Ficzere: Bizonyos szakmák megerősítésre várnak
Nincs egyszerre két (állami és magán) rendszerre elég egészségügyi dolgozó, mondta a Portfolionak Ficzere Andrea, az Uzsoki utcai Kórház vezetője.
Magán ÉS állami egészségügy, vagy magán VS. állami egészségügy a helyes megfogalmazás ma Magyarországon, a magánszektor folyamatos erősödésének fényében?
El kell fogadnunk, hogy egyre nagyobb a kereslet a magánegészségügyre, amelynek hátterében számos ok húzódik meg. Az egyik legfontosabb, hogy a magánellátók zömében hamarabb kerül a beteg ellátásra, és általában a betegre fordított idő is több, mint az állami egészségügyben. Ez azt az érzetet keltheti a betegekben, hogy a magánegészségügyben jobban bánnak velük, magasabb szakmai színvonalon látják el őket, pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a két helyen lényegében ugyanazok a szakemberek dolgoznak.
Ez a felismerés vezette az Uzsoki Kórházat, amikor elindította a VIP-szolgáltatásokat?
A VIP osztály indításakor elsősorban a külföldi betegek ellátása volt a célunk, mivel a kórház dolgozóinak nemzetközi reputációja erre reális alapot teremtett. Mi magunk csodálkoztunk leginkább, amikor azt láttuk, hogy egyre több magyar beteg jön hozzánk. Ezt a trendet a 2014-ben érkezett rendeletmódosítás sajnos megállította, így ahhoz, hogy maradéktalanul megfeleljünk a jogszabálynak, változtatnunk kellett a működési rendünkön. Jelenleg a hozzánk forduló külföldi betegeket, valamint azokat a magyar betegeket látjuk el, akiknek nincs érvényes magyar biztosításuk, vagy esetleg valamelyik magánellátótól érkeznek.
Egyre több a magas színvonalú betegellátást nyújtó magánszolgáltató, azonban ezek az intézmények nem rendelkeznek intenzív osztállyal, valamint ritkaságszámba megy, ha az összes szakma jelen van. Emiatt úgy gondolom, általánosságban igaz az a megállapítás, miszerint a betegek legnagyobb biztonságban egy megfelelően felszerelt, jó szakembereket alkalmazó, nívós körülményeket és multidiszciplinaritást biztosító állami intézményben vannak.
Akkor itt nem is a magánszolgáltatás jellege a fontos a betegek számára, hanem az orvos személye?
Tapasztalataink szerint a nagyobb műtétek, vagy a tervezetten hosszadalmasabb ellátások előtt a betegek alaposan megfontolják, kihez szeretnének fordulni. Azok a szakemberek, akik a leginkább keresettek, általában nagyon leterheltek, illetve az állami kórházban végzett munkájuknak korlátot szab a kórház - és persze az osztályuk - teljesítmény volumenkorlátja. Így sok esetben akár hónapokat is várni kell arra a betegeknek, hogy bejussanak hozzájuk. A megoldás jelenleg általában az, hogy valamelyik magánellátóban, vagy pl. ahol van, ott a kórházak térítéses osztályain próbálnak kapcsolatba lépni az általuk keresett orvossal.
Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor hangsúlyozni, hogy államilag biztosított magyar beteg nem lehet hátrányban a magánbetegekkel szemben.
Vagyis ezek alapján kimondhatjuk, hogy a két rendszernek van helye egymás mellett, világos határvonalak mentén?
Igen. A két rendszer működhet egymás mellett, de nagyon éles válaszvonalakra, jól kidolgozott működési rendekre van szükség.
Nem szeretnék tanácsokat adni, hiszen miniszter úr és államtitkár asszony is pontosan látja a mai magyar egészségügy helyzetét. Tisztában vannak a lehetőségekkel és azokkal a bajokkal is, amiben lépni kell, sőt, amennyire tudom, kidolgozott terveik vannak a megvalósításra. Ezért ők ülnek jelenleg a székekben.
Ha mégis meg kell valamit fogalmaznom, akkor csak annyit jegyeznék meg, hogy – az onkológia, vagy a mellkassebészet példáját előhozva – bizonyos szakmák és bizonyos intézmények megerősítésre várnak. Talán érdemes lenne azokat az ellátókat segíteni (plusz kapacitással, megnövelt finanszírozással, korszerű eszközparkkal, stb.), ahol a problémás eseteket késlekedés nélkül, magas szakmai színvonalon gyógyítják, s amelyek emiatt népszerűek a betegek körében.
Ha az állam vállalja a finanszírozás emelését, akkor erőteljesebb lehet-e a felelős gazdálkodás szempontja?
Igen, de ez meglehetősen nehéz ügy. Bizonyos mértékig természetesen felelős a menedzsment a kórház gazdasági mutatóiért, hiszen van, ahol jobban, okosabban, rugalmasabban, a bajokra gyorsabban és megfelelőbben reagálva dolgoznak, de számos olyan intézmény is akad, ahol a helyi adottságok nem teszik lehetővé a gazdaságos működést. A kapacitáselosztások, valamint a területi ellátási kötelezettség is nagyban befolyásolja a kórház eredményét. És persze a leglényegesebb kérdés: hogyan tudjuk, illetve meg tudjuk-e gyógyítani a rendelkezésünkre álló forrásból az összes, valóban kórházi ellátást igénylő, területünkhöz tartozó beteget? Ha nem, milyen erkölcsi és anyagi következményekkel kell szembesíteni magunkat?
