a rehabilitációs hozzájárulás mértékét, vagyis azt az összeget, amelyet húsz foglalkoztatottanként kell a cégeknek fizetni, ha nem alkalmaznak megváltozott munkaképességű dolgozót.

A jelenlegi közel egymillió forintos összeg ugyanis csak félig váltotta be a reményeket: jelentősen megnövelte ugyan az állam bevételeit, viszont nem emelte meg számottevően az egészségkárosodottak foglalkoztatási mutatóját. Nem kis részben azért, mert egymillió forint nem elegendő egy munkahely megteremtésére. A rehabilitációs hozzájárulás emelése lenne a „legorbánosabb” változat, mivel választási lehetőséget enged az alany számára, olyan teheremelés, amely könnyedén kikerülhető azzal, ha alkalmaznak valakit. Emellett jól kommunikálható és egybevág a kormány programjával, mert arra ösztönzi a munkáltatókat, hogy növeljék a foglalkoztatást. A harmadik lehetőség pedig az, hogy bevezetik az úgynevezett rehabilitációs kártyát, és járulékmentességet ígérnek a rokkantnyugdíjasokat foglalkoztatóknak. Lapunk úgy tudja, a szakértők több alternatívát is kidolgoztak, ám ezek nem zárják ki egymást, együtt is alkalmazhatják őket, egyelőre azonban még az sem tudható, mikor kerülnek a tervezetek a kormány elé.

A 2012-es év költségvetéséről szóló törvénytervezetben mindenesetre nem köszönnek vissza a Széll Kálmán Terv kapcsán ismertetett számok. Eszerint már idén is 11 milliárdot, jövőre 88 milliárdot, 2013-ra pedig 117 milliárd forintot kellett volna megtakarítani a rokkantkeretből. Ám az is bizonyos, hogy valaminek történnie kell, mert a jelenlegi szabályok alkalmazásával a jövő évre beállítandó keret nem elegendő az ellátások kifizetésére.

A korhatár alatti rokkantsági ellátásokra ugyanis az idei 311 milliárd helyett 284 milliárdot fizethetnek ki, vagyis 27 milliárd forinttal kevesebbet. A kilenc százalékos visszaeséshez azonban nem kell kilenc százalékos megszorítás, az aktív korú rokkantnyugdíjasok száma ugyanis évről évre jelentősen csökken. Mégpedig három okból, egyrészt azért, mert a rokkantak legnépesebb csoportja – értelemszerűen – az idősebb korosztályokból kerül ki, és ha elérik a normál nyugdíjkorhatárt, akkor már nem ezt a keretet terhelik. (A korhatár felettiek a nyugdíjrendszerből, az alattiak az egészségbiztosítótól kapják jövőre az ellátmányukat.)

Kiszorítósdi

A másik fontos ok, hogy évről évre meredeken csökken az „érkezők”, vagyis a rokkantasításukat kérők száma. 2001-ben például még 122 ezer új igénybejelentés érkezett, tavaly már csak 70 ezer, a mérséklődés 43 százalék. A harmadik fontos szempont az, hogy megváltoztak a minősítés szempontjai is: a már említett 2008-as szigorú intézkedésekig 67 százalékos egészségkárosodás elegendő volt ahhoz, hogy valaki rokkantnyugdíjat kaphasson, most az 50–79 százalék közötti mértékű egészségkárosodottak jelentős részét rehabilitációs járadékra javasolják, vagyis olyan szociális jövedelmet kapnak, amely az eredeti tervek szerint csak három évig járt volna számukra. (Azóta egy esztendőt hosszabbítottak.) Idén június végéig már 40.188 rehabilitációs járadékot állapítottak meg, ám a rendszer – részben a válság miatt – nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a járadékosok közül csak kevesen tudtak elhelyezkedni. Igaz, a vélemények megoszlanak arról, hogy a 16 százalékos elhelyezkedési mutató siker vagy kudarc-e, főként egy ilyen nehéz foglalkoztatási helyzetben. A szigor másban is megnyilvánul: tavaly 49.792 elutasító határozat született, az új igénylők közül a nőknek csak 35, a férfiaknak 45 százalékát minősítették rokkantnak. Amíg 1981-ben a kérelmezőknek csak 29 százalékát utasították el, addig tavaly 55 százalékuk fennakadt a rostán.

Az esedékes felülvizsgálatra behívottak közül is elveszíti 25 százalék a korábbi ellátását, mert a továbbfolyósítási jogosultsági határnál kisebb mértékű egészségkárosodást állapítanak meg. Csak tavaly 11.539 ember pottyant ki így a rokkantnyugdíj rendszerből, egyszerűen azért, mert amíg a korábbi években a felülvizsgálatra érkezők 90 százalékát folytatólagosan rokkantnak minősítették, addig ez az arány 2009-re 70 százalékra csökkent, tavaly pedig 74,5 százalék volt.

Fellebbezés elutasítva

Az orvosok gyakran találkoznak emiatt elkeseredett páciensekkel, akiket érdemes arra biztatni, hogy fellebbezzék meg az első fokú határozatot. Igaz, hogy országosan az új igénylőknél a megváltoztatási arány csak 23 százalékos, de a „régieknél” már 42 százalék.
Mindennek tükrében érthetőbbé válik, hogy a Széll Kálmán Terv bejelentése után miért kapcsolt kissé vissza a kormány, élünk a gyanúperrel, hogy a dokumentumot elkészítő gazdasági csapat nem volt az igazság teljes birtokában. Egy olyan rendszert szeretnének ugyanis felülvizsgálni, amelyen az előző években már számos széles kijáratot nyitottak, és folyton tessékelik ki belőle az embereket, miközben a keskeny bejáraton egyre kevesebben léphetnek be. A nagy kérdés emiatt nem csak az, hány embert szorítanak ki a rendszerből, hanem az, hogy ők a nyomorba érkeznek, vagy a munkaerőpiacra.

A rokkantrendszerbe belépők

Az új igénylők száma (fő) Az igényelt ellátásra nem jogosult (százalék)

1990 118 ezer 41
1995 123 ezer 51
2000 116 ezer 57
2005 96 ezer 60
2010 70 ezer 55

… és a kilépők
Esedékes felülvizsgálatok száma (fő) Folytatólagos ellátásra nem jogosult (százalék)

1990 41 ezer 10
1995 61 ezer 8
2000 98 ezer 9
2005 104 ezer 11
2010 92 ezer 12,5

(Adatok: Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal)