GVH: Ne a biztosítók, a szolgáltatók versengjenek!

– Nemrég megjelent a GVH Versenyt az egészségügyben? Igen, de hogyan?! című tanulmánya, amelyben azt javasolják, hogy először a szolgáltatói oldalon, vagyis az ellátást nyújtó intézmények, orvosok körében kell ár- és minőségversenyt szorgalmazni. Vitaanyagnak szánták. Milyen visszajelzéseket kaptak?
– Eddig egy-két írásos észrevétel érkezett. Azért tettük közzé a vitaanyagot, mert látni szeretnénk, hat-e. Néhány emberen ugyanis sok múlik most például a tekintetben, hogy a kezeléseket, az ellátásokat „típustermékekként” definiálják-e. Erre véleményünk szerint azért lenne szükség, mert ha nem mondjuk meg, mi az etalon, akkor nem tudjuk, mit vásárolunk, nem tudjuk megítélni az árát, sőt a terápiás hatékonyságát sem. Standardizált termékek híján nem tudunk mit kezdeni az eltérésekkel, például akkor, ha valami ambulánsan és a fekvőbeteg-ellátásban is kezelhető.

– A tanulmány azt is felveti, hogy az alapcsomagon felüli szolgáltatásokért a betegeknek önrészt kellene fizetniük. Az önrészfizetési kötelezettségnek három jelentős előnyt tulajdonítanak: legálisan jut többletforráshoz az egészségügy, nagyobb felelősséget ró azokra, akik igénybe veszik a kezeléseket, és kiszoríthatja a hálapénzt. Hogyan?
– Minden olyan helyzet, amelyben önrészt kell fizetni, azt is jelenti, hogy páciensként tisztában vagyok a teljes költséggel. Tisztában vagyok az esetleges variációkkal. Ma sem kapunk meg mindent az egészségügyben az ellátás részeként. A Versenyhivatal álláspontja az, hogy a kényelmi szolgáltatásokat külön meg kell fizetni, de e szolgáltatások igénybevételéről és a magasabb díjfizetésről már akkor dönthessen a fogyasztó, amikor biztosítást köt.

– Az önrész mértékét önök szerint az is befolyásolja, hogy a biztosított mennyiben járul hozzá ahhoz, hogy bizonyos kezelést igénybe kelljen vennie. Egy ipari alpinista fizessen magasabb díjat, mert az átlagnál nagyobb az esélye, hogy lezuhan?
– Kérjen akkora fizetést a munkáltatójától, hogy ezt állni tudja. Ha fontos a munkája, akkor nyilván megfizetik.

– És a hálapénzt hogyan szoríthatná ki az önrész?
– A hálapénz bonyolult dolog. Nemcsak a beteg hálájával függ össze, belekalkulálják a nem túl magas orvosi fizetésekbe is. Alátámaszt egy hierarchikus rendszert; vannak orvosok, akik távol vannak tőle, és vannak, akik közel. A hálapénzben ma – bár nyilván biztosan akadnak kivételek – nemcsak az orvos nyújtotta szolgáltatásokat köszöni meg a beteg, hanem cserébe az állami egészségügyben differenciált körülményeket, szolgáltatásokat kaphat. Hálapénz ellenében befektethetnek szebb, csendesebb szobába, vagyis abból a bizonyos közösből jobbat adhat az orvos. Persze, ha minden másmilyen volna, ha az orvosi fizetések magasabbak volnának, ha a sztenderdizálás megvalósulna, ha kialakulna a bonyolultabb, de differenciált biztosítási forma, és mindezek együtt, egyforma erővel hatnának, akkor a hálapénz is háttérbe szorulna. Azt se felejtsük el, hogy ma ismeretségi alapon is vehetünk egészségügyi szolgáltatást. Azt gondoljuk, hogy ha a szolgáltatás végső pontján nincs választási szabadság, akkor nem igaz, hogy a beteg által érzékelt minőség kifejezésre juthat a rendszerben. Ha a biztosító kötve van egy ellátó intézményhez, és a biztosított elégedetlen ennek szolgáltatásával, menni akar onnan, akkor ehhez biztosítót kell váltania. Ez pedig rendkívül bonyolult. A verseny valójában azért szép, mert ott fizethetünk, ahol a jobb minőséget kapjuk. Így ott teremtődik jobb lehetőség a fejlesztésekhez, vagyis az halad gyorsabban előre, akinek a teljesítményét jobban elismerik a fogyasztók. Nem elhanyagolható az sem, hogy a gyógyulás sok tekintetben bizalomhoz kötődik. Ezért nem elvetni való, hogy a bizalommal, mint emocionális tényezővel és gyógyító erővel is számol a rendszer.

– Ez a bizalom a gyógyszerekkel kapcsolatban is megmutatkozik. Sokan ragaszodnak ahhoz a szerhez, amit korábban szedtek. Most azonban az orvos köteles a legolcsóbbat felírni…
– Szokás ezt így interpretálni, de nem így van. Alapeset, hogy a legolcsóbbat kell felírnia. De ha van oka ettől eltérni, akkor írhat fel drágábbat. Attól orvos az orvos, hogy eldöntse, indokolt-e a másik gyógyszert választania a páciensnek.

– Mi az oka annak, hogy a Versenyhivatal az idén különös figyelmet fordít a gyógyszerpiacra?
– A hivatal régóta pártolja a gyógyszerpiaci versenyt, ennek az eredménye ma a piaci liberalizáció. Máris megmutatkoznak a jelei: az egyik patikában olvastam, hogy ingyen mérnek vércukorszintet, házhoz szállítanak, és ha valakinek 1500 forintnál többet kell fizetnie a receptre felírt gyógyszerekért, akkor a vizitdíj összegével azonos kedvezményt kap. Mindebből látható, attól kezdve, hogy nincsenek többé fixhez kötött árak, a patikusok árpolitizálnak. A másik dolog, ami miatt erre a területre koncentrálunk, az az, hogy rengeteg versenyfelügyeleti eljárást kellett indítanunk. Igen gyakori a megtévesztő reklám, főleg a gyógyhatású termékek és a táplálék-kiegészítők körében. A gyógyszereknél ennél kevesebb a gond, hiszen a gyógyszerkönyv komoly dolog. Néha mégis előfordul, hogy más – például megelőző – hatást is tulajdonítanak egy-egy gyógyszernek, mint ami a gyógyszerkönyvben olvasható.

– A jogsértő reklámok terén az egészségre ható termékek piacát évek óta egy lapon említik a távközlési és a pénzügyi szolgáltatások piacával.
– Az egészség az egyik olyan terület, amelyhez nem vagy nagyon keveset értünk, ezért itt vagyunk a leginkább megtéveszthetők. Akárcsak a pénzügyi, a telekommunikációs vagy a biztosítási szolgáltatások, termékek terén.

– Azt mondják, az egészségügyben ritka a kartell. Most, hogy a gyógyszerpiac liberalizálódik, nőhet vagy csökkenhet a titkos megállapodások száma?
– Nem zárható ki, hogy nő, annak ellenére sem, hogy ezen a piacon sok termék megjelenik. Azokban a betegségcsoportokban, amelyekben csak néhány konkurens termék található, elképzelhető a kartell. Ami pedig a patikusokat illeti: a kartell kevésbé kézenfekvő még azokon a piacokon is, ahol kevés a piaci szereplő. Mondjuk egy kisvárosban. Mert ha a beteg úgy találja, hogy a benzinkútnál olcsóbb a vény nélkül kapható termék, akkor ott fogja megvenni.

– Egyes számítások szerint az elmúlt években Magyarországon a kartellek 340, más számítások szerint 142 milliárd forinttal károsították meg a közkasszát. Mi a két szám közti jelentős különbség oka? A feltárt egészségügyi kartellek hányadát teszik ki ennek az összegnek?
– Módszertani eszmefuttatások szerint a kartellezés miatt kialakult ár legalább 10, esetenként 49 százalékkal haladja meg a versenyárat. Az arány attól is függ, hogy az adott termék, szolgáltatás iránt mekkora a kereslet. Azt, hogy az egészségügyi kartellek mennyi kárt okoztak, nagyon nehéz megbecsülni. Főleg az informatikában, az építkezéseknél és bizonyos termékek esetében feltártunk már kartelleket. De nagyon kevés ilyen ügyünk volt ahhoz, hogy fel tudjuk mérni, mekkora kárt okoztak a versenytörvénybe ütköző megállapodások. Mindenesetre érdekes jelenség, hogy miközben a legtöbb digitális termék ára évről évre megfeleződik, addig a digitális hallókészülékeké nem…

– Ha az önök tanulmányában vázoltak nagy része megvalósul, azaz a kórházak között tényleg komoly ár- és minőségi verseny jön létre, akkor mire készülhetünk?
– Abban a pillanatban, ha nem tilos orvost, kórházat reklámozni, megszaporodhat a jogszerűtlen tájékoztatások száma. Fúziók is lesznek, amelynek jelei már most is mutatkoznak, és amelyek a Versenyhivatalt nagyon érdeklik majd. Az erők egyesítése ugyanis jó formája a hatékonyság növelésének, de ez is csak bizonyos korlátok közt lehetséges; a fúziónak lehet versenycsökkentő hatása is.

Farkas Tímea