hirdetés
2024. november. 22., péntek - Cecília.

Záróra a betegágynál

Eddig a kórházak jobbágyai voltak a szakdolgozók, most már rabszolgái is lehetnek. Bár egyes orvosok már eddig is így bántak velük. Rozsos Erzsébet ápolásetikus írása a Népszavában.

Az idei karácsony bőségesen szolgál ajándékokkal, és félek, hogy az év végéig érkezik még pár. (...) sok helyütt kötelező például az orvos magánpraxisának kiszolgálása munkaidő alatt. Vagy az orvos által kivételezett kolléga/nő elviselése, aki persze érdemtelenül és jogtalanul munkaidő kedvezményben, külön, zsebből történő fizetésben részesül. Megelégelték az ápolók az egymásnak ellentmondó orvosi utasítások betartását is. Ami teszem azt az isten tudja milyen munkaszerződésű és munkaviszonyú doktortól érkezik, aki majd egy hét múlva újra jön.  

Az ápolók és a betegek arányának elviselhetetlenségében megszakadnak a még itt maradt ápolók. Egy szakdolgozó mondja: „A beteg tudomásul veszi, hogy egy éjszakai műszakban 40 felnőtt beteget látok el, és az ő fájdalmával kevesebbet törődöm. De látom a panaszt a szemében. Viszem az osztályt, éjjel, nappal.” Pelenkáznak, ha van mibe, ha pedig, mint a Jahn Ferenc kórházban, az eddigi engedélyezett napi két pelenka helyett csak egyet kapnak, maguk oldják meg a „pelenkakérdést” .
 
Nincs országos főápoló, nem működik ápolási főosztály, nincsenek az ápolást segítő háttérintézmények. Az ember megdöbben a most kikerülő „szakanyagokon”. Csak tessék a Magyar Szakdolgozói Kamarának belerogyni a munkába, a minisztériumi főosztály vagy a háttérintézmény helyett. Mindebből fakad az ápolói szakdolgozói tevékenység elismerésének hiánya, és nem csoda, hogy nem jönnek, de elmennek az ápolók. A társadalom a nagy fehér varázsló orvos imádatában fürdik. Pedig egy törött váll esetében a gyógyulás hónapjai alatt jó, ha egyszer műti, maximum háromszor látja a beteget. Miközben az igazi harcos a gyógytornász, aki levezényli a gyakorlatokat, és biztatja a beteget hónapokon keresztül, hogy az higgyen magában! 

A csomag része a szakdolgozók hatékony érdekvédelmének hiánya. Jelenleg az érdekvédőknek nincs hitelük: megvan a pozíció, a tévészereplés, de nincs kiállás és értelmes beszéd az ápolók mellett. Kit is érdekel, mibe hal ma bele egy sürgősségin - nem a beteg, hanem az ápoló! 

A teljes írás

(forrás: Népszava Online)

Könyveink