Itt a háziorvosi felmérés eredménye! – közel hatezer háziorvos válaszolt

Az alapellátás új irányai megfogalmazódnak az egészségügyért felelős államtitkárság alapellátási koncepciójára épülő alapellátási törvényben; a Svájci-Magyar Alapellátás-fejlesztési Modellprogramban (Svájci-projekt) tesztelt közösségi egészségszervezés és a praxisközösségek eddigi eredményei már a jogalkotásban is visszaköszöntek. A tapasztalatok alapján hazánkban olyan alapellátási modell jelenhet meg, amely a gyógyítás mellett az egészségmegőrzésre, a megelőzésre és a gondozásra is fókuszál. Arról, hogy a jelenlegi háziorvosi rendszer megfelel-e ezeknek az elvárásoknak, azt a Svájci-projektben tavasszal végzett felmérés eredményei mutatják, amelyekről dr. Vajer Péter, a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (NEFI) Alapellátási Igazgatóságának vezetője számolt be a MedicalOnline-nak.

A háziorvosok 48 százaléka egy, 36 százaléka kettő, 13 százaléka pedig három szakvizsgával rendelkezik, míg százból hárman négy szakmában is elláthatnák betegeiket – derült ki a felméréséből. A személyes megkeresésen alapuló, kérdőíves kutatásban az egészségügyben jártas kérdezőbiztosok 6300 praxist kerestek fel, ezek 82 százalékában kaptak válaszokat, összesen 5746 helyen. A megkérdezett háziorvosok közül mindössze 100 körüli volt azoknak a száma, akik kizárólag általános orvostani képzettséggel dolgoznak, 1100 fő belgyógyászati szakvizsgával is rendelkezik. Aneszteziológiai és intenzívterápiás szakvizsgával – amely egyébként a fekvőbeteg-ellátásban hiányszakma! – 130 háziorvos rendelkezik, és 40-40 főt meghaladó létszámban találtak még sebészeti, tüdőgyógyászati, szülészeti, oxiológiai, gasztroenterológiai és diabetológiai szakvizsgával rendelkező kollégákat is. A több szakvizsgával rendelkező háziorvosok 39 százaléka tervezi, hogy praxisában használja a képesítését, megfelelve ezzel annak az egészségpolitikai célkitűzésnek, hogy az alapellátók definitív ellátást nyújtsanak a betegeiknek.

Ha lehetősége nyílna rá, további szakvizsgát szerezne a megkérdezettek közül 761 orvos, az ő átlagéletkoruk 45 év. A legkevesebben Békés megyében vállalnák a további tanulást, az ott megkérdezettek mindössze 2-5 százaléka bólintana rá, míg Bács-Kiskun megyében 45 százalék szerezne újabb képesítést. Nagyobb keletje lenne viszont a két év alatt megszerezhető, egyszerűsített licencvizsgának, erre az orvosok 30 százaléka mondana igent, 50 éves átlagéletkorral, tehát ezzel a lehetőséggel az idősebb korosztály is szívesebben élne.

Együttműködnének

A jelenlegi finanszírozási feltételek mellett is vállalná az egészségállapot felmérést a háziorvosok 40 százaléka – cáfol rá a felmérés eredménye a havi 130 ezer forintos fix finanszírozás emelés körül kirobbant törzskarton kitöltési vitára, ráadásul a kollégák 80 százaléka nyilatkozott úgy, hogy többletforrásért cserébe elvégzi ezt a feladatot. Életmód-tanácsadást külön díjazás nélkül is vállalna a praxisok 43 százaléka, pluszforrásért cserébe már 83 százalékuk biztosítanák ezt a szolgáltatást a pácienseknek. Egyébként a rendelők 37 százalékában tudnának helyiséget biztosítani a kibővített alapellátási és tanácsadási feladatokhoz, 8-10 fős csoportfoglalkozásokhoz, míg 29 százalék úgy nyilatkozott, hogy erre a rendelő közelében lenne csak lehetőség.

Miközben úgy tűnik, hogy a praxisközösségek kialakítására egyelőre nem nagy a hajlandóság, a háziorvosok 66,7 százaléka mondta azt, hogy megfelelő szakmai körülmények között együttműködne a szomszédos körzetekkel. Infrastrukturálisan a rendelők 56 százalékában tudnának helyet biztosítani más szakorvos számára a betegellátáshoz.

A praxisok 74 százalékában egy körzeti ápolóval dolgoznak a kollégák, a rendelők 24 százalékában viszont két főt alkalmaznak, míg csupán 3 százalék foglalkoztat 3 fő szakdolgozót, akik jellemzően OKJ-s, körzeti közösségi ápolói szakképesítéssel rendelkeznek, de a diplomás szakdolgozók száma is meghaladja a hat százalékot. Az orvosok 68 százaléka alkalmazna a praxisban gyógytornászt, 63 százalékuk dietetikust. Adminisztrátort 34, betegirányítót pedig húsz százalékuk venne fel, tíz százalék pedig pszichológusnak tudna munkát adni. Mindez egyébként egybecseng a Svájci-projekt gyakorlati tapasztalataival is.

Van eszköz, de nem használják

Az elmúlt években több eszközbeszerzési pályázatot is kiírtak a háziorvosi praxisoknak, így a rendelők felszereltsége meglehetősen jó. Pulzoximéter 2400 rendelőben segíti az artériás vér oxigénszintjének folyamatos monitorozását. Szén-monoxid mérő és defibrillátor 1300-1400 praxisban van, míg kislabor és Tens-készülék 1100-1400 helyen segíti a gyógyítást. Nyolc-kilencszáz audio- és spirométert, és 1600 ABPM készüléket számoltak össze a praxisokban. Az orvosok többsége azonban nem használja ezeket az eszközöket, mert vagy nem képezték ki őket azok működtetésére vagy, mert nem finanszírozzák a tevékenységet, az eszköz használatát. Jelen eszközparkkal és némi oktatással azonban a definitív betegellátást segíthetnék ezek a készülékek.

Az alapellátási törvényben már megjelent a kollegiális szakmai vezető fogalma, de pontos feladatköreit a kapcsolódó – egyelőre hiányzó – rendeletek határoznák meg, a felmérésben megkérdezett háziorvosok 65 százaléka azonban már hallotta az elnevezést. Vállalna kollegiális szakmai vezetői szerepet 524 orvos, míg négyszázan neveztek meg olyan kollégát, aki szerintük alkalmas lenne a posztra.

Nem hozott kecsegtető eredményt a háziorvosi korfa feltérképezése, amely alátámasztotta: elöregedik a háziorvosi kar – bár ez nem csak nálunk, hanem uniószerte jellemző. A felnőtt/vegyes háziorvosi praxisokban dolgozó orvosok átlagéletkora 56,27 év volt, a rendelők 39 százalékában 60 éven felüli kolléga látja el a betegeket. A gyerekpraxisokban dolgozók még idősebbek, átlagéletkoruk 58,72 év, a csak gyermekeket ellátó háziorvosok 45 százaléka 60 év feletti. Nyolcszázan nyilatkoztak úgy, hogy öt éven belül abbahagyják a háziorvosi tevékenységet, ezért kiemelten fontos szerepe van a medikusok oktatásának, amelyben jelenleg a praxisok 10 százaléka vesz részt, azonban 60 százalékuk szívesen csatlakozna az „utánpótlás-neveléshez”.

És az indikátorrendszer?

A felmérésben kíváncsiak voltak a háziorvosi és házi gyermekorvosi indikátorrendszer hatékonyságára is. A hét évvel ezelőtt bevezetett, azóta több ízben átszabott indikátorrendszert a szolgálatok hatékony és minőségi tevékenységének ösztönzése hozták létre, azzal a céllal, hogy a szakmai irányelvek mentén teljesítményértékeléssel hatékonyabb, definitív ellátásra ösztönözze az ellátókat. A válaszadó orvosok több mint fele egyáltalán nem figyeli az indikátorrendszerben mért teljesítményét, 16 százalékuk havonta, 15 százalékuk negyedévente, 5 százalékuk pedig félévente nézi meg az adatokat, és változtat a mutatók tükrében a praxis működésén.