Ilyen lesz az új egészségügy
A gálánsabb cégek dolgozóit és a gazdagokat soron kívül és hálapénz nélkül gyógyítják a magyar állami egészségügyben, ha a magánbiztosítókon keresztül kérik az ellátást. A magántőke privatizáció nélkül ömlik a rendszerbe – írja az [origo].
Jól járnak a gazdagabb és a szegényebb betegek is, a kórházak, az orvosok és maguk a biztosítók – mindenkinek nyerő játszmaként hirdetik az új egészségügyi modellt a hazai magánbiztosítók, amelyek egy, az idén életbe lépett adóváltozás révén jóval nagyobb szerepet kaphatnak az állami egészségügyi ellátásban.
Magánorvosok, magánrendelők, magánkórházak eddig is léteztek, a tehetősebbek eddig is saját pénzükből fizették a gyógyíttatásukat, de most másról van szó. A magán- és állami finanszírozás kereszteződése indult meg egy aprócska adóváltozás hatására. Januártól a munkáltatók adó- és járulékmentesen vehetnek bizonyos egészségbiztosításokat az alkalmazottaiknak. Az év első hónapjai azt mutatják, hogy a biztosítók szép sorjában betörnek a kapun – írja az [origo].
A lap szerint a piacnyitást nem előzte meg nagy csinnadratta, a kormány semmilyen egészségügyi privatizációt nem hirdetett (sőt most készül állami tulajdonba venni az önkormányzati kórházakat), a rendszer átalakulása és magánforrásokból történő feltőkésítése januárban mégis elindult. Az eddigi három szereplő az Union, az Uniqua és az ING mellé idén a Generali is a piacra lépett (utóbbi már az új szabályokhoz szabott szolgáltatással), és mindenhol áttörést tapasztalnak.
"Az alapötlet jó és elvileg működőképes, csak az a probléma, hogy a pluszpénz újfajta érdekeltségeket generálhat a rendszerben, és nem biztos, hogy ez a betegek, a szegényebb betegek érdekeit fogja szolgálni" – mondta Sinkó Eszter, a SE Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatóhelyettese. Az egészségügyi közgazdász szerint a magánforrásokra mindenképpen szükség van, mivel évente csak a működtetésben mintegy 50 milliárd forintnyi hiány van kódolva a rendszerbe, és minimum még egyszer ennyi pénz kellene az épületfelújításokra. A kórházi kapacitások egy része ugyanakkor kihasználatlan, a koncepció gyakorlati megvalósítása mégis több buktatót rejt.
Sinkó attól tart, hogy az OEP kellő kontrollja nélkül a kórházak elvileg megtehetik, hogy erőforrásaikat azokra a területekre csoportosítják át, amelyeknél nagyobb a fizetős paciensek kereslete, így a korábbinál kevesebb kapacitás áll majd a nem fizető, tb-betegek számára. Sőt, szerinte akár az is elképzelhető, hogy azoknál a beavatkozásoknál, amelyeknél érezhetően több a fizetős vendég, még direkt meg is nyújtják az egyébként szokásos várólistát. Ezzel ugyanis még vonzóbbá lehet tenni a magánbiztosításon keresztüli ellátást, még többen fizetnek a lista kikerüléséért, és még több forráshoz jut a kórház.
