Majdnem mindenki fizet hálapénzt a szülésért
Az esetek 78 százalékában fizetett a kismama az ellátásért, amelyre ingyen is jogosult lenne, írják a Biztosítás és Kockázat legújabb számában.
A cikkben ismertetett kvalitatív kutatás célja a szülészeti hálapénz előfordulásának, motivációjának, hatásainak feltárása különböző internetes fórumokon fellelhető, szülésen átesett nők tapasztalatait leíró bejegyzések és hozzászólások elemzésén keresztül. Meghatározott fórumokról és blogokról 50 esetet választottak ki véletlenszerűen.
A várandós nők/kismamák sok információt osztanak meg egymással az online felületeken a kórházakkal, orvosokkal és a hálapénzzel kapcsolatban. Néhányan meglepő őszinteséggel írták le saját jó és rossz tapasztalataikat, amit vélhetően más körülmények között – például egy kérdőíves vizsgálat keretében – nem tettek volna meg, illetve nem tudtak volna részletezni. A főbb eredményeket összefoglalva, a vizsgált esetek több mint háromnegyedében számoltak be arról, hogy a kismama vagy családja fizetett hálapénzt a szülésért az orvosnak vagy más egészségügyi dolgozónak. A beszámolók szerint a szülésért fizetett összeg gyakran eléri vagy meg is haladja a 100 000 forintot. Az esetek többségében a család fogadott orvos mellett döntött, ekkor kivétel nélkül minden esetben fizettek hálapénzt. Az orvosválasztás és a hálapénzadás főbb motivációjaként egyrészt a biztonságérzet és a megfelelő, „minőségi” ellátás igényét jelölték meg, aminek legfontosabb tényezője az, hogy a választott orvos legyen jelen a szülésnél.
A bejegyzések alapján a hálapénz iráni attitűd inkább mondható elfogadónak vagy közömbösnek, mint elítélőnek. Voltak, akik úgy vélekedtek, hogy az orvosok megérdemlik a hálapénzt, mások, bár elutasították, vagy nem tartották etikusnak a hálapénzt, mégis fizettek. Továbbá voltak, akik úgymond „kényszerből” tették meg, mivel csak így lehettek biztosak abban, hogy az orvostól megkapják a kellő figyelmet. A beszámolók alapján az ellátással való elégedettség és a hálapénzfizetés között nem találtak egyértelmű kapcsolatot. Voltak, akik nem fizettek hálapénzt, mégis elégedettek voltak az ellátással, míg ennek az ellenkezőjét is megfigyelték. Más minőségi paraméterek – pl. beavatkozások, a szülés módja stb. – és a hálapénz összefüggéséről kevés adat állt rendelkezésre ahhoz, hogy megbízható következtetéseket vonjunk le. A hálapénz és az ellátás minősége összefüggésének feltérképezése azonban kiemelten fontos lenne ahhoz, hogy informálódjunk a hálapénznek az ellátás minőségére gyakorolt esetleges pozitív vagy negatív hatásairól, amiről jelenleg nem állnak rendelkezésre evidenciák.
