Elvesztett életévekben mérhető a népegészségügyi stratégia hiánya

Az öt nemzeti egészségprogramra támaszkodva készül el az átfogó népegészségügyi stratégia, amely évtizedekre meghatározza majd a magyar egészségügy fejlődését – ígérte Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere 2018 nyarán, amikor bőrkötésben bemutatta a programokat, amelyeket egyébként – bár ígérték – azóta sem hozták nyilvánosságra. Mindennek tükrében meglepő kijelentést tett Ádány Róza, a DE Általános Orvostudományi Kar Népegészség- és Járványtani Intézet professzora, aki egy kedden véget érő, két napos konferencián úgy fogalmazott: átfogó, nemzeti népegészségügyi stratégiára van szükség.

Nincs nálunk kedvezőtlenebb helyzetben lévő régió a V4-ek országaival összevetve – igazolta a professzor szerint A magyar gazdaság versenyképességének növelése a lakosság egészségi állapotát javító népegészségügyi intervenciók célcsoportjainak és tartalmának azonosítása révén című projekt, amelyet a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal 1,464 milliárd forinttal támogatott. A 2016-ban kezdődő és május 31-én záruló programban a DE általános orvostudományi, népegészségügyi és gazdaságtudományi karának szakemberei vettek részt, kutatásaik és felméréseik szerint pedig – mint a programot vezető Ádány Róza fogalmazott – drámai a helyzet a korai halálozást tekintve a daganatos, valamint a szív- és érrendszeri betegségek esetében az észak-magyarországi, illetve az észak-alföldi régiókban. A rendkívül kedvezőtlen halálozási mutatók hátterében a továbbra is a szív- és érrendszeri, az anyagcsere-, és a daganatos betegségek a meghatározók.

A gének töltik meg a puskát, de az életmód és a környezet húzza meg a ravaszt – fogalmazott a professzor az előadásában, amelyben beszámolt a kardiometabolikus betegségek genetikai és környezeti kockázati tényezőit felmérő vizsgálat eredményeiről. A magyar általános és roma populációkban súlyozott és súlyozatlan vizsgálatokkal is igazolták, hogy genetikai tényezők is szerepet játszanak a csökkent HDL szint hátterében, amelynek döntő szerepe van a kardiometabolikus szindróma iránti fogékonyságban. A hazai roma populációban a hajlamosító snipek is gyakoribbak, így a betegség rizikója is magasabb az ő körükben. Korábban manifesztálódik a 2-es típusú diabétesz is ebben a csoportban, amelynek tagjai 6,5 évvel korábban válnak cukorbeteggé.

Minél szegényebb, depriváltabb egy adott régió lakossága, annál nagyobb a kardiovaszkuláris megbetegedések kockázata, szinte nincs gyógyszeres prevenció: minél elmaradottabb egy térség, annál alacsonyabb a korai statin használat – állapította meg a vizsgálat. Nagy területi egyenlőtlenségek figyelhetőek meg a vérnyomáscsökkentők, klasszikus ACE-gátlók, béta blokkolók, antitrombotikus szerek használatában is.

Kevés a csipszadó

Komplex egészségfelmérést is végeztek a projekt keretében 2018-ban. A fizikai, és rutin laborvizsgálatok mellett kérdőívet töltettek ki, az egészségmagatartásra, táplálkozási szokásokra, az egészségügyi ellátással kapcsolatos ismeretekre vonatkozóan.

Rendkívül jelentős mértékben emelkedett a hasi elhízás gyakorisága úgy a magyar, mint a roma populációban, utóbbiak esetében szignifikáns eltérést tapasztaltak – derült ki a vizsgálat eredményeiből, amelyeket egy hét évvel korábbi kutatás adataival vetettek össze. A magas vérnyomás előfordulási gyakorisága viszont a magyar általános populációban volt sokkal magasabb.

A 2011 és 2018 között tett kormányzati intézkedések, mint például a csipszadó bevezetése vagy a transzzsírsav-rendelet nem elégségesek a romló folyamatok megfékezésében – szögezte le Ádány Róza. A rejtett magas vérnyomás és a cukorbetegség tekintetében rendszeres, szabály szerinti szűrésre van szükség, és alapvető követelmény lenne a megkezdett terápiák folyamatos monitorozása is.

Míg a teljes energia-bevitel mindkét társadalmi csoportban növekedett a két vizsgálat közötti időszakban, a romák körében szignifikánsan alacsonyabb rost-, ugyanakkor lényegesen magasabb hozzáadott cukorfogyasztást tapasztaltak. Szinte minden vonatkozásban elmarad a nemzetközi ajánlásokban megfogalmazott célértékektől a táplálkozás során bevitt ásványi anyagok mennyisége mindkét vizsgált csoportban. A napi nátrium bevitel durván magasabb a WHO által javasoltnál, viszont a B1 vagy a D-vitaminfogyasztás messze elmarad a kívánatostól.

Szentes Tamás: Az alapellátás most alkalmatlan népegészségügyi feladatok ellátására

Több és előrehaladottabb stádiumban lévő daganatos beteg jelenhet meg a jövőben a hazai ellátórendszerben a leállított népegészségügyi szűrővizsgálatok nyomán – foglalta össze előadásában Szentes Tamás, a projekt tanácsadó testületének tagja. A koronavírus-járvány lekötötte az egészségügyi ellátórendszer kapacitásait, romlott a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, az életminőséget befolyásoló beavatkozásokat leállították. Jelentős nosocomiális fertőzések zajlottak a járvány mindhárom hullámában az intézményekben – vélekedett az egykori tisztifőorvos, ám szavait adatok nem támasztják alá, hiszen a Nemzeti Népegészségügyi Központ utoljára a 2018-as eredményeket tette közzé a Nemzeti Nosocomialis Surveillance Rendszer (NNSR) jelentésben.

Bár a népegészségügyi ellátás állami feladat, ám a rendelkezésre álló erőforrások korlátozottak, így csupán a legnagyobb betegségterhet jelentő állapotokra fordul figyelem. Bár a népegészségügyi rendszer kialakítása elkezdődött, de koordináció nélkül, a gyógyító rendszerektől elhatároltan működik. Kevés a feladatok ellátásához szükséges eszköz, és az alapellátás sem képes népegészségügyi szolgáltatások nyújtására – foglalta össze Szentes Tamás.

A koronavírus-járvány jelentős kihívást jelentett az egyébként is gyengélkedő népegészségügyi ellátórendszer számára, miközben az egészségügyi infrastruktúra is alkalmatlannak bizonyult a váratlan mennyiségű akut fertőző beteg ellátására. A hatóságok a pandémia kezeléséhez szükséges erőforrásokkal nem rendelkeztek, amiből működési hiányosságok adódtak, ez pedig szükségessé tette az átcsoportosításokat – mondta a tanácsadó, aki szerint fel kell készülni az újabb pandémiára is.

El kell különíteni a fertőző és nem fertőző betegek gyógyítását, megfelelő ellátásszervezéssel utóbbiak fogadására is fenntartva a lehető legszélesebb portfóliót. A hatóságok, a monitorozási technológiák és a humánerőforrás megerősítésének kell fókuszba kerülnie, és intézményesített fundamentumok is szükségesek. A kritika és adaptáció nélkül átvett praxisközösségek rendszere nem lesz alkalmas megfelelő népegészségügyi funkciók betöltésére – vélekedett Szentes Tamás, felhívva a figyelmet arra, hogy a hatékony működés érdekében központi irányításra van szüksége az Egészségfejlesztési Irodák (EFI) hálózatának is.

Kiemelte még a szükségletek és a hatékonyság monitorozásának fontosságát is, amelyhez elengedhetetlen a régóta ígért egészségügyi obszervatóriumok felállítása.

 A népegészségügy elvesztegetett évtizede

A 2010 óta regnáló kormányzat nagy hangsúlyt fektetett – legalábbis a kommunikációban – a népegészségügyi programokra, ám előrelépni egyelőre nemigen sikerült. Szócska Miklós 2010 júniusában a Parlament Egészségügyi Bizottsága előtt – ami akkor még rendszeresen és érdemben ülésezett – arról beszélt, hogy krízishelyzet alakult ki a népegészségügyben, az ágazat irányítói pedig ezt a problémát is kiemelten kezelik majd: toldozás-foldozás helyett új programot indítanak. A Semmelweis tervben 2013-ra ígérték a népegészségügyi program meghirdetését, ám ez elmaradt. Nem került a parlament elé a Nemzeti Népegészségügyi Stratégia 2017-2026 elnevezésű program sem, amelynek létrehozásáról 2016 októberében döntött a kormány.

2016  júniusában Lázár János, aki akkor a Miniszterelnökséget vezette, arról beszélt, hogy népegészségügyi programra előkészítő javaslatcsomagot kell összeállítania Ónodi-Szűcs Zoltán akkori egészségügyért felelős államtitkárnak, együttműködve elődjével, Zombor Gáborral, valamint Sonkodi Balázzsal, aki akkor a stratégiai ügyekért felelt a Miniszterelnökségen. Az előkészítő javaslatcsomag részleteiről akkor és azóta sem derült ki semmi.

Mindeközben 2016 augusztusában, a Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesületének (NKE) X. konferenciáján Szentes Tamás még tisztifőorvosként az új magyar népegészségügyi program elkészítésével bízta meg az egyesületet; a program kidolgozására felállított bizottságot Ádány Róza, mint az egyesület elnöke vezette. Közel egy évvel később a „népegészségügyi helyzet javításáért” együttműködési megállapodást írt alá Ónodi-Szűcs Zoltán és az NKE. Az NKE munkacsoportjának kidolgozott programterve 2018-2030 közötti időszakra szól, és három éve bőrkötésben várja sorsát a tárcánál.