Cukorbetegek ezrei veszíthetik el gyógyszerüket
Az inzulingyártók tárgyalásban állnak a kormánnyal annak érdekében, hogy az augusztus elsejétől bevezetett spanyol modell befizetési kötelezettsége ne vonatkozzon rájuk. Ellenkező esetben anyacégeik akár úgy is dönthetnek, hogy kivonják készítményeiket a támogatási körből.
Ez utóbbi viszont igencsak érzékenyen érintené a több tízezer inzulinra szoruló beteget. Azt, hogy az utóbbiak pontosan mennyien vannak, nem lehet tudni, mondta lapunknak a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetségének elnöke. Betegregiszter ugyanis nincs, a jelenleg közkézen forgó adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól származnak, bár az OEP – tette hozzá Kincses János – nem szívesen publikálja ezeket. Akadályozza a tisztánlátást az is, hogy meglehetősen bonyolult betegségről van szó, amelynek több válfaja létezik, s a gyógyszerelés sem egységes.
Az úgynevezett 1-es típusú diabeteszesek – akik nagyjából 30-40 ezren vannak – például 300 forintos dobozdíj ellenében kapják meg életmentő inzulinjukat, akárcsak a közel 3 ezer főt számláló inzulinpumpás csoport, ahova a terhesek, a gyerekek illetve azok tartoznak, akiknek szinte lehetetlen pontosan beállítani a vércukorszintjét. A cukorbetegek döntő többsége az úgynevezett 2-es típusú diabéteszben szenved, s közülük is sokan szorulnak inzulinra. Van, akinek naponta négyszer van szüksége rá – sorolja a MACOSZ elnöke -, más csak úgynevezett bázis inzulint ad be magának éjszakára, s vannak akik nappal is kénytelenek adagolni maguknak – a tabletta mellé. E sokszínűség – pontos regiszter híján, amelynek fontosságát nem győzték hangsúlyozni a Nemzetközi Diabétesz Szövetség európai régiójának épp most befejeződött éves közgyűlésén Portugáliában – miatt is nehéz naprakészen, pontosan megmondani, mennyien szorulnak analóg (vagyis különböző egyéb szolgáltatásokkal, adatközléssel a betegek életét megkönnyítő patronos) inzulinra.
A diabéteszesek világa a most zajló tárgyalások nélkül is meglehetősen kaotikus. Idén július elsejétől lépett életbe például az a rendelkezés, amelynek értelmében azok a betegek, akiknek a kiemelkedő kedvezménnyel juttatott drága gyógyszer ellenére sem sikerül adott időszak – kétszer három hónap – átlagában 8 alá szorítania vércukor százalékukat , vagy visszatérnek a korábbi, kevésbé korszerű adagolást és beadási módot jelentő NPH inzulinra, vagy maradnak az analóg készítményen, ám már nem 300 forintos dobozdíjért, hanem a gyógyszer árának felét kifizetve. Ez utóbbi pedig havi szinten 16-17 ezer forintos kiadást jelent. S a rendszer működik, igaz, némi korrekcióval. Eredetileg ugyanis 7 százalék lett volna a célérték, ezt azonban a szakma és a MACOSZ közös fellépésével sikerült 8-ra feltornászni. A régi érték fenntartása ugyanis azzal járt volna Kincses János szerint, hogy a cukorbetegek döntő része elveszti gyógyszere kiemelt támogatását. Arra a kérdésre, hogy analóg inzulin hiányában mit jelentene a betegek átállítása egy másik készítményre, az elnök elmondta: döntő többségüknél ezt kizárólag kórházi körülmények között lehetne megtenni.
Ami a jelenleg zajló kormány-gyártók közötti párbeszédet illeti, ez akörül forog, hogy vajon alkalmazható-e az úgynevezett spanyol modellből adódó befizetési kötelezettség az analóg inzulinokra vagy sem. Mint arról már korábban hírt adtunk, augusztus elsejétől azokat az originális készítményeket, amelyek több mint hat éve részesülnek társadalombiztosítási támogatásban, s nincs generikus változatuk 10 százalékos többletadó terheli. Tekintettel a már érvényben lévő 20 százalékos befizetési kötelezettségre ez a gyakorlatban összesen 30 százalékos árengedménynek (rabat) felel meg. Az analóg inzulin gyártók úgy vélik termékük egyedi készítménynek számít, nem originális, hiszen képlete az interneten is fenn van, és sajátosságából adódóan soha sem helyettesíthető generikus változattal. Mindent összevetve indokolatlannak tartják a 10 százalékos többlet befizetését, amely a három nagy nemzetközi gyártó esetében több mint egy milliárd forintos újabb kiadást jelentene.
A nálunk alkalmazott ár Európában a legalacsonyabb, s volt cég, amelyik közölte: a nemzetközi árreferencia hálózat működésének köszönhetően már nem csak Európában, hanem Ázsiában is figyelik a magyar árakat, s amennyiben ennek következtében számára elviselhetetlen veszteséget szenvedne el más piacokon, kivonják készítményüket a tb támogatotti körből. Arra is figyelmeztettek, hogy a hasonló árpolitikát folytató Lengyelországban folyamatos az inzulinhiány. Amennyiben nem sikerül megállapodásra jutni a kormánnyal, hosszabb távú döntéseket nem az itthoni képviseletek, hanem az anyacég központjában hozzák majd meg.
