Innovációs sztrádán száguld a klinikum, struktúra híján kullog a népegészségügy
Miközben a klinikumban óriási előrelépést és átalakulást vont maga után a technológiai fejlődés, a hazai népegészségügyi rendszerről ugyanez már nem mondható el, elsősorban az azt szolgálni hivatott intézményi struktúra folyamatos leépülése nyomán – hangzott el a Magyar Tudományos Akadémián.
A legjobb módszerek sem működőképesek, ha izoláltak maradnak egy rendszeren belül, ezért nem elég az egyes szereplők igényeire odafigyelni, csak a hálózatos összerendezés eredményezhet egy jobban működő egészségügyi ellátórendszert. Ezzel a gondolattal nyitotta meg Kosztolányi György, a Magyar Tudományos Akadémia Elnöki Bizottság az Egészségért (MTA EBE) testületének harmadik szakmai napját. Csütörtökön, az Akadémián ismét arra keresték a választ, melyek a továbblépés lehetőségei a magyar egészségügy számára a tudomány szempontjai szerint.
A precíziós medicina új horizontjaiba adott betekintést előadásában Molnár Mária Judit egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem (SE) Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézetének igazgatója, aki szerint a diagnosztika technológiai fejlődése és a biomedicinális kutatások eredményezték, hogy az evidence based gyógyítás után személyre szabott orvoslás korszakába léptünk. A gyógyítás innovatív módja az egyén genomiális, környezeti és életmódbeli adatait használja fel ahhoz, hogy a kezelésekkel a legjobb eredményeket érjék el az orvosok.
A genetikai vizsgálatok változatos palettája áll a gyógyítás szolgálatában, ha ezek közül körültekintően választunk, ezek az eljárások lehetnek költséghatékonyak akkor is, ha drágák. Míg korábban egy-egy ritka betegség diagnosztizálása akár hónapokat is igénybe vett, a mesterséges intelligencia (MI) segítségével – például arcfelismerő rendszer, amely képes azonosítani egyes szindrómákat – ma már sok idő nyerhető. A diagnosztika és a terápia fejlődése együttesen tette lehetővé, hogy a legtöbb daganattípus esetén nőtt a túlélési idő, a farmakogenetikai vizsgálatok segítségével pedig számos esetben sikerült mérsékelni a gyógyszerek mellékhatásait – sorolta a precíziós orvoslás előnyeit a professzor, a fejlesztés alatt álló innovatív kezelések között említve a genetikus és sejt terápiákat.
A jövő az adatvezérelt orvoslás, amelynek egyik legfontosabb alappillére az adatgyűjtés és megosztás – vélte az intézetvezető, megemlítve a Semmelweis Federált Adattárházat, amelyet a szenzitív egészségügyi adatok biztonságos megosztására alakítottak ki az SE-n.
Ne gyűjtsünk szemetet!
A klinikai adatok bevitelének módja minősége meghatározza a felhasználható adatbázisok minőségét, ha szemetet viszünk be az adatbázisba, csak szemetet tudunk kinyerni – fogalmazott Dóczi Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinikájának professzora, aki ugyancsak a nemzetközi platformon összegyűjtött tapasztalatok fontosságát hangsúlyozta előadásában. Míg a tradicionális gyógyítás az orvosok tapasztalataira, kisebb klinikai vizsgálatokra és protokollokra támaszkodik, az adatvezérelt orvosi döntések tényeken és mintázatokon alapulnak, nagy hangsúlyt fektetve a megelőzésre. Ezért is lesz nagy jelentősége, amikor csatlakozunk az európai egészségügyi adattérhez (European Health Data Space Regulation, EHDS).
Az elektronikus egészségügyi nyilvántartás (Electronic Health Records, EHRs) a tényleges kapu az MI támogatott betegellátáshoz, ami Magyarországon a TAJ-szám köré összpontosul, a populáció szintjén szinte teljes, 98 százalékos lefedettséget biztosít. Ugyanakkor ahhoz, hogy prediktív – a beteg jövőjét megjósoló – modellé válhasson, longitudinális folytonosságra van szükség.
Kibővített (tüdő)gondozó hálózat
A mindennapi klinikai betegellátás kulcskérdése Magyarországon, hogy mikor jut el a beteg a szakellátásba – hangsúlyozta Karádi István, az SE Hematológiai és Belgyógyászati Klinikájának professzora, aki szerint a beteg maga is felelős a betegút hatékonyságáért és eredményességéért, ám ugyanakkor elégtelen a szakorvosi ellátás hozzáférhetősége. Nem javít a helyzeten, hogy a 6500 háziorvosi praxisból 910 betöltetlen, a régi körzetek elavultak, és a koronavírus-járvány nyomán a páciensek nem akarnak kórházba menni. A háziorvos hiányon enyhíthet telemedicina megoldások szélesebb körű alkalmazása, és a kiemelt kompetenciájú ápolók megjelenése a rendszerben.
Míg az alapellátási ügyelet a professzor szerint jobban működik, mióta az Országos Mentőszolgálat koordinálja, a sürgősségi ellátás bár jól szerevezett, de nagyok a különbségek az egyes ellátóhelyek között. Úgy vélte, a sürgősséggel ellátott betegek további szakellátását az SBO-kon kellene szervezni.
A daganatos és kardiovaszkuláris betegek számára érdemes lenne kijelölni egy gondozó orvost, aki megszervezi és követi a betegutat, a közel országos lefedettséggel bíró tüdőgondozó hálózat ezt a feladatot is felvállalhatná – vetette fel Karádi István, aki azt is szorgalmazta, hogy az állami társadalombiztosítás mellett meg kellene jelennie a ráépített co-paymentnek is, ami nemcsak a közkiadásokat mérsékelhetné, hanem a betegek magánellátásra fordított költségeit is.
Népegészségügyi programra várva
Nagy hiba az egészségügyre költségként tekinteni, mert az egészséges lakossággal sokkal többre megyünk, mint a megrokkanttal – hívta fel a figyelmet Ádány Róza, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Népegészség- és Járványtani Intézetének professor emeritusa, leszögezve: a népesség egészségi állapota alapvetően befolyásolja a gazdasági termelékenységet.
A hatékony népegészségügyi stratégiának és az erre épített népegészségügyi programnak – kormányoktól és pártpolitikától függetlenül – a lakosság egészségi állapotának javítását kell szolgálnia. Azonban idehaza ezeknek a programoknak jelene nincs, csak múltja – fogalmazott a professzor, 1987-től áttekintve a korábbi programokat.
A 2001-ben meghirdetett, Mikola István akkori egészségügyi miniszter nevéhez fűződő Egészséges Nemzetért népegészségügyi programot – amelynek vitathatatlan vívmánya volt az emlőszűrés bevezetése – Szócska Miklós ígérete követte. A Semmelweis tervben 2013-ra tervezték a népegészségügyi program meghirdetését, ám ez elmaradt. Nem került a parlament elé a Nemzeti Népegészségügyi Stratégia 2017-2026 elnevezésű program sem, amelynek létrehozásáról 2016 októberében döntött a kormány. Mindeközben 2017-ben Szentes Tamás akkori tisztifőorvos kezdeményezése nyomán a „népegészségügyi helyzet javításáért” együttműködési megállapodást írt alá Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár és a Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesülete (NKE) amelynek munkacsoportja 2018-2030 közötti időszakra dolgozta ki a stratégiát. Ezt tavaly frissítették Takács Péter egészségügyi államtitkár kérésére, ám a stratégiára épülő népegészségügyi program azóta sem készült el – zárta a történetet Ádány Róza, hozzátéve még: Godot-ra hiába várt Vladimir és Estragon, ne járjunk így a népegészségügyi programmal.
Vissza az alapokhoz
Kompetens szakemberekre és intézményekre van szükség, ha ezek folyamatosan visszafejlődnek, nehéz elképzelni, hogy sikert érhetünk el, még akkor is, ha biztosítanának forrást a népegészségügyi programok megvalósításához. Erről már Vokó Zoltán, az SE Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központ igazgatója beszélt, felvázolva, milyen lenne egy jól működő népegészségügyi intézményrendszer, amely képes a szakpolitikai célok megvalósítására és a népegészségügyi szolgáltatások nyújtására.
Ehhez központilag irányított széles körű intézményrendszerre lenne szükség, amelyet egykor az ÁNTSZ – élén az Országos Tisztifőorvosi Hivatallal – biztosított. Jelenleg nincs olyan szervezet, amely összefogná a helyi, sporadikus kezdeményezéseket. Népegészségügyi program helyett rövidtávú projektek zajlanak, és nem jön létre az a hálózat, amelyhez a végeken az iskolák, a helyi igazgatási és gazdálkodó szervezetek csatlakozni tudnának.
El kellene végezni a hazai népegészségügyi rendszer ön- és külső értékelését, vissza kell nyúlni az alapokhoz – javasolta a professzor, hangsúlyozva, hogy nemcsak a korábbi struktúrát kell visszaépíteni, hanem az egykori szakembergárdát is. Mint mondta, a képzés adott, de perspektívát is kell nyújtani azoknak, akik a népegészségügyet hivatásuknak választják.
Akadémiai állásfoglalás készül
Pintér Sándor belügyminiszterként elképesztő tudást sajátított el az egészségügyről, jó szándékkal áll az ágazathoz, de hiányzik belőle az a spiritualitás, amire csak úgy lehet szert tenni, ha valaki „belenő” a rendszerbe – árulta el néhány hete szerzett benyomásait Mikola István, az ülés szervezője és levezető elnöke. Az előadásokat követő vita során többen kiemelték, hogy az egészségügynek vissza kell kapnia az önálló miniszteriális képviseletet a kormányban.
Kosztolányi György, az EBE elnöke zárszavában elmondta, a két korábbi, illetve a csütörtöki vitaülésen elhangzottak nyomán akadémiai állásfoglalás készül, amelyet eljuttatnak a Belügyminisztériumba, illetve az egészségügyi államtitkársághoz.
