„Ezt a korbácsos, dadus típust nem szeretem”

Sorozatban készülnek bemutatni a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség és Szervezetfejlesztési Intézet munkáját decemberben és januárban, jelentette be egy csütörtöki tanácskozáson a GYEMSZI főigazgatója. E találkozókra az Országgyűlés egészségügyi bizottságának tagjai épp úgy hivatalosak lesznek, mint a kórházak vezetői, illetve az ágazat beszállítói. Török Krisztina szerint erre azért van szükség, mivel úgy tűnik, még mindig nem ismerik eléggé szervezetük tevékenységét.

A struktúraátalakítás és a progresszivitási szintek kijelölése nélkül az egészségügyet nem lehet átállítani egy olyan pályára, amit mindenki szeretne, szögezte le a főigazgató. A korábban alkalmazott kapacitás alapú tervezés rendkívül sok hibával küzdött, rugalmatlan volt, átláthatatlan és hatékonytalan, ezért állították középpontba a szükségleteket. Az elmúlt két év azt igazolja, hogy rendben vannak a progresszivitási szintek, a fekvőbeteg ellátó hálózat alkalmazkodott, megfelelő módon irányítja a betegeket a különböző ellátási szintek között.

A főigazgató úgy véli, az elmúlt három év legfontosabb eredménye a profiltisztítás, a funkcióváltás és az integráció. Költséghatékony ellátási forma kialakítása zajlik, miközben a népegészségügyi problémákra is megpróbálnak – a fekvőbeteg ellátásnál - reflektálni. Ez azért fontos, mivel ezen a szinten is szeretnének olyan hálózatot kialakítani, amely „hozza a népegészségügyi akciótervet”.

A területi ellátási kötelezettségek ma már racionálisan követik a betegutakat, s a progresszivitási szinteket. Átlátható betegutak alakultak ki, ami Török Krisztina szerint abból is látszik, hogy egyre kevesebb kérés érkezik ezek átalakítását igényelve.

Lesznek még megtakarítások

Az  intézmények átadás-átvételének lebonyolítása komoly feladat volt. „Néha azt érzem, hogy a döntéshozók – mivel ennek során nem történt gikszer – nem érzékelik, hogy ez mekkora feladat volt az intézmények, a szaktárca és a GYEMSZI részéről.”  A minőségjavítás, a hatékonyságnövelés és az ellátásszervezés a legfontosabb további feladatok.

Ami az uniós pályázatokat illeti, 285  infrastruktúrális beruházás zajlik a GYEMSZI fenntartásába tartozó intézményekben, ezek értéke 318 milliárd forint. A kormány 20 milliárdot tett hozzá a fejlesztésekhez, hogy azok valóban megvalósulhassanak.

Közbeszerzésekkel kapcsolatban a főigazgató elmondta, hogy a célként meghatározott megtakarítások idén és jövőre is teljesíthetőek. Ugyanakkor térségi szinten még mindig adott annak lehetősége, hogy közös kórházi beszerzésekkel nyereséget érjenek el. A villamosenergia, a földgáz valamint a gyógyszer beszerzésekben nagyon komoly eredmények születtek, lassan 5 milliárd forintnál tartanak a megtakarításokkal.

2012 júliusától megjelent egy feladatarányos finanszírozási rész az egyre torzabbá váló tvk módosítására. Ennek nagyságrendje a jelenlegi 20 százalékról tovább emelkedik jövőre. Török Krisztina elismerte, hogy lemaradásban vannak a hbcs kódkarbantartással, reményei szerint ez a munka jövőre megkezdődhet.

Az idei, 33 milliárdos kórház konszolidáció megalapozott módszertan alapján történt, annál is inkább, mivel „tudtuk, hogy az intézményeinkben komoly baj van”. Fontos volt tehát, hogy a pénz ne az év utolsó napjaiban érkezzen meg, veszélyeztetve addig a biztonságos betegellátást. Az elosztás során a 4., 5., 6., 7. és 8. havi 30 napon túli lejárt szállítói állományok átlagát vették figyelembe, kiemelve a beruházásokat, mivel kormányzati utasítás úgy szólt, hogy kizárólag a szállítói tartozások rendezése a cél.

Nincs az a pénz

Az elhangzottakra reagálva a kórházszövetség elnöke felidézte azt a régóta tartó vitát, amely arról szól, hogy vajon a hatékonytalanság vagy a forráshiány az ágazat legtöbb gondjának az oka. S bár Velkey György szerint mindkét állításban van igazság, alapproblémának a pénztelenséget tartja.

A kórházak 16 milliárd forinttal tartoznak három gyógyszer-nagykereskedőnek, s ebből 6-7 milliárd a lejárt követelés. Nem véletlen, hogy a hitelezőket elsősorban az érdekli, milyen döntések születnek annak érdekében, hogy ne termelődjön újra az adósság. Annál is inkább, mivel „feleződik” a tartozás újratermelődésének ideje, fejtette ki Sándor Marianna, a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetsége Kórházi Tagozatának elnöke, az Euromedic Pharma vezérigazgatója, aki szerint a központi gyógyszer közbeszerzés legfontosabb tanulsága számukra az volt, hogy „a piac szereplői nem mehetnek egymás ellen”. Ugyanakkor az is egyértelművé vált, hogy a kórházak gyógyszerellátása nem működik a nagykereskedők nélkül.

A szakmai vitát moderáló Sinkó Eszter szerint az idei, jelentős konszolidációra többek között azért volt szükség, mert a tavalyi béremelés 30 milliárdját lényegében a dologi kiadásokból vették el. A központivá vált irányítással kapcsolatban pedig úgy vélte, ez azért nem hatékony, mivel a döntési pozícióikat elvesztő kórházigazgatók nem tudnak gyorsan reagálni a felmerülő kedvező vagy akár kedvezőtlen jelenségekre. A problémákra a GYEMSZI két hét vagy három hónap múlva sem válaszol.

Török Krisztina vitába szállt az Egészségügyi Szakmai Kollégium Menedzsment és Egészség-gazdaságtan Tagozatának vezetőjével, mondván nem mindenhez kell engedély „csak azokhoz, amiket a jogszabályok előírnak”. Beszerzések szempontjából – ismerte el a főigazgató – valóban szűkültek a kórházi mozgásterek. „Ha egy rendszert egységesíteni szeretnénk, akkor muszáj először rendet rakni.” 2020-ra – tette hozzá – nem egy ilyen központosított rendszert képzeltek el, mint azt a norvég minta is mutatja, egy csomó feladatot kórház közelbe kell telepíteni. „Ezt a korbácsos dadus típust nem szeretem, de most van egy rendrakási fázis.”

Őrlőkövek között

Korábban is kiszolgáltatottak voltak a kórházigazgatók, az önkormányzatok és a beszállítók hol durva, hol finomabb módon gyakoroltak rájuk nyomást. Nem egyszerű ítéletet mondani a jelenlegi helyzetről – folytatta Velkey György -, amikor a rendszer elindult egy normatív irányba, bár ennek jegyében most kétségtelenül sok elemében valóban csökkent a főigazgatók mozgástere. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a jövőben tisztázódjanak a hatáskörök fenntartói-térségi-főigazgatói szinten. „Ez egyfajta kontroll alatti decentralizáltabb működést jelent.”

Az egészségügyi kormányzat és a beszállítók közötti bizalmi problémáról szólt Rásky László, aki úgy látja, nem az intézmények, hanem a beszállító cégek vannak bajban, különösen a kisebbek. Van olyan cég, amelyik – miközben 30 millióval tartozik neki az állam – 15 milliós hitelfelvételre kényszerül, hogy munkabért tudjon fizetni, említette példaként az Orvostechnikai Szövetség főtitkára. De szóvá tette azt is, hogy volt kórházigazgató, aki a várható, s már korábban beígért konszolidációra hivatkozva hónapokkal korábban felhagyott a beszállítók kifizetésével.

A közbeszerzésekről szólva Sinkó Eszter megállapította, hogy a gyógyszerek központi megvásárlásával néhány intézmény jól járt, ám a földgázközbeszerzés nem volt sikeres, mivel a korábban közösen vásárló nagy kórházak jobb árakat értek el, a felhasznált áramot illetően pedig mindenki rosszul járt, hiszen kedvező szerződéseket kellett felbontani. Török Krisztina szerint viszont a kórházak alapvetően jobban jártak, csak az összehasonlításba az olajár változást bele kell kalkulálni.