Elkezdtek úgy működni a szülészetek, ahogyan kéne
A Magyar Nemzet szerint nincs motiváció arra, hogy más minőségben lássák el a „fizetős” betegeket, így mindenki ugyanolyan ellátást kap.
Mint ismert, a hálapénz felszámolásának egyik állomása, hogy a szülészeteken (is) tavaly januártól hatályos a törvénymódosítás: paraszolvenciát adni és elfogadni egyformán bűncselekmény.
A jogszabály világos, részletszabályok hiányában azonban sok a kérdés, főként a babák világrahozatala körül, így jelenleg a következő a helyzet: amikor egy várandós nőnél megindul a szülés és bekerül a kórházba, annál az orvosnál fogja világra hozni gyermekét, amelyik éppen aznap dolgozik/ügyel.
Az intézkedés hatalmas vihart kavart, némileg joggal, hiszen az egészségügy egyik legérzékenyebb beavatkozásáról beszélünk, ahol az édesanya körülményeit tekintve talán az egyik legfontosabb tényező a biztonságérzet: nem véletlen, hogy eddig ő választotta ki, melyik az a szakember, akit a bizalmába fogad.
Ezzel viszont jóformán az iparág minden szegmense visszaélt – tisztelet a kivételnek –, egy átlagos szülés „ára” hálapénz formájában szülésznőstül, orvosostul 250-300 ezer forint körül mozgott.
Ez csak maga a szülés, nincs benne a várandósgondozás magánúton, a babaholmik és az a rengeteg tétel, amin keresztül a gyermeket váró szülőket lehúzzák. De erről majd kicsit később.
A terület érzékenységére való tekintettel a szakpolitika ígéretet tett arra, hogy részletszabályozás születik majd a témában, amelyet az orvosi kamarával közösen dolgoznak ki. A testület javaslata szerint a megoldás abban állna, ha a várandós édesanyák külön szerződést kötnének az állami ellátásban dolgozó szülészorvossal, így legálisan lehetne kompenzálni a doktorok pluszmunkáját – a hálapénzt tiltó törvénymódosítás kiegészítéseként.
Januárban Gulyás Gergely miniszter erről úgy beszélt, nem ördögtől való a kamarai javaslat, a terület pedig olyannyira egyedi, hogy az egészségügyi törvény elfogadásakor is kivételt tettek a szülész-nőgyógyászok esetében.
Keressük azt a megoldást, ami nem feszíti szét a jelenlegi megállapodás kereteit, de lehetőséget ad az ellentételezésre, ha az orvos valóban ott is van a szülésnél – állt ki a hálapénz teljes tiltása mellett a Miniszterelnökség vezetője. Az ügyben azonban egyelőre nem született eredmény.
Ehhez kapcsolódva nemrég készült el a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb kohorszvizsgálata a témában, amely hihetetlenül sok szempontból vizsgálta a szülés és az azután következő időszak körülményeit.
(...)
A megkérdezettek nagyjából harmada csak tb-finanszírozott nőgyógyász általi várandósgondozást vett igénybe, nekik a várandóssághoz köthető kiadásaik átlagosan 51 ezer forintot jelentettek.
A várandósok hatvan százaléka vett igénybe legalább részben magánnőgyógyászati ellátást, ami jelentősen megnövelte a kiadásaikat. 146 ezer forintot fizettek átlagosan azok, akik a tb és a magánrendelés ellátását is használták, a kizárólagosan várandósgondozási magánrendelés keretében ellátottak pedig átlagosan 194 ezret fizettek.
Ezen a rendszeren hivatott változtatni a már említett tavalyi szabályozás, aminek senki nem örült, érthető okokból. Ugyanakkor – ahogyan a már említett csoportban is erről szólnak a visszajelzések – elkezdtek úgy működni a szülészetek, ahogyan egy átlagos kórházban minden osztálynak kéne.
Az orvosok nem motiváltak abban, hogy különböző minőségben lássanak el „fizetős” és „nem fizetős” beteget, így mindenki ugyanolyan színvonalú ellátást kap. Ugyanez igaz a szülésznőkre is és az osztályon dolgozók mindegyikére.
