Közigazgatási reform: kényszerpályán az egészségügy
A Szócska Miklós vezette államtitkárság eddig katonás fegyelemmel tűrt, a nyilvánosság előtt soha egyetlen jelét nem adta annak, hogy nem ért egyet a kormányzati háttérben készülő javaslattal, amely a területi államigazgatási szervezetrendszer átalakítása címén kvázi a januárban felálló kormányhivatalok alá gyűri az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat regionális intézeteit, s tulajdonképpen az ágazat egészét. Pedig a színfalak mögött számtalan érvet vetettek fel az új szisztéma ellen – csakhogy a döntéshozók nem vették figyelembe érveiket. Még a legracionálisabbakat sem.
A színfalak mögött azonban már eldöntetett, hogy jövő évtől a közigazgatási hivatalok jogutódaként megjelenő megyei kormányhivatalok élén álló, már kinevezett politikusok – az úgynevezett kormánymegbízottak – kezébe kerül a karmesteri pálca. A szereposztás szerint a kormánymegbízottak mellett a hivatal főigazgatója és szakmai helyetteseik irányítják majd az egyes szakmai területeket, miközben a hivatal főigazgatóját a kormánymegbízott javaslatára a közigazgatásért felelős miniszter nevezi ki. Ez azt jelenti, hogy a kormányhivatalok kvázi kettős – a főigazgató és a kormánymegbízott – irányítása alatt működnek, de az általános igazgatási kérdésekben (értsd a pénzt) a kormányhivatal vezetője, vagyis áttételesen minden esetben a közigazgatási és igazságügyi miniszter mondja ki a végső szót. Ezekbe a megyei kormányhivatalokba integrálódik 15 területi államigazgatási szerv is, így az OEP és az ÁNTSZ is!. A szakmai irányítás is osztott lesz – ez derül ki a Medical Tribune birtokába jutott, a fővárosi és megyei kormányhivatalok működéséről szóló törvény tervezetéből, vagyis Navracsics Tibor és az egészségügyért felelős államtitkár (illetve hivatalosan a szaktárca vezetője) együtt irányítanak majd. A Réthelyi Miklós által irányított tárca pozícióját tovább gyengíti az a tény is, hogy a regionális intézmények esetében a hivatalvezetői kinevezéseknél is egyetértési joga lesz a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium vezetőjének. Vagyis tulajdonképpen „hivatalosan” hiába marad az egészségügyi ellátórendszer szakmai irányítása a tárcánál, a pénzeszsákon a kormánymegbízott ül majd, és szoros gyeplőn tartja az ágazatot.
Az elképzelés kritikusai szerint, akik a Medical Tribune jövő héten megjelenő számában nyilatkoznak az átalakítási tervekről, a megyei kormányzati hivatali szisztéma egy alapjaiban új egészségügyi modellt valósítana meg, melyre egyáltalán nem készült fel az ágazat. Ugyanakkor a kormánynak januárig legfeljebb arra lesz lehetősége, hogy az OEP által jelenleg üzemeltetett 87 kirendeltséget bezárja, és az ügyfélszolgálatokat áttelepítse a megyei közigazgatási hivatalokba. Az olcsóbb állam majd a lakosságnak kerül többe, hiszen jelenleg például az országban 81 helyen juthatnak a biztosítottak TAJ-kártyához és Európai Uniós Egészségbiztosítási Kártyához.
Az ellenzők fontos érve, hogy az egészségbiztosítási pénztár szervezetében egymásra épített elemekből állnak össze a folyamatok. Pillanatnyilag létezik egy egymásra épülő és munkafolyamatba rendezett ellenőrző és logikai sor, amelyből nem lehet középről vagy alulról kihúzni egy sávot anélkül, hogy azonnal szét ne zilálódna a feladatok, a hatáskörök és a felelősségek rendszere. A megyei pénztárak regionális szervezetekké való összevonásaikor a nyilvántartási rendszer továbbra is országos kiterjesztésű adatállományként maradt meg. Nincs a régiókban olyan adatbázis, szerver, vagy olyan infrastruktúra ami ezt kezelné, mindennek az alapja a központi alkalmazás. Az egészségügyi ellátórendszer zavartalan működéséhez az informatikai rendszert minimálisan is duplikálni kellene, ez pedig rengeteg pénz. A biztosító informatikai rendszerének mérete 100 terabyte, és egy ekkora rendszer fejlesztésének értéke eléri az uniós közbeszerzési értékhatárt. Önmagában csak a beszerzési eljárás is közel fél évet venne igénybe, de előtte még a szakmai specifikációt is ki kellene dolgozni, majd a fejlesztést követően teszt üzemmódban kellene működtetni a rendszert – ezt pedig lehetetlen kivitelezni három hónap alatt.
Programjában a Fidesz erős ÁNTSZ-t vizionált, azt ígérte, hogy visszaadja a szervezettől korábban elvett funkciókat. A közigazgatási reform azonban lerombolhatja ezt az álmot, miközben az ÁNTSZ bekebelezése teljességgel érthetetlen, hacsak nem a szervezet bevételére fáj a kormány foga. A szakmailag átgondolatlan integráció több kockázatot is hordoz: egyrészt nagy az esély arra, hogy az eddig biztos kézzel, egy központból irányított szervezet széthullik, és emiatt veszélybe kerülhet az ország járványügyi-közegészségügyi biztonsága. Ugyanis a veszélyhelyzetek gyors reagáláson alapuló kezelése csak országos szinten, egy középirányító szerv koordinálásával, az országos intézetek, a területi és a helyi szintek szakembereinek szoros együttműködésével valósítható meg. Másrészt a kettős irányítás kialakulásával az ÁNTSZ gyors reagálóképessége nehezen lesz garantálható, kiszámíthatatlanná válik a folyamat: ahány hivatal, annyiféle értelmezés lehet egy utasítás eredménye, ami akár katasztrófához is vezethet.
(A közigazgatási reform hatásairól a jövő héten megjelenő Medical Tribune számol be bővebben!)
