Esztétika és gyógyítás

– Ha valaki érvényesülni akar a piacon, valamilyen módon meg kell különböztetnie magát. Gondolom, ez a kutatásokra is igaz.
– A mi klinikánk elsősorban a molekuláris genomika és a multifaktoriális bőrbetegségek genetikai és immunológiai hátterének feltárásán dolgozik. Már a lábszárfekély, az akne, a pikkelysömör és a melanoma genetikai és immunológiai okainak felderítésében is értünk el eredményeket. Az allergiás betegségek közül a szénanáthával kapcsolatosan folytatunk kutatásokat, biotechnológiával foglalkozó munkatársaink pedig különféle sejttenyésztési eljárások kidolgozásán, továbbfejlesztésén munkálkodnak; ez a módszer teremt lehetőséget a sejtterápián alapuló kezelésre. Fotobiológiai munkacsoportunk új fényterápiás módszert fejlesztett ki a pikkelysömör és a festékhiány-betegség kezelésére – ezt az eljárást ma már több nemzetközi protokoll tartalmazza. A Debreceni Tudományegyetem Bőrgyógyászati Klinikáján főleg a különböző fény által okozott megbetegedések, azaz a fotodermatózisok patogenezisével foglalkoznak, az allergián belül a csalánkiütést kutatják. A pesti klinikán pedig elsősorban a ritkán előforduló, de nagyon súlyos, örökletes bőrbetegségek genetikai hátterét, valamint az autoimmun hólyagos bőrbetegségeket vizsgálják, és kiemelkedően professzionális szinten működik az STD-központjuk (sexually transmitted diseases).

– Az ön által irányított klinikán egy speciális kozmetológiai és bőrfiziológiai kutatólaboratórium is működik, ahol nemcsak alapkutatások folynak, de teszteket is végeznek a kozmetikai ipar számára. Igazán előremutató gondolkodás. Miért ezt a területet választották?
– Egyértelmű volt számomra, hogy elképzeléseinket, vágyainkat tisztán a közfinanszírozott ellátásokból származó bevételből nem tudjuk megvalósítani. Az állam ma több pályázati pénzt ad az iparral való együttműködésre, mint a klinikánkon végzett hagyományos alapkutatásra. Olyan ipari partnereket kerestünk, akiknek segíteni tudunk termékeik fejlesztésében vagy tesztelésében. A gyógyszeripari fejlesztésekben való részvétel mellett úgy véltük, érdemes nyitnunk a kozmetológiai ipar felé is. Döntésünk helyesnek bizonyult: ma már éves szinten 20-30 millió forintos bevételünk származik ebből az együttműködésből.

– Világszerte megfigyelhető tendencia a lézerek és egyéb speciális fényterápiás készülékek alkalmazása a bőrgyógyászatban. Az SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika az egyetlen Magyarországon, ahol a lézerek bőrgyógyászati alkalmazását kutatják, oktatják és a lehető legszélesebb körben alkalmazzák bőrbetegségek és esztétikai rendellenességek kezelésére. Hogyan tudták ezt megvalósítani?
– Mivel a kozmetológiai célú beavatkozásokat a társadalombiztosítás nem támogatja, a több tízmillió forintba kerülő lézerek beszerzésére pedig nincs lehetősége az egyetemnek, a klinika alapítványa egy közhasznú társaságot hozott létre, amely országos központként szolgál kozmetológiai beavatkozások végzésére, oktatására, kutatására. Ma már 60-70 millió forintos eszközparkkal rendelkezünk. Ennek köszönhetően intézményünkben világszínvonalon folyik a gyógyítás, illetve az esztétikai rendellenességek kezelése. A Kozmetológiai Intézet Kht. által beszerzett nagy értékű eszközöket gyógyításra is használjuk, ami elősegíti gazdaságos működésünket. A Kozmetológiai Intézet révén például Magyarországon egyedül Szegeden van lehetőség a pikkelysömör és a festékhiány-betegség XTRAC lézerrel történő kezelésére, de alkalmazzuk az eljárást szőrtelenítésre, értágulatok, felületi visszértágulatok kezelésére, jóindulatú bőrdaganatok eltávolítására, pigmentfoltok eltüntetésére, ránctalanításra, arcbőr-fiatalításra és hegek gyógykezelésére. A beavatkozások biztonságát és eredményességét a nagy tapasztalattal és gyakorlattal rendelkező szakorvosok és a modern, világszínvonalú készülékek garantálják.

– Az emberek többsége szép és örökké fiatal szeretne lenni, ezért szinte bármire hajlandók. A fogyasztói magatartástrendek alól nyilván a bőrgyógyászok sem tudják kivonni magukat.

– Bizonyos esetekben nehéz meghúzni a határt a betegség és a kozmetológiai rendellenesség között. A betegek részéről igen nagy az igény a jóindulatú, de esztétikailag zavaró bőrelváltozások eltávolítására, s ezeket szeretnék lehetőség szerint azonnal – és persze tb által finanszírozottan – eltüntetni. Ez nemegyszer komoly, nehezen kezelhető orvos-beteg konfliktusokhoz vezet.

– Mennyire reálisak a szépülni vágyók elvárásai az orvostudománnyal szemben?
– A kezelések megkezdése előtt nagyon fontos a szépülni vágyók korrekt tájékoztatása arról, hogy a kezeléstől milyen eredmény várható. Alapos felvilágosítás esetén az irreális elvárások és a realitások közötti olló szűkíthető.

– A „szépségterror” nyomán új betegségekkel, például anorexiával, bulimiával szembesülünk, szépségfokozó kapszulákat szedünk, plasztikai beavatkozásoknak vetjük alá magunkat. Hol a határ?
– A „szépségfokozó” kapszulák hatékonyságát objektív módszerrel még nem igazolták, de a piackutatások előrejelzései az „egészségvédő” táplálékkiegészítők után ezeknek is nagy jövőt jósolnak.

– Szakmai szempontból mennyit profitálnak ebből az iparágból a hazai bőrgyógyászok?
– Az esztétikai beavatkozásokat továbbra is elsősorban a bőrgyógyászok és a plasztikai sebészek végzik, magánrendeléseik során. Ez – az anyagi szempontokon túl – betegeik megtartását is elősegíti, hiszen nem kell máshoz küldeniük a beteget, ha esztétikai problémája megoldását is kéri orvosától.

– Önöknek azonban nem a szépészet, hanem a gyógyítás az elsődleges feladatuk. Milyen nehézségekkel szembesülnek a bőrgyógyászok ezzel kapcsolatban? Mik az erősségeink és a gyengeségeink nemzetközi összehasonlításban?
– Úgy vélem, a magyar bőrgyógyászat kitűnő eredményeket ér el. Szakmánk elismertségét igazolja az is, hogy 2009-ben a European Society for Dermatological Research éves kongresszusát Magyarországon rendezi; a kongresszus elnöke Kárpáti Sarolta professzor asszony. A hazai – német hagyományokat követő – bőrgyógyászati ellátás spektruma hazánkban nagyon széles. Más országok gyakorlatát vizsgálva eltérő modelleket láthatunk. Idehaza, mint Németországban, Ausztriában vagy Svájcban, bőrgyógyászok látják el a dermatoonkológiai eseteket, a diagnózistól a terápia végéig. Angliában sebész operálja a bőrdaganatot, onkológus ad citosztatikumot és patológiai intézetben történik a szövettani diagnózis. Az allergológia területéről is említhetek példát: léteznek olyan súlyos hólyagos bőrbetegségek, amelyeket az intenzív ellátást követően belgyógyászok, másutt viszont, így nálunk is, bőrgyógyászok kezelnek. De említhetem a krónikus, nem gyógyuló fekélyt, extrém szuperinfekcióval, nagy területre kiterjedő nekrózissal – ez bizonyos országokban a szeptikus sebészet feladata, Magyarországon, a német vonalat követve, a bőrgyógyászoké.

– Az egyre szűkülő költségvetési források, a folyamatosan módosuló piaci környezet, az érdekeltségi rendszer változása a bőrgyógyász szakmát is eléri. A tudományos testületeik tagjai, illetve a szakmai kollégium vezetői gondolkodtak már azon, miként felelhetnek meg az elkerülhetetlen változásoknak?
– Tudni kell, hogy azok a betegek, akiknek elrejthetetlen bőrelváltozásaik vannak, szociálisan ellehetetlenülnek: nem tudnak dolgozni, sokuk egyetlen bevételi forrása a táppénz; mentálisan nagyon megviseli őket, hogy kénytelen otthon, a külvilágtól elzárva élni. A bőrbetegségek kezelése, gondozása méregdrága, így a fenntartóinknak általában veszteséget termelünk. Az egyetemek megtehetnék, hogy a hozzájuk küldött beteget nem fogadják, a területi ellátási kötelezettség alapján saját kórházába utalják vissza. Csakhogy a szerkezetátalakítás következtében számos intézményben megszűnt az önálló bőrgyógyászati osztály, sok helyütt mátrixrendszerben gyógyítanak, amely cáfolhatatlanul hatékonyabban működik, mint az osztályos struktúra. Bizonyos szakmák, így például a sebészet esetében ez nem okoz gondot. Ez a bőrgyógyászat némely szegmensére is igaz, de a dermatológia igen speciális szakma: a súlyos fekélyessége miatt bűzös lábú beteget nem lehet egy epés panaszokkal küszködő ember mellé fektetni. De szeptikus sebészetre sem, mert előbb-utóbb feltisztul a sebe, akkor pedig transzplantálni kell. Ráadásul ezek a betegek különleges know-how-t igényelnek: mint említettem, betegségük látványos, ami sokszor nem csak a betegtársakat, de a nővéreket is elrettenti.

– Mi a megoldás?
– Biztos, hogy lépni kell, mert még ott is problémák adódnak, ahol a bőrgyógyászati osztályok „túlélték” a reformot. Ugyanis a gazdasági megszorítások miatt lehetetlen javítani a szakmai szempontból kifogásolható körülményeken, a személyi feltételek hiányosságain. Jobbára még a betegellátáshoz szükséges alapvető műszerek, eszközök sem biztosítottak. A hatékony kezeléshez elengedhetetlen gyógyszerek köre úgyszintén nem áll a kollégák rendelkezésére. Kezdetben még harcoltak, de már belefáradtak: vagy elhagyják a pályát és/vagy az országot, vagy beletörődve a megváltoztathatatlanba, továbbküldik betegeiket a centrumokba. Mi pedig, „a sor végén állva”, kénytelenek vagyunk ellátni a hozzánk fordulókat, s elkönyveljük a veszteséget. Kérdés azonban, hogy a tulajdonosaink meddig tolerálják ezt az áldatlan állapotot. Véleményem szerint a járóbeteg-ellátás finanszírozásának javításával, az ellátás részleges privatizációjával csökkenthető lenne a közfinanszírozott egészségügyi ellátásból „kiszállók” aránya. A fekvőbeteg-ellátásban a progresszivitási szintnek megfelelő finanszírozás hozhatna előrelépést.

Medical Tribune

Névjegy 
Kemény Lajos 1959-ben Szegeden született, és 1983-ban végzett a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. A diploma megszerzése óta az egyetem Bőrgyógyászati Klinikáján dolgozik; 1987-ben bőr-, nemi betegségek és kozmetológiából, majd 1993-ban klinikai immunológia és allergológiából szerzett szakorvosi képesítést; 2004 óta a SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika tanszékvezető egyetemi tanára, dékánhelyettes. Az MTA-SZTE dermatológiai kutatócsoportjának vezetője, az SZTE Klinikai Orvostudomány Doktori Iskola vezetője. A 182 eredeti közlemény (IF: 437), az ezekre kapott 1465 idézet (SCI), az 5 bejegyzett és további 15 bejelentett szabadalom a Kemény professzor vezetésével folyó tudományos munka elismertségét jelzi. Több tudományos társaság, köztük a „European Dematology Forum” vezetőségének tagja, a Magyar Immunológus Társaság alelnöke, és az MDT decemberi nagygyűlését követően a Magyar Dermatológiai Társulat elnöke.