Havi ötvenezres eszköztámogatás az alapellátóknak

A rendszerváltozás óta nem volt kormány Magyarországon, amely – szólamokban legalábbis – ne emelte volna ki az alapellátás fontosságát. A változások az egészségügynek ezen a területén kezdődtek a vállalkozásban végzett háziorvoslás engedélyezésével és a korábbi finanszírozási rendszer teljes átalakításával, később azonban, az Alkotmánybíróság e tárgyban hozott egyik állásfoglalását követően a praxisjog gyakorlatilag kiüresedett, eladhatatlanná tette a valóban értéket képviselő praxisokat, s lényegében nyugdíjas korban is munkába kényszeríttette az orvosokat. A praxisoknak juttatott összeg az első fellendülést követően ugyanis sokáig változatlan maradt, de ma sem fedezi a szükségleteket, és évek óta nem volt mód arra sem, hogy – bár közfeladatot látnak el – elhasználódott eszközeiket központi forrás segítségével pótolják a vállalkozások.

Az alapellátók eszköz- és ingatlantámogatásának rendszerét egy 2001-es kormányrendelet vezette be, amely lehetővé tette a háziorvosi szolgáltatók számára, hogy rendelőik, illetve a számukra előírt minimumfeltételek közé tartozó eszközök beszerzésére támogatást igényeljenek az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP). A rendelkezést 2006. januárjától részben hatályon kívül helyezték. Akkor már csak azok a szolgáltatók kaphatták a támogatást, akik 2005 végén érvényes szerződéssel rendelkeztek, de 2007 januárjától ezt a lehetőséget is megszüntették, így jelenleg az alapellátók nem tudnak olyan eszköz- és informatikai támogatást igénybe venni, amelynek segítségével fejleszthetnék, korszerűsíthetnék rendelőiket.

Helyzetbe hozni jelzésértékkel?

A második Orbán-kormány egészségügyi államtitkársága tavaly decemberben hirdette meg az alapellátás fejlesztéséről szóló irányokat annak érdekében, hogy a Semmelweis tervben foglalt céloknak megfelelően, „helyzetbe hozzák” a területet. Dr. Beneda Attila háziorvos, az egészségügyért felelős államtitkár kabinetfőnöke legutóbb a Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle konszenzuskonferenciáján beszélt arról: tisztában vannak vele, hogy az alapellátásnak eddig juttatott források nem elégségesek, ám a korábban nyújtott többletpénzt a jelenlegi helyzetben csupán jelzésértékűnek szánták. Azóta elindult a háziorvosi indikátorrendszer, ami teljesítményelemeket is visz a finanszírozásba, lehet már online módon jelenteni, és májustól a háziorvosok taj-szám alapján azt is lekérdezhetik, hogy pácienseik milyen szolgáltatásokat vettek igénybe közfinanszírozott szolgáltatóknál, elkerülendő a párhuzamos, felesleges vizsgálatokat. Beneda Attila arról is beszámolt, hogy 2011. második félévétől megújulhat a praxisjog intézménye, amelyhez az államtitkárság praxisalap létrehozását is tervezi, valamint létrejött egy az eszközfinanszírozást áttekintő munkacsoport, amely újabb lehetőséget szeretne adni az alapellátóknak eszközeik pótlására, cseréjére, korszerűsítésére.

Meddig és mennyi?

A vállalkozások eszköztámogatásának alternatívája eredetileg az amortizáció beépítése lett volna a finanszírozásba, erre azonban az egészségügyi kormányzat nem tudott forrást biztosítani. A július elsejétől hatályos kormányrendelet tervezete szerint havonta így 50 ezer, összesen 1,5-1,5 millió forint értékű eszköztámogatáshoz juthatnak azok a praxisok, amelyek érvényes finanszírozási szerződéssel rendelkeznek, nincs köztartozásuk és ellátott lakosságszámuk alapján fix díjban is részesülnek. A támogatás igénybevétele esetén az eszköznek legalább öt évig a szolgáltató tulajdonában kell maradnia, a kettős finanszírozás tilalma miatt azonban csak olyan eszközre kérhető az OEP-től támogatás, amelynek beszerzését korábban nem támogatták valamely uniós forrásból.

A területi ellátási kötelezettség nélküli körzetek nem nyújthatnak be kérelmet. Az egészségbiztosító a pénz utalása előtt szerződést köt a szolgáltatóval, és azt a továbbiakban havonta, a fix díjjal párhuzamosan utalja. A rendeletalkotó nem zárja ki azt sem, hogy több praxis együtt vásároljon, vagy lízingeljen valamilyen, a rendelet mellékletében felsorolt eszközt, azt azonban megköti, hogy az eszközt a szerződés megkötését követő egy éven belül be kell szerezni. Az elszámolásnak minden év május 31-ig kell megtörténnie az előző évi beszerzésekről. A jogszabálytervezet úgy rendelkezik, hogy a támogatási jogosultság annak a hónapnak az utolsó napjával szűnik meg, amelyben a háziorvosi szolgáltató fix díjra, illetve kiegészítő díjra való jogosultsága bármely okból megszűnik.

A többi közt épp ezt kifogásolja dr. Borsi Éva csecsemő- és gyermekgyógyász, szakközgazdász. A rendelet-tervezet szerinte ugyanis nem fogalmaz világosan; nem lehet tudni, hogy pontosan meddig jár a támogatásként megjelölt havi 50 ezer forint. A Kasszaorvosi Szervezet elnöke a Medical Tribune érdeklődésére úgy fogalmazott: nem szerencsés a vállalkozásokat szándékosan jogbizonytalanságban tartani, mert miközben folyamatosan hangsúlyozzák az alapellátás fontosságát, nem biztosítanak annyi forrást, amelyből a minimumlistán lévő eszközök cseréjét megoldhatnák. Ha a beszerzésre lesz is pénz, további kérdéseket vet fel azok működtetése: a betegforgalom függvényében csak a receptíráshoz szükséges lézernyomtatóhoz havonta 17-20 ezer forintot igényel a patron cseréje…

Figyelembe kell venni, hogy a gyógyításban még a legegyszerűbb eszközök is két-háromszor annyiba kerülnek, mint más vállalkozások berendezései. Egy orvosi vizsgálóasztal 80 ezer forintba kerül – mondja Borsi Éva, aki arra is figyelmeztet: a tervezetben felsorolt lista korrektnek tűnik, ha például egy fővárosi, II. kerületi rendelőről van szó. Ám egy keleti országrészbéli kis községben egészen más eszközökre lehet szükség, miközben számukra az is kérdés, mire elég az az összeg, amihez a területi ellátási kötelezettség alapján jut a praxis. Borsi Éva szerint az egyik alapprobléma az, hogy a háziorvosok döntő többsége vállalkozó, legalábbis amikor adózni kell, az elvárások alapján azonban inkább anyagi és társadalmi elismerés nélküli közszolga. Az orvos elvben szolgáltatási szerződés alapján dolgozik, ám a másik szerződő fél, az OEP annyit, akkor és úgy fizet, ahogyan akar. Plusz támogatásokat nem a teljesítményarányos díj, azaz a kártyapénz rovására kellene adni, amely 2010-ben nem érte el a 2003. évi átlagot sem. Több, jobb szolgáltatásra ösztönözni pedig csak többlet-finanszírozással lehet.

És az autó?

A Kasszaorvosi Szervezet elnökéhez hasonlóan szemléletbeli problémákra hívja fel a figyelmet dr. Selmeczi Kamill, a falusi alapellátókat tömörítő FAKOOSZ elnöke is. Mint mondja, alapvetően költségvetési szemléletű jogszabály készül, amely nem veszi figyelembe a vállalkozói lét sajátosságait. Régóta megoldatlan az amortizáció, amelyet ezúttal sem óhajtanak rendezni, és ezúttal is elmarad annak átgondolása, hogy az eszközöket később működtetni is kell. Örülnek a havi 50 ezer forintnak, hiszen „abból a forrásból, ami ma rendelkezésre áll, nem tudni, hová hátráljon az ember a saját bérét illetően”, ennek az összegnek azonban hosszú távon és folyamatosan kellene rendelkezésre állnia – fogalmazott a FAKOOSZ elnöke. Selmeczi Kamillnak a listával azonban másféle gondjai is akadnak. Nem érti például, miért nem szerepelnek benne azok az eszközök, amelyek támogatására a FAKOOSZ javaslatot tett. Ilyen például Illyés professzor világszabadalma, az arteriográf, amely jól szolgálná a betegek szűrését és gondozását egyaránt, vagy az a berendezés, amely a test összetételét, így izom- és zsírtartalmát mutatja meg a bőr ellenállásának mérésével. Az igazán régóta megoldatlan kérdés azonban az autó – jelzi a FAKOOSZ elnöke –, amelynek fenntartási költségét úgy kell kigazdálkodniuk, hogy közben „sok adó települt rá, amely kivonódik a betegellátásra fordítható összegből”. Cégautó esetén csak a szűk háziorvosi tevékenységet veszik figyelembe; ha másik faluban, városban tart az orvos ügyeletet, oda már nem közlekedhet adómentesen.

Köbli Anikó