Rendszerszintű a válság a hazai pszichiátriai ellátásban
A Népszava Szike című podcastjében Slezák Adrienn pszichiáter főorvos, a Magyar Pszichiátriai Társaság alelnöke és Spányik András orvos-pszichoterapeuta elemezte, mi történik, amikor egy nagy intézményben egyszerre fogy el az ember, az idő és a mozgástér.
A pszichiátriai ellátás szerkezetét máig meghatározza az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, a Lipótmező 2007-es bezárása. Annak megszüntetése a Gyurcsány-kormány idején emblematikus szakpolitikai töréspont lett, amelyre a későbbi fideszes kormányzati kommunikáció gyakran hivatkozott úgy, mint „jóváteendő bűnre”. Így azt ígérték, hogy nem maradhat ellátatlan beteg, a kieső kapacitásokat más intézményekben pótolják, a rendszert pedig fejlesztik. A vendégek szerint azonban a „teljes értékű” országos intézet szerepe – különösen a módszertani, szervezési, minőségbiztosítási munka – nem épült vissza.
Papíron lett országos intézeti funkció, de az a fajta rendszer-szintű rálátás, amely megmutatná, hol milyen ellátás folyik, hol fogy el a szakember, hol szakadnak a betegutak, mára „elvékonyodott.” Ez azért súlyos, mert a fővárosi Nyírő kórházban most kialakult krízis vidéken „ már régen valóság”: amikor egy megyében elfogynak a pszichiáterek, nincs kit átirányítani. A Népszava Szike című podcast adásában elhangzott, hogy a rendszer nem csupán túlterhelt, hanem rosszul szervezett és aránytalan is.
