Lehet valaha sztrájk az egészségügyben?
Mi kell ahhoz, hogy egy orvos, egy ápoló átlépjen egy vonalon, és eljusson a sztrájk gondolatához? Rozsos Erzsébet ápolásetikus írása Népszavában.
Valószínűleg ők lesznek az utolsók Magyarországon, akik sztrájkba akarnak lépni. Mert a morális felelősség – ami a gyógyítás és az ápolás lelke – azt mondja: Ne tedd! Tudják, hogy az ilyen tett veszélyeztetheti az emberi életet és a jóllétet. De akkor mi legyen? Szabad-e sztrájkolni, vagy sem? Egy országban mindig akadnak olyanok, akik az ilyen cselekményeket jogszerűtlennek, erkölcstelennek tartják. Hihetetlen, de ott, ahol van hagyománya az egészségügyi sztrájknak, őszinte drukkolással nézi az állampolgár, mire mennek az érintettek a hatalommal. Mert ott tudják, hogy aki még az országban van, azzal lehet tárgyalni. Aki viszont már elment, azzal nem.
De előtte a szakdolgozóknak és az orvosoknak meg kell mutatniuk, hogy képesek megváltozni. Az ápolóknak, akik évtizedek óta kénytelenek voltak érdekeiket hátrább sorolni a társadalom érdekeivel szemben, bizonyítaniuk kell, hogy képesek kiállni egymásért, a hivatásért, a nagyobb jó érdekében. Az orvostársadalomnak pedig be kell látnia, hogy nem a másik elgáncsolásával, a rezidensek rabszolgasorban való tartásával, az orvoslobbik, a hálapénz virágzása által lesz tekintélye a hivatásuknak. Hanem a közös szakmai és morális jónak legyen hitele a társadalom előtt. Ha nem képesek a betegágy mellett összefogni, a sztrájkon gondolkodni sem érdemes.
