Előny a magánellátóknak a betegközpontúság
A Betegfókusz.blog.hu szerint a páciensek közel háromnegyede az emberközpontúság miatt választja a magánellátást a közellátással szemben.
Az egészségügyben zajló folyamatok alapján egyértelmű, hogy a magánegészségügyi piac keresleti és kínálati oldalról egyaránt robbanás előtt áll, amelynek jeleit néhány éve már jól érzékeljük, írja Betegfókusz című blogján dr. Ficzere Andrea.
A magánegészségügyi ellátás térnyerésének alapvető oka az, hogy a betegek sokkal magasabb színvonalú közfinanszírozott egészségügyi ellátást várnának el, mint amihez hozzájutnak. Ennek a színvonalbeli deficitnek részben a hosszú ideje tartó permanens alulfinanszírozottság az oka, még akkor is, ha az utóbbi időszakban számos pozitív kormányzati kezdeményezést láttunk. Az OECD statisztikája alapján Magyarország az egészségügyre fordított közfinanszírozás és a kormányzati kiadások egészségügyi szektorra fordított relatív aránya alapján – annak ellenére, hogy az utóbbi időben javult a helyzet – még az utolsók között van Európában. A KSH adatai szerint 2015-ben a közfinanszírozás összesen 1642 milliárd forint volt, ami az összes egészségügyi kiadás csupán 66,7 százalékát fedezte. A fennmaradó részt magánforrásból költötte a lakosság – kisebb részben önkéntes egészségügyi-finanszírozási alrendszeren keresztül, nagyobbrészt közvetlen pénzkiadással.
Az alulfinanszírozottság egyik markáns jele az állami egészségügyben dolgozók alacsony bérezése. Írom ezt annak ellenére, hogy az ágazat két év alatt mintegy 30 (!) százalékos bruttójövedelem-növekedést ért el, azonban ez a bérrendezés sajnos még korántsem nevezhető kielégítőnek, illetve nem bizonyul garantált visszatartó erőnek a financiális okok miatt pályaelhagyást tervezők számára. Az elmúlt években 1000 fő feletti volt a külföldi munkavállaláshoz igazolást kérő orvosok száma, s bár két éve ez a szám végre csökkenést mutat, nem elhanyagolható a nemzetgazdasági szempontból jövedelmezőbb szakmákra való áttérés, azaz a szakmaelhagyás sem.
A fentiek eredményeképpen csökken és ráadásul nagyon egyenetlen a lakosság közellátáshoz való hozzáférése. A túlterheltség fokozza a dolgozók frusztrációját, amely rövidebb-hosszabb távon kiégéshez, és újabb ország, vagy pályaelhagyáshoz vezet. Nyilvánvaló, hogy a kizsigerelt kollégák nem minden esetben tudják azt adni a betegnek, amire a páciensek vágynak, hiszen fogytán a türelem, a betegre fordított idő, a valódi odafigyelés. Ez pedig tovább gyengíti az egészségügyi ellátórendszerbe vetett bizalmat. A nehezen hozzáférhető, sok esetben frusztrált, túlterhelt egészségügyi személyzettel, nem teljesen átláthatóan működő, részben egyébként is magánfinanszírozott (paraszolvencia) állami egészségügyi ellátás végső soron a magánellátás iránti kereslet élénkítését eredményezi.
